– Halász J. Attila

 

Egy-két évtizeddel ezelőtt, ha valaki egy hazai, vagy akár nemzetközi közvéleménykutatást kezdeményezett volna arról, hogy melyik az a tíz spirituális könyv, amely a legtöbb olvasóra „katalizáló” hatással bírt, Paul Brunton valamelyik könyve bizonyosan benne lett volna ebben a szűk elitben. Ha csak egyet lehetne kiválasztani írási közül, akkor a legnépszerűbb az India titkai (Search in secret of India) című könyve lenne. A könyv, amely 1934-ben jelent meg, a korabeli élő indiai hagyomány tanítóit mutatja be, köztük India egyik legelismertebb bölcsét és szellemi tanítóját Ramana Maharsit.

Paul Brunton vagy ahogyan ő szerette használni PB, felvett írói név. Polgári neve Raphael Hurst volt. Azonban jóval a halála után a hagyatékban megtalált dokumentumok alapján kiderült, hogy a Raphael Hurst név is csak felvett név. PB Hyman Abraham Isaac néven látta meg a napvilágot 1898. október 21. Londonban. Tényleges nevét és születési időpontját élete végéig titokban tartotta. (1)

Az I. Világháborúban alacsony termete miatt harckocsis hadosztályban teljesített szolgálatot és kitűnően megtanult németül. A háború után újságíróként és könyvkereskedőként dolgozott. Az 1920-as években a londoni ezoterikus körök ismert alakja lett. Két évig tagja a Teozófiai Társulatnak. Itt ismerkedik meg feleségével is. A Teozófiai Társulat mellett más okkult társaságokkal is kapcsolatba kerül. Ebben az életszakaszában három ember van rá meghatározó hatással. Akinek az arcképe ott lógott élete során minden szobája falán Allan Bennett, a Hermetikus Golden Dawn Testvériség egyik alapítója tagja, akit Aleister Crowley is nagyra tartott, sőt egyik mesterének tekintett. Bennett az első angolok egyike, aki théraváda buddhista szerzetes lesz Ananda Metteya néven Ceylonban és sokat tesz a buddhista tanok terjesztéséért. Az ő hatására kezd el foglalkozni PB is a buddhizmussal. Bennett-et londoni tartózkodásainak idején PB titkárként segítette. Szellemi életének ebben az időszakában másik két meghatározó személye egy bizonyos Thurston úr vagy M. Testvér, aki több ezoterikus csoport vezetője, a másik egy indiai, névtelenségben maradó tanító, akit az India titkai 2. fejezetében mutat be. Az előbbiekben felsoroltak mellett PB, mint élete során később is, sok más tanítóval tudatosan törekszik keresni a kapcsolatot. Többször találkozik például személyes beszélgetéseken Rudolf Steinerrel, akiről a legnagyobb tisztelettel emlékezik meg feljegyzéseiben, s akinek emberi nagysága mellett egyedüli hibájaként azt rója fel, hogy nem volt kapcsolata a keleti, élő hagyomány képviselőivel. Krishnamurtival élete végéig baráti kapcsolatban marad. Második könyvéhez A titkos ösvényhez Alice A. Bailey ír ajánlást.

1930-ban indul el első útjára Indiába, azzal a megbízási céllal, hogy beszámolót írjon egy ottani párszi tanítóról Meher Babáról és annak közösségéről. Azonban a tanító nem nyeri el az elismerését, ezért inkább továbbáll és felkeresi sorra India akkori legismertebb bölcseit, tanítóit. Így jut el Tiruvannamalaiba Ramana Maharsi asramjába is. Ennek az utazásnak köszönhetően írja meg az India titkai-t, mely egy csapásra világhírűvé teszi íróját és mesterét, akihez ennek köszönhetően megindul a nyugati és keleti zarándokok tömege. A második alkalommal 1935 és 1937 között tartózkodik Indiában, amikor a Maharsi asramjában is néhány hetet tölt.

Magyarországon az 1930-as évek végére PB neve közismert lett, köszönhetően az India titkainak, mely 1938-ban jelent meg Baktay Ervin kitűnő fordításában. Ez volt az első könyvek egyike, amely a jelenkori, élő hindu szellemi hagyományt mutatta be magyar nyelven. A jóga vagy a kelet hagyományával foglalkozó későbbi hazai kiadványok mindegyike forrásként hivatkozik könyveire. Különösen igaz ez a II. Világháború végéig tartó időszakra, melynek során három könyve jelenik meg magyar fordításban és mindegyik több kiadást is megér. Az első a már említett India titkai, melyet követett az Egyiptom titkai, valamint A felsőbbrendű Én. Weninger Antaltól kezdve Baktay Ervinen, Yesudiánon, dr. Balogh Barnán, Kaczvinszky Józsefen keresztül Várkonyi Nándorig mindenki hivatkozik írásaira. Az asztrológiával és antropozófiával foglalkozó Dubravszky László bevezető olvasmánynak ajánlja PB könyveit tanítványai körében.(2) Kodolányi János az Egyiptom titkai könyvét használja fel Az égő csipkebokorban Mózes beavatásának leírásánál.(3) Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból Hamvas Béla sem, aki nélkül e felsorolás nem lenne teljes. Ő csak egy lábjegyzet erejéig említi meg PB nevét a Szellem és exisztencia című tanulmányában. A látszólag jelentéktelennek tűnő lábjegyzet, azonban magáért beszél, ha tudjuk, hogy írója minden mondata legalább tíz másik mondat sűrített esszenciája: „Ilyen, az európai ember számára egyedül használható jógaeljárást ír le Brunton, Paul: The way of the inner life. London, 1939.”(4)

PB járt Magyarországon. Legalábbis egyszer biztosan, 1937 októberében. Erről a látogatásról mindeddig csupán Haich Erzsébet Beavatás című regénye nyújtott némi támpontot. A nemrég digitalizált és közzétett PB hagyaték több adattal is szolgál erre az időszakra vonatkozóan és nemcsak az író Magyarországi tartózkodásáról, hanem Ramana Maharsi egyetlen magyar tanítványáról, Baktay Ervin India titkainak fordításáról, valamint Haich Erzsébet baráti köréről. Szeretném megköszönni a Paul Brunton Philosophic Foundation-nak a dokumentumok felhasználásra adott engedélyét és az alapítvány munkatársának Timothy Smith-nek a kutatásban nyújtott segítségét. Haich Erzsébetre és baráti körére, valamint a Haich család történetére vonatkozó adatokat, pedig a Haich család közeli hozzátartozóinak Füzesséry Évának és Haich Péternek. Továbbá a Haich család hagyatékában őrzött képek közlési engedélyét, illetve a szöveg lektorálásában nyújtott segítséget Haich Péternek. A képek egy másik része, valamint a korabeli újság tudósítások az Arcanum Digitális Adatbázisból származnak.

 

Ráthonyi Ákosné, Ramana Maharsi magyar tanítványa

Két forrásból volt ismert eddig, hogy Ramana Maharsinél, India egyik legelismertebb szellemi tanítójánál járt egy magyar látogató. Az egyik Selvarajan Yesudián: A jóga áldásos ereje, a másik Müller Péter: Halhatatlan szerelem című könyve, mely Tolnay Klári életéről szól. Mind a két írás ugyanazt a történetet mondja el és mindkettő Ráthonyi Ákosné által elmesélt esetre vezethető vissza. A történet szerint egyszer Ráthonyiné elkísérte szokásos sétájára Ramana Maharsit az Arunácsala hegy körül, amikor váratlanul egy tigris került az útjukba. A Maharsi nyugtatásul megfogta a megrémült magyar vendége kezét és angolul rákiáltott a tigrisre, aki erre odébbállót. A történet leírása sajnos nem szerepel a Maharsiről szóló hivatalos irodalomban, nem beszélve Ráthonyi Ákosné nevének említéséről. A Maharsi beszédeinek gyorsírói sok helyen feljegyezték a kérdezők neveit is. A Ráthonyi nevet nem sikerült megtalálni vagy beazonosítani. Legalábbis eddig nem. Szerencsére a Paul Brunton hagyatékban sikerült megtalálni, azokat a hivatkozásokat, melyek némi fényt vetnek erre a rejtélyre.

Ráthonyi Ákosné (1878- ) lánykori neve Borbély Erzsébet Franciska volt. Fiatalkorában szülei iránti lázadásból férjhez megy egy beteges és idős Andrássy grófhoz, akitől két fia született. A gróf halála után pedig a korszak egyik legnépszerűbb színészével Ráthonyi Ákossal köti össze életét. 1912-ben belép a Teozófiai Társulatba. Valószínűleg innen is származik baráti kapcsolata ex-Ráthonyi Ákosnéval, azaz Gömöryné Maróthy Margittal, férje Ráthonyi Ákos előző házastársával. Gömöryné Maróthy Margit színésznői pályafutása lezárása után a Teozófiai Társulat egyik legtevékenyebb tagja lett. A Bhagavad-gita első magyar fordítóját tisztelhetjük benne, aki már     hosszabb időt töltött Indiában.

A két asszony együtt utazik el Indiába 1931-ben egy teozófus találkozóra Adjárba, két másik magyar társuk kíséretében.  Még évekkel ez előtt 1927-ben Ráthonyiné elvállalja a Magyar Teozófiai Társulat elnöki posztját. Elnökségének hat éve alatt a Társulat mindenkori életének legmozgalmasabb korszakát éli meg. 1929-ben Budapesten rendezik meg a Teozófus Világkongresszust, melyen Annie Besant és Krishnamurti és részt vesz. Ez alkalommal egy találkozót is megszervez a Nemzetközi Teozófiai Társulat elnöke és Horthy Miklós kormányzó között. Besant asszony megbízott, hivatalos nagykövete lesz a trianoni döntés során elcsatolt magyar területek visszaszerzési ügyének. 1930-ban székházat vásárolnak Besant asszony támogatásával, aki így próbálta kárpótolni a magyarokat azért, mert a háború idején kizárták a magyar Társulatot soraik közül. Ráthonyi Ákosné 1932-ben lemond az elnökségi tisztéről. Ebben a döntésében valószínűleg közrejátszottak a Társulat körül zajló nemzetközi botrányoknak is, mint amilyen például Krishnamurti szakítása volt. (5)

“A Magyar Teozófiai Társulat közgyűlése. A Magyar Teozófiai Társulat vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését, amely egyben búcsúztatója volt nagyérdemű elnökének, adorjáni és nagyrátonyi Ráthonyi Ákosné sz. tiszarofi és köveskállai Borbély Erzsébetnek. Érdemeit a közgyűlés Ráth Zoltán dr. indítványára jegyzőkönyvileg örökítette meg. A távozó elnök, aki eddig is az év egy részét Adyarban, a teozófusok keletindiai központjában (ahol iskolái, könyvtárai, egyetemei stb. vannak) töltötte, végleg Colombóba költözik. Ajánlja a maga helyébe a közgyűlésnek Selevér Flórát, az Európai Föderáció titkárát… ”

– Újság, 1932. október 18.

 Amint az idézett újság tudósításból kiderül Ráthonyiné eredeti szándéka az volt, hogy végleg Ceylon szigetére, azaz mostani nevén Sri Lankára költözik. Tervét, ha nem is végleges költözés, de hamarosan utazás követte. Hosszabb ideig is tartózkodhatott Colombóban, ahol közeli barátságba került a Nemzetközi Teozófiai Társulat akkori alelnökének Curuppumullage Jinarajadasa nyugati származású feleségével Dorothy-val. Barátnőjével fog valamikor 1936 év végén megérkezni Tiruvannamalaiba Ramana Maharsihez, ahol több hetet, esetleg hónapot marad. Ottlétét két egymástól független levélíró említi meg. Mindkét levelet írói PB-nek címezték. Az első a már említett Dorothy Jinarajadasa (1881-1963) levele:

“Raja Annamalai Chettiar Road, Vepery, Madras, India, 1937. március 10.

Kedves Brunton úr, Madame de Rathonyitól hallottam, hogy elhagyta Tiruvannamalait, ezért írok Önnek, mert szeretnék újra feljönni és látni Maharsit, mielőtt elhagyom Indiát.”

A másik levelet Prágából írták. Ráthonyiné és PB egy régebbi közös cseh ismerősüktől, Karel Weinfurtertől származik.

” Karel Weinfurter, Prága – Vinohrady, Csehszlovákia, 1937.április 1.

Levelet kaptam de Rathonyi asszonytól Tiruvannamalaiból. Meglátogatta M. mestert, és azt mondta, hogy minél előbb menjek oda. Írni fogok neki az utazás részleteiért, ha hazaért. Azonban gondolok az Ön erre a vállalkozásra vonatkozó figyelmeztetésére is! Két éve leveleztem a hölggyel, és ajánlottam neki az ön könyveit. Az eredmény időben megjött!” (6)

Weinfurter, aki maga is régóta tervezi az indiai utazását, a prágai ezoterikus társaságok, páholyok egyik neves személye. Gusztáv Meyrinkkel együtt alapító tagja a prágai Teozófiai Társulatnak, ahonnan eredeztethető Ráthonyinéval való ismeretsége is. Az ő révén a csehek PB-vel már több éve levelezési kapcsolatban vannak és először 1937 őszén hívják meg őt Prágába.

Az első levél tartalmához utólag valaki hozzáfűzött egy megjegyzést:

“Rathonyira hivatkozik a Beszélgetések Rámanával spanyol változata, az eredetiben „Mdme”.

Ezt a nyomot követve nem kis munka árán sikerült megtalálni, beazonosítani a Maharsihez fűződő irodalomban azt a feljegyzést, amelyben Ráthonyi Ákosné nevét megemlítik a beszélgetésekben.  Ez pedig S. S. Cohen, Guru Ramana – Memories and notes című könyve 65. oldalán található, mely nyolc kiadást ért meg mostanáig.(7)

“1937. február 19. 

3. Jinarajadasa asszony, egy régi teozófus és Sri J. Krishnamurti későbbi követője:

Mrs. J: – Mrs. Besant idejében olyan sok időt szoktunk tölteni azzal, hogy meditáltunk a Mestereken. A mesterek valóban hasznosak?

Bhagavan: – A mesterek mindaddig kívül léteznek, amíg a tanítvány önmagát úgy érzi, hogy ő a test. Ezért hasznos megtanítani nekik az igazságot önmagukról. Miután a tanuló megtapasztalja az Igazságot és megtöri a test illúzióját, ráébred, hogy a Mesterek azonosak önmagával, nevezetesen a Legfelsőbb Tudattal, vagy Önvalóval. Ha vannak Mesterek Önmagukon kívül, akkor nem valódiak, mivel külső kiegészítések, mert aki jön, az menni is fog, vagyis mulandó. A tény az Önvaló, Mester és Isten egy és ugyanaz.

Mme. de Rathonyi: – Ó! Mi távol vagyunk ettől az igazságtól!

Bhagavan: – Hány mérföldre van tőle távol? Megtagadja a saját létezését? Ha nem, hogyan tagadhatja meg a Valóságot, ami a tiszta létezés, az Én?” 

Ugyanezt a kérdést és a rá adott választ PB vagy Munagala Venkataramiah is lejegyezték. Az eddig magyarul megjelent kiadványokban is szinte kivétel nélkül megtalálható csak a kérdező nevének említése nélkül. Sajnos Ráthonyiné hozzáfűzőt megjegyzése egyikben sem szerepel. (8)

A nagyjából három hónapos asrambeli tartózkodás behatárolható időszaka alapján további feljegyzések névtelen kérdései között is szép számmal lehetnek olyanok, melyeket honfitársunk tehetett fel a Maharsinek. Sajnálatos módon azonban neve nem fordul elő barátnőjével, Jinarajadasa asszonnyal ellentétben, akit a gyorsírók több helyen is néven neveznek.

 A lejegyzett kérdés mellett a behatárolható időszak alapján a másik forrás Ráthonyiné ottlétére a Maharsivel készült képek lehetnek. Két képet szeretnénk bemutatni, amelyen az eddig róla készült, ismert fotók alapján jó eséllyel feltételezhető, hogy ő látható.                 

               

A képek 1936 decemberében készültek, és fűződik hozzájuk egy történet. Három nyugati származású teozófus hölgylátogató érkezett Adjarból, akik rögtön meg is látogatták a Maharsit.  Este azonban kiderült számukra, hogy nők nem maradhattak az ásram területén éjszakára, ezért máshol kellett szállást keresniük. A három látogató közül egyikük Dr. Suzanne Alexandra buddhista szerzetesnő volt. Ő úgy döntött, hogy az Arunácsala hegyen tölti az éjszakát, ahol talált is egy barlangot és egész éjjel meditált. Másnap a Maharsi megkérte egyik ott lakó nyugati tanítványát S.S Cohent, aki maga is valamikor teozófus volt, menjen ki és keresse meg a hölgyet. A képen a kereső csapat látható a három teozófus hölgy látogatóval. Középen az ülő Maharsi fölött S.S. Cohen, mellette balról pedig feltételezhetően Ráthonyi Ákosné. A két teozófus hölgy látogató világi ruhákban, a buddhista szerzetesnő a kép jobb oldalán tibeti viseletben, míg a tanítványok Cohen, Ráthonyiné, Chadwick őrnagy és egy ismeretlen fehér ruhát viselnek. Ráthonyi Ákosnéról egy korabeli újságban megjelent fotó volt ismert mindeddig. Szerencsére azonban PB is készített róla két fényképet. Mindezek összevetése alapján, a bemutatott képeken jó eséllyel ő látható a Maharsi tárasaságában.(9) A fentebb felsoroltak ismeretében, mint a közös séta az Arunachala körül, vagy mint a tanítványokra jellemző fehér ruha viselete, nem tűnhet túlzásnak az a következtetés, hogy Ráthonyiné bensőséges, mondhatni tanítványi kapcsolatban lehetett Ramana Maharsivel. Erről azonban Ráthonyiné részéről még nem került elő semmilyen bizonyíték.

Ráthonyi Ákosné Tiruvannamalai-beli látogatása alatt barátkozik össze az éppen ott tartózkodó PB-nal, akit ha máshonnan nem, de Weinfurter leveleiből vagy Dorothy Jinarajadasa által hírből is ismerhetett már. Annak tudomásával, hogy a csehek is már több éve szeretnék meghívni PB-t Prágába, adta magát, hogy ezt a lehetőséget kihasználva meghívja őt Budapestre magához.

PB 1937 tavaszán a Mysorei Maharadzsa vendége. Itt szoros barátság alakul ki a Maharadzsa tanítójával Subramanya Iyerrel, a Rámakrishna Misszió egyik vezetőjével, és a Maharsi egyik korai követőjével, aki bevezeti őt a Vedanta hagyomány rejtelmeibe. Iyer révén PB is meghívást kap a Franciaországban megrendezett 9. Nemzetközi Filozófiai Kongresszusra, melynek a párizsi Sorbonne Egyetem ad otthont. A Kongresszuson megismerkedik C.G. Junggal, aki mindkettőjüket meghívja svájci otthonába Küsnachtba, ahol az indiai filozófiáról, jógáról és minden bizonnyal a Maharsiről is beszélgetnek.(10) PB a nyár vége felé innen utazik tovább Prágába, ahol szeptember végéig marad.

Budapesten Ráthonyiné Délibáb utcai villájában száll meg 1937 szeptember 30-án, ahol a zártkörű előadásokra és meditációkra egyik régi barátnője Haich Erzsébet is meghívást kap. Ezeken az előadásokon Tolnay Klári színésznő is részt vesz férje ifj. Ráthonyi Ákos jóvoltából. Az ő életútját is nagymértékben meghatározta anyósával való jó kapcsolata. Sőt második férjének Darvas Ivánnak is meghatározó olvasmányai voltak PB könyvei.

PB szeretett fényképezni. Utazásai során sok képet készített, ezek közül néhányat a hagyatékban eddig ismeretlen helyszíneként vagy személyként könyveltek el. Néhány képen azonban bizonyíthatóan Budapesti helyszínek láthatóak. Két kép a Halászbástyán, illetve a Várban készült. Másik kettőn Ráthonyi Ákosné is szerepel a Halászbástyán, illetve a Nemzeti Múzeum előkertjében.  A Múzeumban készült II. Rákóczi Ferenc fejedelem Rodostóban saját kezűleg faragott és díszített karosszékének fotója is. Hátoldalán PB Rákóczi neve mellett zárójelbe tett saját kezű megjegyzésével: St. Germain grófja.(11)

   1         2    

3            4        

5                  

 

Haich Erzsébet és baráti köre

Haich Erzsébet Beavatás című önéletrajzi jellegű regénye, melyet a magyar ezoterikus irodalom egyik legbecsesebb, nemzetközi téren is ismert és elismert darabjának tart, a szerző eredeti szándéka szerint csak a szűk, belső tanítványi körnek lett volna szánva és német nyelven íródott 1953-ban Svájcban. Azáltal, hogy olykor nem lineárisan mutatja be az eseményeket, váltva a közelmúlt és a történelem előtti időkben zajló visszaemlékezések között, nehezen beazonosítható az időrend. Másrészt, mivel a könyv írásának idejében több szereplő még életben volt, tapintatból névtelenségben hagy egyes szereplőket, ami az avatatlanok számára megnehezíti a pontos beazonosításukat. Azon oknál fogva, hogy nem található részletes életrajz Erzsébetről, illetve a Haich családról, ezért a következőkben kísérletet teszünk egy családtörténet összeállítására.

A Haich család Erdélyből származik. A családi név örmény eredetű és örmény embert jelent. “A legenda szerint Hajk, aki Noé dédunokája és az örmények ősapja, fiával, Armennel és nemzetségével északra menekült Babilóniából, s az Ararátnál telepedett le.”- tartja az örmény hagyomány. A Haich nevet a családban mindenki “haics”-nak mondta, de belsőleg inkább “hajts”-ot értettek.

A nagyapa örmény származású Aradon élő kádármester volt, a nagymama pedig erdélyi szász családból érkezett. A családi hagyomány szerint a műhelyében 35 segédet alkalmazott, s mint rendkívül pedáns ember hírében állt, 60 öltönye volt! Az erélyes természetű mama érthetetlen módon három gyermekével elhagyta az apát. Két nagyobbik lányát ideiglenesen intézetbe helyezte, fiát pedig magával vitte Bécsbe, ahol egy panzióba kulcsárnő lett. A munka mellett nem tudott a kis Károllyal foglalkozni, akit ezért egy hordár gondjaira bízott. Haich Károly a család későbbi alapítója iskolai tanulmányait Bécsben végezte el, ahol az iskola után hordárként is segédkezett. Jó tanulóként magántanulókat tanított, amiből szerény bevétele is származott. Biliárd játékban bajnok is lett. Amikor egyszer anyja Nagyszombat városában hosszabb időre magára hagyta, mert ő Vágújhelyre utazott az egyik nagyobbik lány házasságának ügyében, Károly fogta magát és utánuk utazott. Igen ám csakhogy nem volt elég pénze, ezért az út egy részét a vonatsíneket követve legyalogolta a mintegy 50km-es távot. Volt is meglepetés otthon, amikor éjszaka bekopogott az ablakon.

Ez a kaland azonban meghatározó lett a pályaválasztásában, mert a vasútnál kezdet el dolgozni írnokként. Aztán egyre feljebb került a ranglétrán és végül a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vezérigazgatója lett. Ebben a tisztégében érte az a megtiszteltetés hogy Őfelsége Ferencz József császárral egyszer együtt ebédelhetett és személyesen tőle vehetett át egy munkássága révén kiérdemelt osztrák-magyar állami kitüntetést.

Az életrajzokban említett jómódú, felső középosztálybeli családnak ez az előtörténete. Haich Károly jövedelméből saját elképzelései szerint maga építette meg a Lórántffy utcai villát Budán, mely a négy gyermekük felnevelése számára megfelelő helyet biztosított. Anyjuk Kutassy Lujza a kornak megfelelően a család életét igazgatta. A családi élet mellett azonban intenzíven foglalkozott spirituális témákkal.

Az első gyermekük Sarolta a Műszaki Egyetemen a matematika szakot végezte el az első olyan évfolyamon, amelyen nőknek az egyetemi tanulmány engedélyezve volt és itt diplomázott.

Erzsébet második gyermekként érkezett a családba 1897-ben és zongoraművésznek készült. A Zeneakadémián azonban fellépése előtt nagyon izgult, ezért inkább helyette a szobrászatot és festészetet választotta, ahol nem kell emberek előtt szerepelni. Pásztor János szobrászművésznél tanult, majd az apja által építtetett hatalmas stúdióban önállósította magát. Kétszer házasodott. Első házassága Szabó László mérnökkel 1918-ban köttetett és 1924-ben bonttatott fel. Huszonegy évesen kötött első házasságából egy fia született. Második házassága 1925-ben köttetik, melynek révén vitéz Neszthy Egonné néven is ismert volt. Munkái közül több szobor és emléktábla ma is fellelhető.

A harmadik gyermek Béla, az egyetlen fiúgyermek a családban, aki zenei pályát futott be elvégezve a Zeneakadémiát. Zeneszerző lett.

A legkisebb lány Haich Lujza 1913. június 30-án, kilenc évvel addigi legfiatalabb testvére után született. Húsz évvel volt fiatalabb, mint legidősebb testvére. A Baár-Madas Református Gimnáziumban érettségizett. Már gyermekkorától erős vonzalmat mutatott a “kézművészeti” és képzőművészeti tevékenységekhez. A 20-as évek végén az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába járt, a 40-es évek elején a müncheni Akademie für angewandte Kunst (Iparművészeti Akadémia) növendéke volt kb. két évig, ahonnan apja a háború miatt hazahívta. Már ezek előtt, mint képző- és iparművész dolgozott, könyveket illusztrált (pl. Haugsetné Lamács Lujza gyermekkönyveit) és kisplasztikákat, kerámiatárgyakat alkotott.

A Haich-családban egy nyitott és előítéletektől mentes szellem uralkodott. Minden pszichológiai, spirituális, tudományos és ezoterikus téma a grafológiától a biokémián keresztül az asztrológiáig és a numerológiáig foglalkozás és vizsgálat tárgya volt. Ugyanúgy, a tagok sokféle művészetet gyakoroltak. Erzsébet médiumi adottságai révén az akkor divatos spiritizmust is kipróbálták, mely végül Ferenczi Sándor barátságát eredményezte. Ferenczi egy tanulmányt is írt tapasztalatairól, még mielőtt a pszichoanalízissel kapcsolatba került volna.

A család másik neves barátja Baktay Ervin volt a híres keletkutató. Baktay Neszty Egon, Erzsébet második férjének volt a gyermekkori barátja, osztálytársa, padtársa, egyszóval testi-lelki jó barátja.(12) A Beavatásban több alkalommal is megemlíti Baktayt, minden alkalommal név nélkül, mint a család Indiából hazatért barátját. Baktay tanítja meg azokat a jóga- és koncentrációs gyakorlatokat, amelyekkel Erzsébet elkerüli a műtétjét. Beszámol Baktay Indiában lovaglás közben szerzett gerincsérülésének csodálatos gyógyulásáról az Ájurvéda segítségével. Élete válságos időszakaiban felmerülő kérdéseire sokszor Baktay könyvtárából kölcsön kapott okkult témájú könyvek adnak útmutatást.

Ugyancsak a Beavatásból tudjuk, hogy Erzsébet már a Selvarajan Yesudiánnal való találkozása előtt is rendszeresen tartott előadásokat. Ezek az előadások melyekre akár hetente többször is összejöttek, különböző spirituális témákat öleltek át, önismeretről, jógáról és azokról a tanokról, melyek még az egyiptomi életének emlékeiből származtak. Hogy pontosan, mik voltak ezek a tanítások, egy kicsit később áruljuk el.

“A fiatal pap megjelenik”

PB budapesti tartózkodására vonatkozóan két helyen van utalás a regényben. Egy helyen név szerint, ahol a Gedeon fia gyermekkori, a fekete Afrikához kapcsolódó emlékeit beszélik meg. A második már név nélküli, ez pedig a könyv végén lejátszódó személyes beszélgetésben és beavatási jelentben említődik meg, mint a híres író, aki több könyvet írt a jógikról és a Maharsiről. Úgy tűnik a regény alapján, hogy Erzsébet, akinek akkor már régóta voltak emlékei előző egyiptomi életéről, ekkoriban még nem tudott Brunton Egyiptom titkai című könyvéről, mely 1936-ban jelent meg. PB összes írását, így ezt is a Maharsi is elolvasta. A könyvhöz fűzőtt egyik megjegyzését, mely szerint a Nagy Piramis olyan, mint az Arunacsala hegye, le is jegyezték. A Beavatás könyv, mint említettük 1953-ban íródik. A két író a múltbéli Egyiptomra vonatkozó beszámolói között több párhuzam is található.

Mindkét könyvben szerepel az egyiptomi Nagy Piramisban lezajló beavatási szertatás nagyon hasonló leírása. Míg Haich Erzsébet ebben múltbeli emlékeire hivatkozik, PB egy éjszakát tölt el egyedül a Piramisban, ahol a Király Kamrában különös látomásban lesz része. Az élmény, melynek feltételezhetően nem minden részlete lett elmesélve, nem marad következmények nélkül, utána három hónapig ágyban fekve magas lázzal küzd.(13)

Az Egyiptom titkai utolsó fejezete az egyiptomi beavatás hét lépcsőfokának a költői leírásával zárul. Néhány évvel találkozásuk után, már a háború vége felé, Haich Erzsébet így számol be a Beavatásban, egy álmatlan éjszaka során megélt tapasztalatáról, amikor számára a múlt és a jelen élet próbatételeinek értelme egy adott pillanatban összeállt:

„Én egyre messzebbre jutottam azon az úton, amely önmagunkban elvezet Istenhez, tudatomat visszahúztam magamba, míg önkívületbe nem estem, és – hirtelen a hét lépcsőfok, a jól ismert hét lépcsőfok előtt álltam!”

Haich Erzsébet élménye nem egyedülálló a 40-es évek közepén, Budapesten. Ebben a háborús időszakban mások is hasonló, párhuzamos utakat jártak be és bizonyosan nem csak elméletben foglalkoztak a beavatás kérdésével. Több nevet is fel tudunk sorolni, akik írásban hagyták ránk a beavatásról és annak hét lépcsőfokáról szóló gondolataikat. Ők Hamvas Béla és mestere Jakabfalvy Dénes, Kaczvinszky József, valamint Szepes Mária. Hamvas ekkor találkozik mesterével és életének ebben az intenzív időszakában írja meg a Scientia Scara című művét, melynek központi magva a beavatás.(14) Kaczvinszky József, akinek 1942-ben jelenik meg egy három kötetes írása a jógáról, ekkor veti papírra A hét beavatás első változatát, melyet tanítványai tankönyvként használnak a későbbiekben. Szepes Mária öt éven keresztül írja a beavatásról szóló regényét A vörös oroszlán-t, mely 1946-ban kerül a könyvesboltok polcára, hogy megjelenése után pár hónappal hivatalosan bezúzzák.

Jogosan merülhetne fel a kérdés, hogy a felsorolt személyek találkoztak-e egymással? Közülük csak Hamvas Béla és Szepes Mária baráti kapcsolata ismert. A többiek esetében, ha nem is találkoztak soha személyesen egymással, bizonyosan tudtak vagy hallottak egymásról.(15)

A Beavatás önéletrajzi regény egyik csúcspontja PB négyszemközti találkozója és beszélgetése Haich Erzsébettel, melyben újra megismétlődik kettejük találkozása, ami egyben a régi misztériumi beavatás és az új idők beavatásának találkozása is.

PB Ramana Maharsi tanítványaként érkezik Magyarországra. A Maharsi saját elmondása szerint, melyet a tanítványok beszámolói is megerősítenek, két fajta átadást gyakorolt, a tekintet általi és a csend általi beavatást. PB saját élménye alapján az előbbiről számol be az India titkaiban. A második, hosszabb ásrambeli tartózkodásának személyes vonatkozású tapasztalatairól már kevesebbet osztott meg nyilvánosan.

Ráthonyi Ákosné, Erzsébet régi barátnője, közvetítésével találkoznak. Ráthonyinét a Haich családban csak Franciskának hívták. A négyszemközti találkozón, ahogy azt Haich Erzsébet elmeséli, PB segítő közreműködése által újra létrejön számára a kapcsolat a személyes én és a személyfölötti Önvaló között. Ebben az értelemben érthetővé válik, miért volt a későbbiekben is Erzsébet, de Yesudián számára is, fontos Ramana Maharsi alakja, hiszen ez által, még ha közvetve is, de az ő tanítványi láncolatához tartoztak, azt a minőséget hivatottak közvetíteni.

A személyes találkozót követően Erzsébet és PB néhány héten keresztül több alkalommal is találkoztak, de inkább csoportos találkozók keretében.

A PB hagyatékban több olyan meditációs beszámoló található melyek minden bizonnyal az 1937-es évekből származnak, s melyek Haich Erzsébet baráti köréhez kapcsolódnak. Név szerint Haich Erzsébet, Ella von Hild, Vász Edit(16), a Szabó házaspár, Bernátsky Kornél és Bernátsky Luci beszámolói személyes meditációs tapasztalataikról. A beszámolókat a csoportos meditációt követő napon jegyezhette fel PB. A hagyatékban két helyen, olykor egy kicsit egymástól eltérő változatban találhatók meg. A meditációs gyakorlat a hasonló jellegű élménybeszámolók alapján, olyan vezetett meditáció lehetett, amely a szellemi szívre a mellkas középpontjára összpontosított, s melyben a Maharsi alakja is szerepet kapott.(17) Feltételezhetően ugyanazt a módszert használta, mint előtte a cseheknél. Náluk a meditációk 45 percesek voltak. Az elején ráhangolásként PB az Om mani padme hum mantrát recitálta. Prágában három kiválasztottnak a dzsnyána-jóga legmagasabb doktrínáját tanította, elősegítve ez által a végső Igazság mélyebb megértését és annak gyakorlati megvalósítását a meditációban.(18)

Haich Erzsébet: „Először testtelenné váltam, és egy erő látszólag a feje tetejére fordította a testemet. Egy idő után ez az érzés eltűnt, majd egy bothoz hasonló erő szállt fel a gerincemen a fejemig, és úgy tűnt, hogy a fejem kinyílt, mint egy virág. Aztán ez is eltűnt, de úgy fájt a gerincem, mintha egy nagy T betű lett volna a hátamban és a vállamban. Ez elhagyott, és úgy éreztem, mintha egy magasabb hatalom azt akarná mondani, hogy ne tegyek több erőfeszítést, hanem inkább adjam át magam ennek. A gondolataim fölé emelt. Nem hallottam semmit, nem láttam semmit. Abszolút jelenlétet éreztem, az „ÉN VAGYOK”-ot, és abszolút nyugalmat és békét. Ez a béke megmaradt, utána komoly és ünnepélyes lelkiállapotban voltam – és vagyok most is. Ezt mások is észrevették, és azt mondták, hogy valami jó és békés dolog árad belőlem, és ez jót tesz nekik. Úgy érzem, sokkal mélyebbre hatoltam az Énembe.”

Ella von Hild: “A felszólítások erős hatással voltak rám. Először a fizikai testemen, majd az érzéseimen és gondolataimon. Éreztem az irányítás alatt lévő erőt, békét, csendet és szeretetet. Tárgy nélkül szeretet. Figyelhettem a gondolataimat, elhaladtak és eltűntek. Nem voltak érzelmek, minden beleolvadt a békébe. Megpróbáltam mélyen magamba nézni, és olyan volt, mintha egy nagyon kicsi Maharsi a szívemben ült volna és a többiek szívében és a kör közepén. Nagy béke volt; jött a gondolat: „Ez az a béke, amely minden megértést felülmúl.”… Ma reggel megpróbáltam végigmenni ugyanazon a meditáción, és újra éreztem azt a nagy békét, és még mindig érzem.” 

Szabóné: “A meditáció elején hallottam csodálatos szavaidat, majd olyan békesség szállt rám, azt hittem elaludtam. Csak a vége felé jutottam el. Először kinyitottam a szemem, de újra be kellett csuknom, a kezeim elzsibbadtak. Aztán azt éreztem, hogy az ujjhegyekből elektromos szikrák áradnak feléd, majd hirtelen minden normálissá vált. Odahaza mély álomba merültem.” 

Szabó úr: “A meditációban a helyzet szokatlan természete zavart, és nem tudtam kizárni az érzéki benyomásokat. Aztán éreztem vagy talán azt hittem, hogy ön magával akar befelé vonni. A gravitációm, vagy a külső énem alig engedett el. Úgy találtam magam, mintha egy nagyon nagy üres térben lennék, ahol halvány fény van. Úgy tűnt, mintha egy rózsás fény jelene meg. Kicsit később jöttek a következő szavak: „Uram, ön hívott. Itt vagyok” és többször megismételtem a szavakat. De nem jutottam el a legbelső pontig; megmaradt bennem a vágy. Aztán teljesen visszatértem a másik oldalra, és önre és Maharsira gondoltam, és arra a hatalmas mély erőre, ami önökben kell, hogy legyen. Amikor hazamentem, fáradt és szomorú voltam, de később béke és öröm költözött a szívembe.” 

Vász Edit: “Ez volt életem első igazi meditációja. A mindennapi életet messze meghaladó erő volt, békés és buzgó. Boldogság érzelmek nélkül, mondhatom isteni boldogság? Először fizikailag éreztem, elektromos áram kezdte vitalizálni a testemet a gerinc aljától kezdve. Aztán jött az odaadás érzése, vágytam letérdelni és sírni a boldogság szinte elviselhetetlen volt. Kezeim szegecsekké, {súlytalanokká} váltak, már nem testem részévé váltak, hanem egy áramló erő alázatos szolgáivá, és mégis a saját érzékeny, nyugtalan kezeim voltak, nem kényszerítve, hanem átalakítva áldásra és segítségre. Ez a 25. perc időtlen volt, az örökkévalóság, és mégis úgy éreztem, hogy önmagam élő és erőteljes létezése a test, a szív és az elme, valamint az isteni atom növekedésében és vitalizálásában csodálatos egységben gyűlik össze. Minden eltűnt, csak ez a boldogság maradt. Az örökkévalóságnak semmi köze az időhöz. Nem túl hosszú, végtelen idő. Ez egy feltétel. Ez semmi és minden. Csend és béke. Óriási erő érzését adja, készen áll arra, hogy egy szempillantás alatt megváltoztassa az alkotást. Az egész univerzum elpusztítása és újrateremtése az utolsó ok, az okok végtelen láncolatának vége.”

 Bernátsky Kornél: “Az elején… egy erő emelt fel. Aztán megláttam egy ragyogó sötétkék színt, először egy mozgó fekete árnyékkal, ami eltűnt, és a szín világosabb kékre váltott. Nyugalom és béke. Később feszültséget éreztem a fej hátsó részén a koponya alatt; kénytelen voltam felemelni a fejem. Aztán nagyobbra nőttem, mintha felemelkedtem volna. A légzés könnyebbé vált, a levegő frissített és élénkített. Az volt az érzésem, hogy ha a csend egy óráig tarthat, akkor megtisztulok… (tudatosan) a testemtől. A gondolat, ami dominált az agyamban (nyilván, ahogy kimentem), ez volt: „Tökéletesen mozdulatlannak kell maradnom, különben megtörőm a varázslatot”. A kezeim az ölemben voltak, de az volt az érzésem, hogy a levegőben lógnak, súlytalanok, és tökéletesen össze vannak illesztve. Ezért éreztem, hogy nem szabad megmozdulnom. Egy külső erő azonnali tudata, amely a korábban tapasztaltnál mélyebb énbe hatol. A mantrikus hangzás határozottan hatásos. Belső nyugalom, amelyet a belső erő és feldobottság érzése követ.”

 Bernátsky Luci asszony (Neszthy asszony húga). “… Úgy éreztem, hirtelen messzire repültem. Ez az érzés csak rövid ideig tartott; aztán áram folyt a tagjaimba. Ez az áramlat a fejem közepéből jött, és később felmelegedett. Aztán egy idő után úgy éreztem, hogy kitágulok, és egyre szélesebb leszek, akár a testem. Mintha valami légies anyagból lettem volna. A testem bennem volt, csak kisebb és sokkal keményebb. Aztán hirtelen megnőttem, magasan a testem fölé. A gerincoszlopom teljesen ellazult. Az áramlat, ami a fejem közepébe ömlött, hirtelen nagyon megerősödött, és olyan érzésem volt, mintha sebesen örvénylene a gerincem hosszában… Nagy belső békét és nyugalmat éreztem… minden teljesen megtorpant bennem. Ahogy a tudatomat lehoztam a fejemből a szívembe, fokozatosan békésebbnek éreztem magam. Az utolsó percekben úgy tűnt, hogy a fejem teljesen elválik a testemtől.”

A meditációs beszámolók szereplői közül csak a Bernátsky házaspárt szeretnénk a következőkben részletesebben bemutatni, mert történetünkben ők még további szerepet játszanak.

 

Bernátsky Kornél

Ifj. vitéz Bernátsky Kornél 1904.09.25 született Szegeden egy ismert tábornok fiaként. Iskolái elvégzése után mezőgazdasági felügyelő volt Sopron körzetében. Több tanulmányt írt a hazai mezőgazdálkodással kapcsolatban. 1933-ban házasodnak össze Haich Lujzával, majd 1939.08.03-án elválnak. A válás után nemsokára újra nősül, felesége Takács Klára. 1948-ban együtt emigrálnak az Egyesült Államokba, ahol Maschussetbeli Pittsfieldben telepednek le. Itt több tanulmányt ír a II. Világháború előtti magyarországi mezőgazdálkodásról. 1974 áprilisában hal meg, felesége 1999-ben.

Történetünkben Bernátsky fontos szerepet tölt be a Haich baráti körben azáltal, hogy 1941-ben Kennsbert Károly álnéven ír egy könyvet, mely Haich Erzsébet tanításait tartalmazza, azokat, amelyeket még a Yesudiánnal való találkozása előtt mondott el rendszeres, válogatott hallgatóságának. A címe Misztika, mint világnézet. Alcíme A misztikus életművészet elmélete és gyakorlata. Az álnév Bernátsky Kornél nevének betűiből lett összerakva. A Haich család emlékezete szerint tartalmát Erzsébettel egyeztetve és az ő jóváhagyásával írta meg. Bernátsky a maga által kiválogatott Bibliai keresztény vonatkozásokkal egészítette ezt ki. Ebben a munkájában talán PB Budapesten elhangzott zártkörű előadásainak a kereszténységhez kapcsolódó gondolatai is hatással lehettek. A könyv egy nagyon letisztult, világos útmutató a misztika gyakorlatához. A keresztény hivatkozások ellenére azonban a könyv az egyház nemtetszését váltotta ki, mert kiindulási premisszáiban az indiai hagyomány, pontosabban a teozófia tanításainak alapfogalmait használja fel. Talán ezért is volt szüksége írójának az álnévre, hogy minisztériumi állását, valamint a tábornoki rangban nyugalmazott apját megóvják az esetleges negatív visszhangoktól.

A könyvben elég csak a VI. fejezetbe beleolvasni, melynek címe Erő, törvény és kinyilatkoztatás. Ez a fejezet gondolatmenete és ábrái meglepő hasonlatosságot mutatnak a Beavatásban található Piramisok alakja fejezettel, ahol a dodekaéderek és egyéb mértani testek ábrái és leírásai találhatók. A két könyv megjelenése között több mint tíz év telt el és mindmáig titokban maradt, hogy ki volt a tényleges szerzője.

A könyv másik érdekessége, hogy megjelenése idején nem váltott ki különösebb visszhangot. Pár évvel később egy példányát Kodolányi János találja meg szobájának egy félreeső szegletében, a lomtalanításra szánt könyvek között. Valószínűleg feleségétől kapta ajándékba valamelyik születésnapjára. A kidobásra szánt könyvbe beleolvasva az élete egyik meghatározó élményévé válik. Útmutatásai alapján maga is gyakorolni kezd. Erről Várkonyi Nándornak számol be egy levélben.(19) Egyik másik barátjának pedig bizalmasan közölte, hogy életében addig három alkalommal jutott el a szamádhi állapotáig.(20) A könyvben szereplő tanításokat a Vízöntő című regényében használta fel Gilgames beavatási felkészítésének leírásánál.

 

Bernátsky Luci, azaz Haich Lujza

A Haich család legkisebb lányát már részben bemutattuk a család történeténél. A Beavatásban Erzsébet az ő születésének körülményeit írja le az Első látomásom a jövőről című fejezetben.

Bernátsky Kornéllal hat évig volt házas, a házasság 1939-ben válással végződött. 1942-ben újra férjhez ment, férje Füzesséry István volt. 29, 30 és 31 éves korában három gyermekük született.

Budapest 1944-45-ös ostromával Haich Lujza élete teljesen megváltozott. Férje szovjet hadifogságba került, apjuk Haich Károly 1946-ban meghalt. A Haich-villát eladta a család, a kapott eladási ár ráeső részéből fizette ki az 50-es évek elején a “lelépőt” arra a kis budai lakásra, ahol ezután élete végéig maradt.

Megélhetését, mint iparművészeti grafikus fedezte, kottametszéssel, könyvillusztrációkkal, ikonfestéssel foglalkozott. Az Egyesült Izzóban, mint alkalmazott ipari grafikus dolgozott. 1970 és 1973 között két alkalommal hosszabb időszakot Párizsban töltött, unokatestvére, dr. Szikla Gábor agysebész meghívására. Anatómiai rajzai szemléltetették az epilepszia terén végzett kutatások eredményeit egy anatómiai kézikönyvben.

Mindemellett fő tevékenysége a festészet volt. Legtermékenyebb éveit a kommunizmus közepette az 50-es, 60-as és 70-es években kis budapesti lakásában töltötte. Gyakorlatilag szünet nélkül egy inspiratív állapotban élt, és az így felmerülő erősen szimbolikus “spirituális” képeit realizálta. A 80-as évektől többször agyszélhűdést kapott, képességei gyengültek. 2003. március 2-án halt meg, egyedülálló képeket hagyva hátra. Utolsó – befejezetlen – képe egy, az Atman-Brahman ideáját ábrázoló vázlat volt.

Három gyermeke közül Haich Péter sokáig klasszikus gitárosként tevékenykedett. Erzsébettől már 4 éves korában kapta az első jógaleckéjét. 1968-tól oktat jógát, amelyről több könyvet is írt német nyelven. A második gyermek Füzesséry Éva pszichoanalitikus lett Franciaországban és szintén oktatott jógát. A harmadik gyermek Füzesséry Katalin egy sziporkázó személyiség volt. Szépségét nagyon sok férfi csodálta, két lánya született, egyik hivatalnok lett, másik orvos.

A Haich és a Füzesséry családról Füzesséry Éva az Arkangyal tangója című visszaemlékezéseit tartalmazó önéletrajzában lehet többet olvasni. A könyv érzékletesen számol be a család háború utáni meglehetősen nehéz sorsáról is.

Haich Luci festményei mindmáig ismeretlenek maradtak, még a magyar művészettörténet számára is, pedig nagyon különlegesek. Haich Luci személye két szempontból is fontos lehet az utókornak. Egyrészt, ő lett annak a társaságnak Hankó Gizella mellett az egyik tartópillére, amely rendszerességgel, zártkörű összejövetelek formájában tovább folytatja az 50-es, 60-as években is azt a szellemi munkát, melyet nővére kezdett el, másrészt a festészetében megnyilvánuló szellemi tartalom okán.

Baktay Ervin és az India titkai

Baktay Ervin a legismertebb magyar indológust nem kell bemutatni annak, aki idáig eljutott a történet olvasásában. Az ő érdeme PB könyvének az India titkainak magyar fordítása.

Történetünk eddigi szereplői mindnyájan valamilyen kapcsolatban voltak már a teozófiával, ami Baktayra is fokozottan érvényes volt. Még fiatal korában 1909-ben találkozott vidéken egy idősebb teozófussal, aki bevezette őt a Teozófia alaptanításaiba, és akitől könyveket is kapott. Ez az érdeklődés bizonyos szinten valószínűleg tovább is fennmaradhatott, miután azzal állítása szerint Indiai tartózkodása során leszámolt magában egy Krishnamurtival való emlékezetes találkozását követően. A háború során megsemmisült könyvtára igazi tárháza lehetett az ilyen jellegű okkult könyveknek, amint azt a Beavatás is több helyen megemlíti.

Baktay a 20-as években a keleti szellemiséggel sógora Umrao Sher-Gill, nővére indiai származású férje révén kerül testközelbe. Ő vezethette be Baktayt a jóga alaptanításaiba. Umrao Sher-Gil, aki mellesleg jól megtanult magyarul, 1920-ban tartott egy nyilvános elődást a Teozófiai Társulatnál Teozófia és jóga címmel. Ezt a kapcsolatot azért is kell itt megemlítenünk, mert a PB hagyatékban lévő levelek tanúságai alapján Umrao Sher-Gill-el 1934-től leveleztek egymással. Talán innen is származhat Baktay és PB ismeretsége. Ha mégsem, akkor Haich Erzsébet révén, amikor személyesen is alkalom nyílott a találkozásra.

A Baktay hagyatékban semmilyen adat nem maradt fenn kettejük kapcsolatáról. A PB hagyatékban azonban egy van. Ennek a levélnek alapján bizonyosnak tűnik, hogy több levélváltás is már megelőzte és még követte ezt, amelyben Baktay megemlíti, hogy nemsokára nekilát a könyv magyar nyelvre való fordításának. Sőt a személyes találkozás is megtörténhetett. A levél fő témája, azonban Baktay egyik fő művének angol kiadása volt. Ez a kiadás talán a háború kitörése miatt nem valósult meg. (21)

„Tisztelt Brunton úr!

Szíves javaslatára hivatkozva, elküldtem könyvem egy példányát a Rider & Co.-nak. Dr. Balogh Barna levelet is írt, Mr. Clifford, W Potter, valamint Riderés Társai ügyvezetőuraknak a következő szöveggel: „Kedves Potter úr, most olvastam egy nagyon érdekes utazási könyvet A világ tetején címmel Dr. Baktay Ervintől, az ismert orientalistától. A könyv Tibetről, a tibeti néphagyományról, babonáról, mágiáról és ilyesmikről szól. Gondoltam, hogy érdekelheti Önöket, ezért írtam a szerzőnek, és megkértem, hogy küldjön önöknek egy példányt a könyvéből. Tisztelettel: Dr. Balogh B.”

Dr. Balogh nem említette, hogy a könyvem inkább Nyugat-Tibettel foglalkozik Nagy-Tibet helyett, és kihagyta azokat a részleteket, amelyekkel könyvem nagymértékben foglalkozik, Körősi Csoma Sándor személyével és életével.

Másrészt főként azt állítja, hogy könyvem a „babonáról, mágiáról és hasonlókról” szólna, valószínűleg azért, mert tudja, hogy a Riderst érdekli a miszticizmus, stb.. Azonban attól tartok, hogy a könyvem tartalma innentől kezdve nem felel meg az elvárásoknak, habár a tibeti buddhizmust és mindenféle misztikus és vallásos témát írok le benne, a könyv mégis elsősorban Csoma személyiségének, valamint utazásom és az ország részletes leírásának van szentelve.

Egy angol nyelven írt szinopszist adtam a könyvhöz, amely világos képet ad a munkám jellegéről. Remélem sikerül felkelteni a Kiadó érdeklődését és jó megvilágításba helyezni könyvemet, mert igaza volt, amikor azt állította, hogy a brit közvéleményt érdekelheti Csoma, a magyar tudós élete, aki a britek szolgálatában áldozta fel magát a tudomány számára.

Mindennél jobban számítok kedves ígéretére, hogy megtesz minden telhetőt érdekemben. Biztos vagyok abban is, hogy véleményének nagy súlya van a Kiadónál.

Körülbelül két héten belül elkezdem fordítani az „India titkai” című könyvét, amint befejezem a kéziratot, amelyen jelenleg dolgozom. Nem lehet félre tenni, mert a befejezéséig meghatározott idő áll rendelkezésre. Örömmel várom a fordítási munkát, mert nagyon érdekes és tanulságos lesz számomra. Biztosíthatom, hogy az eredeti minden részlete és árnyalata pontosan vissza lesz adva, a könyv filozófiai és misztikus tartalmának megváltoztatása nélkül. Tudja, hogy a fordítók szörnyű hibákat követhetnek el, ha nem ismerik alaposan a témát.

Bízva abban, hogy ügyem az ön támogatásával sikeres lesz, még egyszer köszönöm a baráti ajánlatát.

 

Szívélyes üdvözlettel és üdvözlettel

Tisztelettel: Baktay Ervin”

       

A könyv első magyar nyelvű kiadása, mint már említettük 1938 decemberében jelenik meg és a háború végéig még két kiadást is megér. A 90-es évek elején adják ki újra. A rendszerváltás utáni első kiadásban, és ennek alapján a következőkben is, kihagyták az első kiadásban lévő előszavakat, felcserélve az első kiadás Baktay által írt utószójával. PB előszava így szólt az első magyar kiadáshoz:

 

„Nagy örömmel írom le ezt a pár sort az Indiáról írt könyvem magyar kiadása elé. Tudom, hogy a magyarokban vonzalom él a Kelet iránt és talán érdeklődéssel olvassák majd ezeket a leírásokat a legrégibb keleti népek egyikének, a hinduknak benső életéről és lelkéről. Amidőn legutóbb Budapesten jártam, azt tapasztaltam, hogy sokan szeretnének többet megtudni az ősi múltnak ma is élő különös képviselőiről, a jógikról és a jógik titokzatos tanairól. Remélem, hogy ez a könyv újabb láncszem lesz Keletet és Nyugatot egybefűző jóindulatú megértés láncában.                              

Paul Brunton”

 

Az India titkai PB legnépszerűbb könyve. Magyarországon sok embert indított el az önmegismerés útján. PB másik két megjelent könyvét már nem Baktay, hanem Gál Andor fordította.

Baktaynak volt még egy másik, szinte hasonló jelentőségű, azonban méltatlanul elfeledett műfordítása A zarándok Kámanita. A könyvet egy Nobel díjas, dán származású szerző Karl Gjellerup írta. Többen a korabeli olvasok közül, mint például a fiatal Szepes Mária és testvérbátyja Wictor Charon ezen művön keresztül ismerkedtek meg a buddhizmus alaptanításával.(22)

 

Dr. Balogh Barna

Baktay levelében megemlít egy abban az időszakban közismert nevet, dr. Balogh Barnát. Történetünkben őt is meg kell említenünk, mert nevéhez fűződik Yesudián első két könyvének a Sport és jógának, valamint a Jóga-sport dióhéjban fordítása. Yesudián ezeket még akkoriban angolul írta meg.

Dr. Balogh Barna tizenhárom nyelven beszélt, állítása szerint, anyanyelvi szinten. Az viszont tény, hogy a debreceni származású, jogász végzettségű Balogh rengeteg könyvet fordított a legkülönbözőbb nyelvekről. Sőt az időszak egyik közismert magyar orvosának dr. Völgyesi Ferencnek egyik könyvét angol nyelvre fordította le.

Végzős jogi hallgatóként egy barátja kíséretében biciklivel ment el Madridba, hogy egyik spanyol nyelvből lefordított könyve szerzőjével Jesús de Aragónnal személyesen is találkozzon. Néhány évvel később Írországban egy ismert író, hipnózis és kelet-kutató, dr. Alexander Cannon titkára lesz. Itt nyílik alkalma több jógival, valamint más tekintélyes kelet kutatókkal is megismerkednie. Maga is a jóga gyakorlója lesz. Ebben a témában két könyv fűződik nevéhez. Az egyik egy Cannon könyv magyar fordítása Kelet mágusai címmel, amely 1943-ban jelenik meg. Ugyanebben az évben ezt egy saját könyv követ az India hipnózisa.

Amikor Weninger Antal orvosi szempontok alapján kritikával illeti Yesudián kilenc kiadást megért Sport és jóga könyvét, melynek történetesen Balogh volt a fordítója, Baktayval együtt kiállnak a szerző mellett. Weninger A keleti jóga második kiadásának előszavában PB-nek is felrótta, hogy az India titkaiban nem adott meg konkrét leírást, hogyan is kellene, a Ki vagyok én? kérdést helyesen használni, mert többen, akik kipróbálták fejfájásra panaszkodtak.

Dr. Balogh Barna bizonyosan nem tartozott Haich Erzsébet szűkebb baráti köréhez, viszont az első két Yesudián könyv az ő segítségével került kiadásra. A későbbi kiadványok már Haich Erzsébettel közösen íródtak.  A rendszerváltás után megjelent Sport és jóga már tartalomban és képanyagban is egy bővített változata a 40-es évekbeli kiadványnak.

 

A belső valóság

PB néhány hétig tartózkodott Magyarországon. Saját állítása szerint Budapesten az előadások révén közel száz emberrel került kapcsolatba. Londonba hazaérve egyik levelében így számol be valakinek erről:

1937 December 24

„… Jelenleg 400 ember áll kapcsolatban velünk Dániában, Norvégiában, Svédországban és Izlandon. Emellett Amerikában 300-an, Angliában 1500-an, Magyarországon 100-an, kisebb számban több más országban. Ez csak a kezdete korunk legfontosabb mozgalmának, amely világszerte növekedni fog. Úgy látom, hogy ez a munka nagy felelősséggel jár, de egyben nagy kiváltság is. Csak azt szeretném, ha mindannyian mindig tudatában lennénk annak, hogy csak eszközök, járművek vagyunk, amelyeken az Önvaló egyetlen ereje áramolhat át. Ki kell zárnunk a személyes önzést, és akkor ez az erő szabadon áramlik majd. A mi alapunk az Igazság. Számítok rád és barátaidra, hogy hűségesek maradnak az Igazsághoz. Nem küldök karácsonyi képeslapokat, mert a karácsony minden nap velem van. Krisztus minden nap megszületik a szívemben, és az ő szeretetét küldöm az egész emberiségnek.”

 

Az 1939-ben megjelent könyve az Inner reality (ami az Egyesült Államokban Discover yourself címmel jelent meg, magyarul szamizdat fordításban A belső valóság címmel volt olvasható gépirat formájában). Ez a kötet tartalmazza azon előadásokat, melyeket PB a 30-as évek végén, négy kontinensen tartott. Így valószínűleg ennek tartalma hangozhatott el részben Budapesten is.

„Az alábbi fejezetek anyagát azokból az előadásokból válogattam össze és bővítettem ki, melyeket négy világrészben kisszámú hallgatóság zártkörű összejövetelein tartottam, inkább fejtegetésekre, semmint a tárgy körülményes kidolgozására szorítkoztam.”(23)

Ez a könyve annyiban egyedi, hogy az indiai és a keresztény hagyományt, a Bhagavad-Gitát és a János evangéliumot, Krishna és Jézus tanításait állítja párhuzamba. Taglalva a meditáció, a keleti aszkétikus hagyomány nyugaton való gyakorlati alkalmazhatóságának kérdését. Emlékezzünk csak vissza Hamvas Béla ennek a könyvnek az olvasása után jegyezte meg, hogy ez az európai ember számára járható egyetlen út.

 

Selvarajan Yesudián

Haich Erzsébet 1941-ben találkozik múltbeli egyiptomi élete egy másik szereplőjével Bo-gharral, azaz Selvarajan Yesudiánnal, akivel közösen létrehozzák az egyik legelső nyugati jógaiskolát Budapesten.

Yesudián 1937-ben érkezett Magyarországra. Egy több évtizeddel később lejegyzett beszélgetésben maga meséli el, hogyan érkezett Magyarországra és kikkel találkozott akkoriban.

“— Dél-Indiában, Madraszban születtem. Ott nőttem fel s cserkész voltam. 1933-ban a Magyar Cserkészszövetség külügyi vezetője, Dr. Molnár Géza Indiában járt. Madrászba is ellátogatott. Parancsnokom megkérdezte, lenne-e kedvem a magyar cserkésztisztet kalauzolni? Mikor a „magyar” szót hallottam, különös izgalom fogott el, s természetesen lelkes örömmel vállaltam a feladatot. Városnézés közben összebarátkoztam Dr. Molnárral. Megkérdezte tőlem, mi a hobbym? Azt válaszoltam, a bélyeggyűjtés és a yoga-torna. Az utóbbira rákérdezett: az micsoda? Ledobtam az ingemet és megmutattam gyakorlataimat. Dr. Molnár elámult, majd azt mondta: nem lenne-e kedvem Budapestre menni a Testnevelési Főiskolára, mely az első helyen áll a világon? Lelkes örömmel mondtam igent.

— És mikor kerültél Budapestre?

— Néhány év múlva. 1937-ben a cserkészparancsnokom Londonba utazott és engem is magával vitt. Londonból utaztam Magyarországra. Huszonegy éves voltam akkor.

— A Testnevelési Főiskolára kerültél?

— Igen. Dr. Szukováthy és Misángyi Ottó nagy szeretettel támogattak. De csak két évet töltöttem a Főiskolán. Nyilvánvalóvá vált, hogy az én yoga-gyakorlataim és egész fizikumom más alapokon épül fel, mint az európai gimnasztika és sport. Akkor kerültem át az orvostudományi egyetemre, ahol különösen az anatómia neves professzora, Dr. Kiss Ferenc irányított. Kiss Ferenc kollokviumai előtt úgy reszkettek a medikusok, mint a nyárfalevél. Akkor tanultam meg ezt a kifejezést — fűzi hozzá mosolyogva. — Végül is, nem lettem orvos.”

                                                   – Amerikai Magyar Népszava 1981. szeptember 18.

Kettejük történetére a Beavatásban részletesen is kitér Haich Erzsébet. A hazai jógairodalomban is jól dokumentált a történet, ezért most csak nagy vonalakban mutatjuk be.

Yesudiánt 1941-ben egy közös ismerősük mutatja be Haich Erzsébetnek, akivel egy életre szóló mester-tanítvány kapcsolat alakul ki. Yesudián nemsokára a Lorántffy utcai villába költözik és hatha-jógát kezd tanítani. Az előadásokat közösen tartják és a későbbi könyveiket is közösen írják. A háború végével Yesudián szovjet fogságban tölt el néhány kemény hónapot. Hazatérve újra elkezdik a tanítást, de az új pártvezetés nem nézi jó szemmel tevékenységüket. Több jószándékú, baráti figyelmeztetés után úgy döntenek, elhagyják az országot. Ehhez szükséges volt, hogy jelképesen összeházasodjanak. A távozás jó okkal történt, ugyanis elutazásuk után közvetlenül a sajtóban megjelent egy lejártó, rosszindulatú újságcikk, mely jól érzékelteti, milyen sötét felhők gyülekeztek az akkori szellemi égbolton.

“Yesudian, a jóga-apostol dicstelenül eltűnt Magyarországról

Tizenegy évvel ezelőtt egy sovány, 21 éves hindu fiatalember érkezett Budapestre. Beiratkozott az egyetemre: medikus lett. Diáktársainak elmondotta, hogy apja Madraszban orvos volt, meghalt és egy nagybátyja Európába küldte tanulmányútra. Arról is beszélt, hogy ért a jóga tudományához és  reggelenként el is végzi az előirt gyakorlatokat. Többen azt tanácsolták neki, hogy adjon jóga órákat, Yesudian szót fogadott és megkezdte a tanítást. Bemutatták több „társaságbeli” asszonynak, köztük „vitéz” Nesztyné Haich Erzsébet ismert szobrásznőnek, aki villáját a fiatal hindu, Selva Raja Yesudian rendelkezésére bocsátotta. Jellemző az akkori Budapest „divatos” hisztériás asszonyaira, hogy csakhamar megrohanták Yesudian műintézetét, úgy hogy nemsokára már csak korlátolt számban és csupán ajánlásra fogadott el jelentkezést. Albrecht „főherceg” felesége, arisztokrata nők és nagykapitalisták ráérő hozzátartozói jártak Selva Raja Yesudianhoz, akinek sikerére hamarosan könyvkiadók és hangversenyrendezők is felfigyeltek. A nyilas Bornemissza Gábor „Sport és jóga” címen könyvet íratott a hinduval. Alaposan be is csapta, mert bár 25.000 példány fogyott el, csak tízezerről számolt el vele. A jóga egyre nagyobb divat lett. Yesudian a Zeneakadémián egyre-másra tartotta az előadásokat. Iskolájába éjjel is jártak tanulni. Már segédre is szüksége volt. Szerződtetett egy V. Ilus nevű lányt, akit megtanított a jóga fogásaira és ettől kezdve, amíg a lány a jóga szabályai szerint kicsavarta végtagjait és a fejére állt, Yesudian a könnyebbik végét választotta a dolognak és csak szóval magyarázott. Egy ilyen tornaóra közben V. Ilus rosszul lett, bevánszorgott a fürdőszobába, ahol összeesett és meghalt.  A hirtelen halál gyanús körülményeit az arisztokrata tanítványokra való tekintettel eltusolták, de mindenki tudta, hogy a szerencsétlen nő szervezetét tönkretette az egészségre ártalmas, erőltetett jóga-torna, hiszen a »legegyszerűbb« mutatványok közé tartozott a mély lélegzetvétel — fejtetőn állva.

Az ostrom alatt Yesudian remegve, fogvacogva lapult a Marcibányi-téri óvóhelyen. Többen gúnyosan szóltak rá: — Most vegyen mély lélegzetet!

A felszabadulás után Yesudian újra feltűnt. Megnyitotta iskoláját és ismét akadtak tanítványai, akik az új időkben is igyekeztek majmolni az egykori „felső tízezer” tagjait. 1945 végén sorozatos botrányok támadtak Yesudian körül. Több válóper indult miatta és egy féltékeny férj, akinek felesége túl sokat járt Yesudianhoz jógázni, egyszer nyilvános előadás közben nagy botrányt rendezett.

„Vitéz” Neszty is elvált feleségétől és a hindu fiatalember feleségül vette első budapesti protektorát. Ezek után a hatóságok is felfigyeltek Yesudian működésére és megállapították, hogy iskolájába főleg reakciósok járnak. Yesudian — látva, hogy baj van —nem várta meg a kiutasítást — tartózkodási engedélye amúgy is lejárt — és feleségével, a volt „vitéz” Nesztynével elhagyta az országot.

– Palásti László”

– Magyar Nap 1949. április 17.

Svájc

Ráthonyi Ákosné 1947-ben hagyja el Magyarországot, további életeseményeiről még nem találtunk adatokat. Haich Erzsébet és Selvarajan Yesudian 1948-ban Zürichben, Svájban telepednek le és ott nyitnak jóga iskolát, melyet mindvégig együtt vezetnek. A nyári időszakban Ponte Tresában a Lugano tó partján működő iskolájuk hamarosan nemzetközi hírnevet szerez magának. Mindvégig Zürichben volt a központ, és ott volt a legtöbb tanítvány is. Az egész országra kiterjedt hálózat jött létre, Genfben, Lausanne-ban, Bernben, és St. Gallenben. Francia Svájcban Gedeon, Erzsébet fia tanított, a többi városban Yesudian. Egy napot Bernben a Vakok Intézetének alagsori termében. Itt három jógaórát tartott egymás után. A hét másik három napján Zürichben (rendszerint kedd, szerda, csütörtök) volt tanítás, egy reggeli óra, utána hazament és a könyvein dolgozott. Délután még kb. három órát tanított. Hosszú időszakon keresztül St. Gallenban is tartott foglalkozást. Ez a St. Galleni terem máig megvan, egy svájci házaspár vezeti tovább az iskolát és büszkén hirdetik, ez Svájc legrégibb máig is működő jógaiskolája. Erzsébet évtizedeken keresztül minden csütörtök este tartott egy előadást a jógafoglalkozás előtt, ami miatt ezen az esti alkalmon mindig nagy számban voltak jelen a tanítványok. Heti átlagban összesen hatszázan vettek részt a foglalkozásokon.

A 70-es években együtt látogatnak el Indiába és Tiruvannalamiba is a Maharsi asramjába. A kettejükkel készült beszélgetések tanúságai alapján, bármikor szóba került PB neve Erzsébet és Yesudian mindig tisztelettel emlékezett meg Brunton munkáságáról. Mindketten Svájcban hunytak el, Haich Erzsébet 1994-ben, Yesudian 1998-ban.

PB az 50-es évek végén szintén Svájcban, Veveyben telepedik le a Genfi tó partján. Itt is hunyt el 1981-ben. Több évtizeden keresztül mindössze 206 km távolságra laktak egymástól.

PB visszavonultan élt, kerülte a nyilvánosságot. Utolsó kiadásra szánt könyve 1952-ben jelent meg. Ettől kezdve egy-két kivételtől eltekintve, kizárólag szűk tanítványi körével tartotta a kapcsolatot. Jegyzetei is csak halála után jelentek meg 15 kötetben összegyűjtve és különböző témakörök alapján csoportosítva. Személyes olvasmányairól nagyon sok jegyzetet, kivonatot készített saját maga számára. Láthatóan az önként vállalt klauzúrája alatt is figyelemmel követte a nemzetközi spirituális irodalmat. Ezek közt a kivonatok között szerepel Yesudián és Erzsébet több angol nyelven megjelent könyvének kivonata is. Bizonyosan tudott, hallott kettejük svájci tevékenységéről.

Egyikőjük oldaláról sincs nyoma vagy említése annak, hogy találkoztak volna Svájcban. Persze jogos lehet a kérdés, egyáltalán mi szükségük lett volna rá? Emlékezzünk csak vissza a Jinarajadasa asszony kérdésre és a Maharsi válaszára, melyre Ráthonyiné is rákérdez. Ha valaki már rátalált a belső mesterre, van még szüksége más egyéb keresésére?

 

 

 

 

 

Hivatkozások:

1. A Search for Paul Brunton, by Joscelyn Godwin. New Dawn 191.

2. Dubravszky László: A megismerés titka.

3. Levélről levélre, fejezetek Kodolányi János és Várkonyi Nándor levelezéséből. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest 2002. 198. levél.

4. Hamvas Béla: Szellem és exisztencia. Pannonia, 1941-1942 (7. évfolyam, 1-4. szám, Pótfüzet)

5. Krishnamurti Budapestre érkezett orvosi kezelés ürügyén, de a Társulattal való szakítás miatt meghirdetett előadását nem tarthatta meg.

6. https://www.pbarchives.org/archive/document/letter/5199

 7. S. Cohen, Guru Ramana – Memories and notes című könyve 65.oldal.

19th February, 1937

3. Mrs. Jinarajadasa, an old Theosophist and later a follower of Sri J. Krishnamurti:

 

Mrs. J. In Mrs. Besant’s time we used to spend such a lot of time meditating on the Masters. Are Masters really useful?

Bh. Masters do exist externally as long as the pupil feels himself to be the body. As such they are useful to teach him the truth about himself. Once the pupil experiences the Truth and breaks the body illusion, he realises the Masters to be the same as himself, namely, the Supreme Consciousness, or Self. If there are Masters outside the Self, then they are not real, being external additions, for he who comes will also go, that is, is impermanent. The fact is Self, Master and God are one and the same.

Mme. de Rathonyi. Oh! We are far from this truth!

Bh. How many miles are you far from it? Do you deny your existence? If not, how can you deny Reality, which is

pure existence, the Self ?

8. Az egyik A nyílegyenes ösvény – Ramana Maharsi tanításai, Buji Ferenc fordításában:

 

K: A Teozófiai Társaságban [többek között] azzal a céllal meditálnak, hogy mestereket találjanak, akik aztán majd vezetik őket.

 

M: A mester belül van; a meditáció arra szolgál, hogy eltávolítsa azt a tévképzetet, miszerint ő csak külső lehet. Ha a mester egy másik ember, akire ön vár, akkor [előbb-utóbb] el is kell tűnnie. S mi haszna lehetne egy efféle tünékeny lénynek? De mihelyt úgy véli, hogy ön különálló [individuum], vagy azonosítja magát testével, szüksége lesz külső mesterre is, és ő is úgy fog megjelenni, mint akinek teste van. Ha többé már nem azonosítja magát helytelenül testével, rá fog jönni arra, hogy a mester nem más, mint Önmaga.

A másik kiadvány, amelyben ugyanez a kérdés és a rá adott válasz megtalálható Srí Ramana Maharshi – Tudatos halhatatlanság, mely PB és Mungala Venkataramiah feljegyzései alapján készült könyvben, fordítója Veszprémi Krisztina. Ezt jó eséllyel maga PB jegyezhette le.

K: A teozófusok azért meditálnak, hogy felkutassák a mestereket.

M: A mester belül van. A meditáció annak a nemtudást tükröző elképzelésnek az eltávolítását szolgálja, hogy ő kívül található. Ha a mester csak egy idegen lenne, akinek az eljövetelére vársz, akkor elkerülhetetlenül el is kellene tűnnie. Mi haszna lenne egy ilyen tünékeny lénynek? Ugyanakkor mindaddig, amíg azt hiszed, hogy te egy személy, illetve a test vagy, addig a mesterre szükséged van, és ő testben fog megjelenni. Ahogy megszűnik ez a téves azonosulás, a mestert az Önvalóként fogod felismerni.

Egy hosszabb változat található a Beszélgetések Sri Ramana Maharsival. Filosz kiadó 2018.

9. https://ashramsofindia.com/early-western-devotees-of-ramana-maharshi-1911-1939/

10. Jung írt a Maharsiről egy bevezető tanulmány H. Zimmer könyvéhez, azonban PB többszöri biztatása ellenére sem látogatta meg a Maharsit 1938-ban. PB Künsnacht-beli tartózkodása idején történt beszélgetéseiknek egy részét lejegyezte. https://www.pbarchives.org/archive/document/writing/62

DR C.G. JUNG INTERVIEW (131)  (201-1)379

C.G.J.:  Is the Unconscious of psychoanalysis one and the same as the Consciousness of the Hindu Yoga philosophy?  It seems to me that the West approaches Reality from the physically conscious side and calls it the Unconscious, but really it may be the Great Universal Consciousness.

PB:  Without the continuity of Consciousness, there could be no awareness of change from deep sleep to waking.  Consciousness is present throughout, even when it possesses no contents, as in deep sleep, but this is the utmost that Yoga can teach.

C.G.J.:  The Ego is one of the contents of Consciousness, evidently what psychoanalysists call “Collective Unconscious” is the Universal detached Pure Consciousness or non-ego awareness of Hindu philosophy.

PB:  Whilst in the waking state, when one thinks of deep sleep, one perceives that the latter is the state in which no ego exists.  Yoga is only an experiment to bring this ego-less Universal Consciousness.  But Yoga must come into life, or it is of no value.

C.G.J.:  In the real treatment of practical neurosis, I first make the patient conscious, then in the last stages, I detach him from the ego.  I find that there. something beyond his ego which enables him to „be aware” and nothing more.  This heals him.

PB:  Yes, the Hindus have a proverb that dreamless slumber is the best cure for certain nerve illnesses, because it stops the ego.

C.G.J.:  I tell patients not to identify themselves with their external circumstances when the latter seem insupportable and insoluble, but to escape to a superior point of view, to be their Selves.  This cures them and their maladies, by separating them from the ego.  For example, six months ago, a brewers wife came to me as a patient in a highly hysterical state.  I put her through such a course of treatment and now she has not only become calm and peaceful, but is studying with deep interest something which she had never even looked at before – the philosophy of Kant.  There are secret mental connections between Mind and what is going on in the objective world.

PB: Yoga is a somewhat similar course of treatment.  It seeks to detach people and give them an ego-free viewpoint, to liberate them from complexes which distort the mind in its quest of Truth.

C.G.J.:  I was led to the study of Indian wisdom by the back door so to speak, only indirectly, because I could not find satisfactory explanations in the Western scientific knowledge of the time when I began my researches.  People talked only from the head.  They did not include the heart.  I believe that our Western scientific quest will lead us ultimately to the same Truths as those in the best Indian wisdom, but as I am a Doctor and a scientific man, I must not allow my belief to outrun my experience and so I must wait whilst working and promulgate only those doctrines which it has so far been possible to test and prove through experience.

– Egy interjúban Jungra vonatkozóan PB megemlítette, hogy Jung ellenezte a meditáció gyakorlását a nyugatiak számára. Egyetértettek Junggal abban, hogy nem szabad kritikátlanul elfogadni minden meditációs gyakorlatot, de azt is hozzátette, hogy kár nem kihasználni egy évezredek alatt kifejlesztett technikát. Továbbá azt mondta PB-nek, hogy a jungiánusok többé nem hagyhatják figyelmen kívül az indiai tanításokat és gyakorlatokat. Jung élete utolsó tíz-tizenöt évében elkezdte tanulmányozni a Védántát és más indiai szövegeket. Bár nem publikált semmit erről az anyagról, komolyan foglalkozott vele.

https://www.paulbrunton.org/answersforcolumbusohio.php

Subramanya Iyerrel  és a találkozóval kapcsolatosan lásd még Jung levelét:

https://www.pbarchives.org/archive/document/writing/13

11. PB Budapesti fényképei:

– 1. Ráthonyi Ákosné a Halászbástyán: https://www.pbarchives.org/archive/document/image/53642

– 2. A Nemzeti Múzeum előtt:  https://www.pbarchives.org/archive/document/image/53623

– 3. Halászbástya és a Parlament: https://www.pbarchives.org/archive/document/image/53635

– 4. Árkád: https://www.pbarchives.org/archive/document/image/53636

– 5. Rákóczy széke: https://www.pbarchives.org/archive/document/image/53621

12. Baktay Ervin: Homo ludens. Emlékeim nyomában. Iparművészeti Múzeum Budapest 2013.

13. Kenneth Thurston Hurst: Paul Brunton, a personal view. Larson Publications 1989.

14. Hamvas és mestere Jakabfalvy Dénes kapcsolatáról:

https://onedropzen.hu/karate/2023/03/01/jakabfalvy-denesrol/

15. Hamvas és Szepes Mária, valamint Wictor Charon barátságáról:

https://onedropzen.hu/karate/2021/03/12/hamvas-bela-es-szepes-maria-baratsagarol/

16. Pontosabban Weisz Edit, aki később magyarosította a nevét Váradi Edit-re. A Haich család barátságban volt vele. Ő Amerikába távozott, de egyszer biztosan Ponte Tresaban is ott volt látogatóban. Amerikában tagja lett egy jóga-szervezetnek, de nagyon mély és bensőséges híve maradt Yesudiannak. Yesudian volt a „fő mestere”. Nagyon komolyan vette a jógát, teli volt jósággal és segítőkészséggel.

17. Meditációs beszámolók: https://www.pbarchives.org/archive/document/letter/5401

18. https://www.pbarchives.org/archive/document/secondary/610

19. Levélről levélre, fejezetek Kodolányi János és Várkonyi Nándor levelezéséből. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest 2002. 119. levél.

20. Kabdebó Lóránt: Az egymást átjáró hangnemek polifóniája. In. Kodolányi János helye és szerepe a magyar irodalomban. Szerkesztette Biernaczky Szilárd. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest 2002.

21. Baktay levele: https://www.pbarchives.org/archive/document/letter/7626

22. Szepes Mária: Emberek és jelmezek. Kozmosz könyvek 1988.

23. Brunton: A belső valóság. Évszám nélküli gépirat.

Felhasznált irodalom:

– Az indológus indián: Baktay Ervin emlékezete. Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, 2014.

– Az örmény nép története. Írta: Herczeg Adrienn. http://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/6904

– Brunton: A belső valóság – gépirat.

– Elisabeth Haich: Beavatás. Édesvíz kiadó 1999.

– Jóga-India világa 1, Ursus Libris 2006.

– Jóga-India világa 2, Ursus Libris 2007.

– Kennsbert Károly: Misztika mint világnézet. A misztikus életművészet elmélete és gyakorlata. Budapest 1941.

– Memories of Dr. Paul Brunton by Milada Capkova:

https://www.pbarchives.org/archive/document/secondary/610

– Müller Péter: Halhatatlan szerelem. Rivaldafény kiadó 2014.

– Paul Brunton: India titkai. Fordította Baktay Ervin. Rózsavölgyi és társa kiadása, 1938.

– Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet: Sport és jóga. Lazi könyvkiadó 2007.

– Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet: Mi a jóga? Lazi könyvkiadó 2006.

– Selvarajan Yesudián: A jóga áldásos ereje. Lazi könyvkiadó 2005.