Jakabfalvy Dénesről

– Halász Attila

“Amikor a tanítvány készen áll, a tanító megjelenik. Amikor a tanítvány valóban készen van, a tanító eltűnik.”

H.B. életművét valamelyest is ismerőnek  nem kell bemutatni  a Patmosz első kötetében szereplő esszét, mely a J.D. vagy a beavatás címet viseli. Az 1961-ben született rövid, de annál intenzívebb írást  H. B. személyes mestere emlékének szenteli, teljes egészében. (1) Jakabfalvy alakját kevés életrajzi adattal, mintegy tizenhét év távlatából eleveníti fel, ugyanis kapcsolatuk 1944-ben végleg megszakadt. A mester személyét, életét burkoló rejtélyt néhány újonnan felfedezett életrajzi adattal szeretnénk a következőkben megvilágítani.

Jakabfaly Dénes Lajos 1906. április 13-án született Nagybecskereken, az akkori Torontál vármegyében, amely ma Szerbiához tartozik. Első házasságának kudarca Rampasek Juliannával, melyről H. fent nevezett esszéjében is említést tesz, közel egy évig tartott és 1937-ban bontatott fel. A válás egyszerre okozott számára kilátástalan anyagi helyzetet és lelki válságot, azaz ahogyan ő maga nevezi “karma torlódást” idézet elő. Akkoriban polgári foglalkozása magántisztviselő volt, majd egy átmeneti ideig alkalmi munkákból élt meg.

Első találkozásuk helyszíne H. munkahelyén a Fővárosi Könyvtár olvasóterme. Jakabfalvy olyan könyveket kért ki olvasásra, melyek  H. is érdekelték.  A közös érdeklődés barátsággá alakult. A barátság pedig nemsokára egy mester-tanítvány kapcsolattá nemesedett.

A Napkelet folyóiratban jelennek meg 1932 és 1940 között folyamatosan H. írásai. Jakabfalvynak egyetlen, rövid írása ismert, mely történetesen ugyanebben a folyóiratban jelent meg az 1938. évfolyamban. Talán nem véletlenül. Címe: A vágyak megfékezéséről.

Második házassága, mely 1942. október 18-án köttetik, már valamelyest konszolidált anyagi hátteret feltételez, hiszen a jegyzőkönyvek szerint ekkor már a Közélelmezésügyi Minisztérium szerződéses tisztviselője. Újdonsült felesége Szuh Anna. A házassági tanú a férj részéről pedig nem más, mint Hamvas Béla.

Jakabfalvy az orosz megszállás elől menekülve nyugati irányban elhagyja az országot, úgy hogy senki nem tud biztosat  további sorsa felől.

Jakabfalvynak nem adatott meg, hogy krízishelyzetében egy iránymutató mester legyen a támasza. Mindazt amin keresztülment egyedül kellett feldolgoznia. Ebben pedig csak néhány könyv volt segítőtársa.

Az esszé egy könyvet nevez meg név szerint, az Aranyvirág titka című művet. (3) Jakabfalvy a taoista és buddhista hatásokat ötvöző meditációs kézikönyv André Préau francia nyelvű fordítását használhatta a Wilhelm/Jung fordítással szemben. Préau, aki  René Guénon köréhez tartozott, ma már szinte elfeledett fordítása 1931-ben jelent meg. Jakabfalvy ezt a gyakorlati útmutatót alkalmazhatta életkrízis helyzete, szorongatottsága feloldására. “Jógája nem volt egyéb, mint nyugodt és kényelmes ülés, szabályos légzés és koncentráció.” Ez akár a zen módszerének a leírása is lehetne. Az Aranyvirágban leírt fény keringetés módszert a zen gyakorlat is ismeri, de “hivatalosan” nem használja. A zen-buddhizmus gyakorlata mesterséges úton idézi elő ezt a szorongattatott, krízis állapotot egy koan használata által. Sorsdöntő találkozásuk idején elmondása szerint H. is hasonló karmatorlódással küzdött. Dúl Antal, amikor H. személyes meditációs gyakorlatáról, eksztázistechnikájáról kérdeztük, erre nagyon hasonlót mondott, nyugodt ülés és a légzés figyelése.

Az esszében kiemelt helyet foglal el egy  Dürer képhez kapcsolódó értelmezés. Darabos Pál is említi, hogy H. személyes beszélgetéseik alkalmával egyszer nagy felindulással mesélte el neki is.(2) A képen a lovag kutyája kíséretében vonul ki teljes fegyverzetben a halál és az ördög ellen. Jakabfalvy egy álommal kapcsolatban a képet zen példaként értelmezte, ahol miután ellenfeleit legyőzte a lovagnak is el kell tűnnie.

“A győzelem csak akkor teljes, ha a képen nincsen senki és semmi. Ha megvalósult  a semmi, az üresség. De a dolog még ezzel a lépéssel sem fejeződött be, és így válik a Dürer-kép teljes zen-példává. Ha az ember magában az abszolút semmit felismerte és realizálta, és ebben az állapotban megáll, megreked. Úgynevezett üdvözült lesz. A mennyországban marad. Az embert saját üdve fogja meg és elveszett, mert a kiküzdött szellemi tökéletességet magának akarja tartani. Ezt is fel kell adni. A semmit is meg kell semmisíteni….. A világba vissza kell térni és önmagát minden tudásával a még nem megszabadultak rendelkezésére és szolgálatára kell bocsátania.”

Márkus, a Karneval Jakabfalvyról mintázott mestere, miután Bormester Mihály felébred a beavató túlvilági utazásról, hasonlót mond: most keljen fel, és végezze napi dolgát. Két napig mérsékelten, aztán úgy mintha semmi sem történt volna.

Feltételezhető, hogy Jakabfalvy ismerte D.T. Suzuki könyveit. Egyet legalábbis biztosan. Konkrétan A zen buddhizmus kézikönyvéről van szó, amely a zen hagyományt ismerteti és a zen megvalósításának folyamatát ábrázoló Tíz ökörképét a nyugati közönségnek először mutatta be 1935-ben. A képsorozat több változatban maradt fenn. A tíz kép eredetileg öt volt és csak utólag bővítették ki. A nyolcadik kép az üres kör, a zen kör. Ez felel meg az ürességnek. Amikor eltűnik az ökör és a személy. Jakabfalvy értelmezésében a lovag, az ördög és a halál eltűnése. Ez az a pont amikor lehullik a test és a tudat, amikor nincs én. Az én helyét a világ tölti be. A zen álláspontja, hogy az én minden erőfeszítése ellenére sem tudja ezt elképzelni, milyen ez a nem-én, ezért erre nem is pazarol több szót. A forma üresség. Ez a részleges megvalósítás. Teljes csak akkor lesz, ha megvalósul az üresség formája is. A képsorozat kilencedik képében a kör már nem üres, egy rügyező ágú fa jelenik meg benne. Címe: Visszatérés az eredethez. A tizedik, utolsó képen pedig egy Buddha áll egy tanítvánnyal szemben. A kép felirata Kitárt karokkal elmenni a piacra.

Jakabfalvy magyarázata fedi a zen és minden valamire való hagyomány tanítását, hogy a megszerzett üdvöt nem szabad megtartani, azt aprópénzre kell váltani a “piaci forgatag sűrűjében”.

A tizedik kép verse: Elrejtve fényét letér az ösvényről, amelyen a régi bölcsek jártak. Tököt lóbálva érkezik a piacra, botjára támaszkodva visszacammog kunyhójába. Betér az ivóba és a halas bódékba, mindenkit tudatára ébreszt Buddha-lényének. .. Meztelen mellel és mezítláb érkezik a piacra. Piszkosan és hamutól maszatosan; arcát elönti a mosoly. Nincs szüksége misztikus tudományra vagy isteni erőre. Az elhervadt fát is azonnal virágra fakasztja.(4)

Amit a modern embernek tudnia kell egy mester-tanítvány kapcsolatról H. annak minden lényeges elemére kitér ebben az esszében. Talán csak egy dolog maradt kimondatlanul, hogy egy mesternek  “kötelessége” legalább egy tanítványt kinevelni. Ez a tanítvány H. esetében Molnár Sándor festőművész volt. Közvetetten, azonban írásai sokkal nagyobb területen tudtak és fognak is hatni még a keresőkre.

Végül J.D. vagy a beavatás esszéjében H. arra hivatkozik, hogy Jakabfalvy nem tanulta a hagyományt. Pontosabban, nem volt következetesen rendszerbe szedett, átfogó tudása erről. Ugyanakkor mindig keresztényként hivatkozik a keleti hagyományra. Az alábbiakban közölt egyetlen ismert írása a Bhagavadgítát, a hindu hagyomány egyik szentiratát is ilyen módon vezeti be. A Gíta második énekéből egy részletet saját fordításában adta közre. (5)

                                                                  A VÁGYAK MEGFÉKEZÉSÉRŐL

– részlet a Bhagavadgítából

 A Bhagavadgíta filozófiai költemény, amely a maga nemében páratlan és a világirodalomban egyedülálló, — egyrészt a filozófia fogalmának ténylegesen megfelelő, másrészt a legmagasabb költői lendülettől áthatott mű, mely a legszebb az ilyneműek között. Ha a Bhagavadgítát filozófia költeménynek nevezzük, ez a megjelölés tulajdonképpen nem is eléggé meghatározott és kimerítő. Bölcsészet, költészet, vallás egybekötve a legmagasabb erkölccsel, itt tényleg egyek, mert a Bhagavadgítában nem olyan bölcsészetről van szó, mely valamilyen egyirányú tant hirdet, vagy életszemléletet ad, hanem az egész embert átható és megújító hitvallás ez, amely azt kívánja, hogy magunkba fogadva átéljük. Olyan nagy tehetségű, bölcsességgel megáldott nép szellemi terméke, érzelmeinek kisugárzása ez a mű, mely minden más népet megelőzve, már korán az élet mélységeinek, igazi mivoltának, lényegének, értelmének kikutatására, kiismerésére törekedett, de nemcsak törekedett, hanem egész lényével ennek elérésére szentelte minden képességét. Ez a nép az indiai, ahol a bölcsészet vallás és a vallás bölcselet volt kezdettől fogva. A Bhagavadgítának azért van még különös jelentősége, mert az indiai bölcsészetben is új formát és lényeget tár fel az ember előtt, mellyel a jámbor (bhakta) hívő a Mindenhatóhoz emelkedik. Ez az új lényeg a hitnek szeretettel való egyesítése, a szeretet (bhakti) gyakorlása, a jámbor szeretetteljes odaadása Istennek. És az örök egy Brahma felfogása, aki minden más nélkül maga az egyetlen valóság, az egy Istenben való hit által személyi színezetet nyer itt, s tisztelete nem a régi módon, áldozatokkal vagy értelmen és megismerésen alapuló csendes imádattal történik, hanem az alázatos, szeretetteljes odaadás által, a személyes Isten szeretete által, akit különböző vallásokban különféleképp tisztelnek és aki minden isteni kinyilatkoztatás mögött keresendő. Ezért sokan azt gondolták, hogy a Bhagavadgíta keresztény hatás alatt jött létre, holott ez a felfogás merőben téves, mert a Bhagavadgíta a kereszténységnél jóval régebbi keletű és magában foglalja az elmélkedéses-elmerüléses gyakorlatokat is, melyek a yoga gyakorlat alapját teszik. Nem a kereszténység hatása hozta tehát létre a Bhagavadgítát, hanem egy mélyen vallásos szellem misztikus közeledése a személyes Isten fogalmához. Egyik leghíresebb részlete arról szól, hogy az ember tetteit ne mérlegelje, de vágyaitól szabaduljon, Az embernek tevékenykedni, küzdeni kell, mert Isten ezt így akarja. «Tedd meg kötelességed! A cselekedeteid következményei után ne kérdezősködj.»

Itt a második énekből a «Magasztos» szólamát közöljük.

55. Ha valaki összes vágyait, melyek szívében lakoznak, elhagyja, önnönmagában és önnönmaga által kielégül, akkor bölcsességre van hivatva.
56. Akinek szíve fájdalomban meg nem remeg, aki örömök kívánásaitól felszabadult, s a vágyaktól is éppen úgy, mint a félelemtől és haragtól, azt bölcsnek nevezik. És az ő belátása meg van alapozva.
57. Aki a kívánságoknak ellentáll, legyenek bár kellemesek vagy kellemetlenek, sem örömet, sem gyűlöletet nem érez, annak bölcsessége tartós.
58. És aki érzékeit az érezhető tárgyaktól mind elvonja, miként a teknős tagjait behúzza, úgy bölcsessége állhatatos.
59. A külvilági tárgyak megszűnnek az előtt, aki tartózkodó, csak a hajlam marad, de az is eltűnik, aki a Legmagasabbat szemléli odaadón.
60. Még a megváltásra áhítozó szívét is magukkal rántják az erőszakos érzékek.
61. Mindezeket megzabolázva merüljön el áhítatba, aki teljesen Velem foglalatoskodik, mert aki érzékeit hatalmába ejti, annak bölcsessége tartós.
62. Abban az emberben, aki külvilági dolgokról gondolkozik, vonzalom támad irántuk, a vonzalomból vágy ered, a vágyból harag keletkezik.
63. A haragból elbódulás, az ámításból zilált emlékezés, az emlékezés zavarából az értelem elvesztése sarjad és ha értelmünk elveszett, pusztulnunk kell.
64. Aki azonban önuralmat gyakorolva, a tárgyakhoz és dolgokhoz elmélkedve lép, aki vágyaktól és hajlamoktól mentesen keríti őket hatalmába, az békéhez ér el.
65. Békességben részesül, aki minden kínjától megszabadul, mert annál, kinek szíve a békéhez ért el, belátása megszilárdul.
66. A belátás nem a nem-alázatos tulajdonsága, még kevésbé lehet nem-alázatosé az elmélyedés és békességben nem lesz része annak, ki nem elmélkedik. De hogyan juthat a békétlennek a boldogság részéül?
67. Mert akinek szíve az érzékek tévelygéséhez igazodik, annak értelmét úgy ragadja el, mint tengeren hajót a szél.
68. Aki azonban, ó erős karú, érzékeit az érzékek tárgyaitól  visszatartja, annak bölcsessége tartós.
69. Hol éj van minden lényben, ott éber az önuralmat gyakorló, ahol a lények ébrednek, ott éj van a megismerő bölcsnél.
70. Mint ahogy a vizek a tengerbe tódulva szüntelen töltik azt s a tenger mégis egyforma marad, úgy kiben összes vágyai feloldódnak, a nyugalomhoz ér, de az sosem, ki szüntelen a kívánságok vetését aratja.
71. Az az ember, ki a vágyakat illanni hagyja és kívánságok nélkül, önzés és haszonlesés nélkül él tovább, az nyugalomhoz ér.
72. Ez Brahma állapota, ó ember fia. Aki ezt elérte, többé tévelygésbe már nem zuhan és akit a halál így talál, feloldódik Brahmában mindörökre.

– Jakabfalvy Dénes

Hivatkozások:

1. H. több írásában is említi vagy idézi Jakabfalvyt.
2. Darabos Pál: Hamvas Béla- Egy életmű fiziognómiája. Hamvas intézet, 2002.
3. Az Aranyvirágnak két magyar fordítása van. Az egyik Kaczvinszky József fordítása Az aranyvirág fakadásának titka. https://terebess.hu/keletkultinfo/kaczvinszky.html. A másik a Buddhista Misszió kiadványa Az aranyirág titka címmel. Fordította dr. Hetényi Ernő és dr. Pressing Lajos. 1987.
4. Taigen Shodo Harada roshi: A tíz ökörkép. Fordította Pálmai Shinnyo Katalin. Egy csepp kiadó, 2018.
5. Az írás a Napkelet folyóiratban jelent meg 1938-ban. Az Új Forrás 25. évfolyama is közli 1993.10. számában.