A karate bevezetése az iskolai oktatásba. Okinava 1901-1940. 2. rész

2. rész

A Japán Nevelési Minisztérium Itosu Anokh mester hivatalos kérelemnek szánt levelére válaszul 1908-ban zöld utat engedett bevezetésének a sziget valamennyi iskolájának testnevelési óráin. Megelőzve a kendo és a judo, illetve jiu-jitsu beemelését a testnevelésbe, melyre csak 1911 után kerül sor Japánban, majd rövidesen Okinaván is bevezetésre.

Itosu írása A karate tíz alapelvéről bizonyosan nem csak az ő személyes álláspontját tükrözte, hanem azt kollégáival egyetértésben fogalmazta meg. A hivatalos levél utolsó bekezdése tartalmazza az író stratégiájának főbb lépéseit is. Először a Tanítóképző Főiskola jövendő tanárainak a megfelelő felkészítése az első lépés. A második a végzős tanítványok, akik immár, mint tanítók vagy tanárok adják tovább a sziget többi oktatási intézményében a karate mozgásanyagát. A harmadik lépés Japánban is megismertetni és elterjeszteni.

„Ha a Tanítóképző Főiskola diákjai a fenti elvekkel összhangban sajátítanák el a karatét, és miután lediplomáztak, elterjesztenék ezt az általános iskolákban szerte az országban, tíz éven belül a karate nem csak egész Okinaván, de  Japánban is elterjedne.”

Ezt a küldetést több tanítványa Funakoshi Gichin, Mabuni Kenwa, Genwa Nakasone és Toyama Kanken el is végzi, sőt túl is teljesíti majd.

          Yabu Kentsu kumite bemutatója. 1937

Még ebben az évben egy hat fős okinavai diákküldöttség vesz részt Kiotóban első alkalommal a Dai Nippon Butokukaiban a 10. Ifjúsági Nagyversenyen. Ezen a rendezvényen a középiskolai diákok bemutatásában szerepel először nyilvános, közel 2.000 fős nézőközönség előtt a karate Japán földön. A bemutató után a fiatalokat a judo alapítója Jigoro Kano személyesen fogadja és dicséri meg. Az újságok Mute-katsu-ryu ként nevezik meg a számukra még ismeretlen harci művészetet. A következő évi 1909-ben megrendezett 11. Ifjúsági Nagyversenyen a korabeli újságokból már ismerjük a bemutatott formagyakorlatok neveit is, Kusanku, Sanchin és a Pinan katák. Két év múlva 1911-ben ugyancsak hat fős diákküldöttség utazik a Kodokanra a judo központjába, immár Jigoro Kano meghívására, ahol a forma és küzdőgyakorlatok mellett törésbemutatókat (tameshiwari) is tartanak a legmagasabb övfokozatú judosok előtt.

Kyoda Juhatsu az Okinavai Prefektura 2. sz Középiskola tanulóival. 1937

Okinaván megszaporodnak a karate események. Versenyeket (taikai), bemutatókat szerveznek a diákok számára, amelyeken a kata és küzdelmi számok mellett az oktatók is, mint például Yabu Kentsu, Itosu vagy Gichin Funakoshi formagyakorlatokat mutatnak be. Meglepő, de a középiskolások érettségi ünnepségén 1 és 4 kyu fokozatú karate okleveleket is osztottak. Sajnos ezekről részletesebb adatok nem maradtak fenn.

Gusukuma Shimpan vezetésével a Megyei 1. számú Általános Iskola tanulói a Shuri kastély udvarán gyakorolnak. 1937.

Itosu mester 1915-ben hunyt el, még szemtanúja lehetett, amint a karate egyre népszerűbb lett a sziget lakosainak körében. Halála után helyét rangidős tanítványa Yabu Kentsu veszi át.

A helyi rendőrség és a japán haditengerészet vezetősége is komolyan érdeklődött a karate iránt. A hadihajók legénysége több hetes karate képzésen vesz részt. Az első és második stratégiai szint megvalósult.

A Naihanchi kata gyakorlása Yabu szenszei irányításával.

1916-ban Funakoshi Gichin és Matayoshi Shinko Kiótoban tart karate, illetve kobudo bemutatót a Butokudenben, a Harci Erények Csarnokában az évente szervezett Butokusai fesztiválon.

A korabeli Okinava életének egyik jelentős történelmi eseménye volt Hirohito herceg 1921. március 6-i látogatása. A fiatal trónörökös Európai körutja elején áll meg Nahában, ahol a karate mesterek tanácsa Funakoshi Gichint kéri fel egy bemutatóra a Shuri kastélyban. Tőle tudjuk, hogy a fiatal Hirohitot lenyűgözte a bemutató. Az eseményről készült csoportképen Funakoshi Gichin középen ül, ő ekkor az iskola egyik tanára volt. A körülötte álló diákok kezében hosszú bot (bo), valamint sai villa látható, mert a bemutató során kobudo eszközöket is használtak. Ebből arra is következtethetünk, hogy Funakoshi kobudot is tanított az iskolában. A kép felső sarkaiban a Középiskola és a Tanítóképző Főiskola igazgatóinak képe látható. Ennek a bemutatónak köszönhette Funakoshi, hogy a következő évben őt érte az a megtiszteltetés, hogy elutazhatott bemutatni a karatét az első Testnevelési Kiállításra, melyet Tokióba rendeztek meg.

Funakoshi az iskolák válogatott diákjaival a bemutató után.

A modern karate történetének egyik legfontosabb időpontja az okinavai mesterek 1936. október 25-i közgyűlése. Ezen a kerekasztalos megbeszélésen határozzák el az egységes öltözet bevezetését, az addig használt Kínai kéz megnevezés Üres kézre való cseréjét, valamint új tanuló katák kidolgozását stb..

Az Okinava–ken Karate-do Shinko Kyokai, magyarul az Okinava Prefektúra Karate-do Népszerűsítő Egyesületének kezdeményezésére 1937. március 28-án a legnevesebb okinavai mesterek, mint Yabu Kentsu, Hanashiro Chomo, Kyan Chotoku, Chibana Choshin, Miyagi Chojun, Shiroma Shimpan, Maeshiro Tomosuke és Genwa Nakasone 12 új Kihon Katát, azaz formagyakorlatot dolgoz ki. A cél a régi katák változatlan megőrzése mellett, a katák egységesítése, valamint a karate Japán földön való népszerűsítése. Ebből a kezdeményezésből készül el Genwa Nakasone könyve Karate-do Taikan (A karate-do áttekintése) címmel, melyet oktatói kézikönyv gyanánt 1938-ban adnak ki Tokióban. A könyv, mint címe is elárulja egy átfogóbb képet tár az érdeklődők elé, melyben a karate aranykorszakának szinte minden ismertebb mestere szerepel. Ebben a könyvben szerepel először Taira Shinken az okinavai kobudo mester Sushi no Kon botos formagyakorlata, valamint Hironori Otsuka a wado-ryu iskola alapítójának kés elleni (tanto tori) páros gyakorlata. Mind ezek mellett fontos dokumentumokat is tartalmaz, mint például Itosu levelének és Hanashiro Chomo elveszett könyvének első két oldalának fotóit. Nakasone, aki több karate könyvnek volt szerzője (vagy társszerzője), a Tanítóképző Főiskola diákjaként ismerkedett meg a karatéval még Itosu mester irányítása alatt.

Emlékfotó a karate katák egységesítésének összejöveteléről 1937 március 28-án. Első sor balról Kyan Chotoku, Yabu Kentsu, Hanashiro Chomo, Miyagi Chojun, Második, álló sor balról: Shiroma Shimpan, Maeshiro Choryo, Choshin Chibana és Nakasone Genwa.

Az iskolai oktatásban Miyagi Chojun a Goju-ryu alapítója is fontos szerepet vállal, aki már régóta oktatott a Rendőrségi Akadémián és a Kereskedelmi Iskolában. 1937-ben Yabu Kentsu halála után ő veszi át a helyét. A kerekasztali megbeszélés hatására 1940-ben kidolgozza a Gekisai Dai Ichi és Ni katákat, melyhez Soshin Nagamine hozzájárul az általa kidolgozott Fukyu kata Ichi-vel és átveszi iskolájában a Miyagi által kidolgozott Gekisai Dai Ichi katát Fukyu kata Ni néven. Ezeket a formagyakorlatokat is a kezdő iskolás diákok számára hozzák létre.

Miyagi Chojun az iskola udvarán tanít 1934-ben.

A II. Világháború előtti időszakban az iskolai testnevelési oktatást sajnos Japán szerte teljes egészében átvette a katonai kiképzés.

„A 2. kínai-japán háború (1937-1945) kezdete után azonban a karatéval csak a rendőrség foglalkozott, és mielőtt bárki is észrevette volna, a karate eltűnt az iskolai testnevelésből. Ennek az lehet az oka, hogy a testnevelést a katonai kiképzés váltotta fel.”(1)

A II. Világháború befejeztével Okinava több évtizedig az Egyesült Államok fennhatóság alá került. A karate hosszú évtizedekig nem került vissza az iskolai oktatásba, helyette azonban az ott állomásozó amerikai katonák körében lett egyre népszerűbb és általuk kerül át Nyugatra.

Az okinavai nemesi réteg által generációk során át kifejlesztett, folyamatosan tökéletesített és gyakorolt küzdőművészet  harci értékén túl egy bevált, hatékony nevelési forma is volt. Sokoldalúságának köszönhetően alkalmazhatósága a testnevelés keretében szinte adta magát. Japán nagy erőfeszítéseket tett az okinavai kultúra eltörlésére, de csak a karatéval tett kivételt, mert még idejében felismerte a benne rejlő nevelési lehetőségeket. Az okinavai mesterek, akik Japánba költöztek, hogy ott terjesszék el ezt a harcművészeti ágat, nem saját maguk anyagi hasznáért tették mindezt. Egyfajta küldetésük is volt, mégpedig az okinavai kultúra megismertetése és elfogadtatása Japánnal.

1. Tōma Jūgō – Karate as a Physical Education Subject in Secondary School. https://ryukyu-bugei.com/?p=8553

Források:

• Genwa Nakasone: Karate-do Taikan. Angol fordítása An Overview of Karate-do, Mario McKenna 2009
• Karate: history and practice. Koyama Masashi, Wada Koji és Kadekaru Toru. Fordította Alexander Bennett. 2021.
• Anko Itosu. The man. The master. The myth.- írta Thomas Feldmann.2021