A harcművész Elvis Presley és a “Gladiátorok” projekt

 – Halász J. Attila

Európában kevéssé ismert, hogy a rock’n roll királya, milyen szinten foglalkozott a keleti harcművészetekkel, ezen belül is a karatéval. Elvis életében az első helyen álló zene után a karate gyakorlása következett és ez töltötte ki szabad idejének tetemes részét. A 70-es évek elejének időszakában, amikor Bruce Lee és David Carradine filmjei révén a kung-fu került az Egyesült Államokban az érdeklődés középpontjába, a karatét a médiában Ed Parker és Elvis Presley képviselték.

Elvis színpadi tánckoreográfiája, saját tervezésű, karate gi jellegű ruhái, filmjeinek verekedős jelenetei, mind erről tanúskodnak. Akik élőben látták a színpadon vagy közelről ismerték, egybehangzóan karizmatikus személyiségnek írják le. Ez a karizma az edzéseken, bemutatókon is teljes mértékben érvényesült. Szemtanúk állítják, hogy ilyenkor teljesen átszellemült. Ezt fotók is megerősítik.

A karate történetéről, filozófiájáról órákig tudott beszélni a sporttársakkal, mesterekkel, ahogy erről Chuck Norris vagy a magyar származású Farkas Emil is megemlékezik. Egyszer egy Las Vegasi koncertjén egy kiselőadást is rögtönzött a harcművészet jelentőségéről. Mindeközben megmaradt hívő kereszténynek, aki a Bibliát és Kahlil Gibran Prófétját gyakran olvasta, de rajongott Paramhasa Yogananda és Manly P. Hall írásaiért is. Hesse Sziddhártájától a teozófiai témájú könyvekig sok minden megtalálható könyvtárában.

Elvis európai katonáskodása idején ismerkedett meg Nyugat-Berlinben a karatéval Jurgen Seydal shotokan karate mester révén, valamikor 1958-59-ben. 1960 januárjában már mestere tanítójával Murakami Tetsujival is edz Párizsban, a Yoseikai Klub spártai körülményei között. Ekkor vizsgázott barna öv fokozatra. Pár hónappal később, nem sokkal leszerelése után a következő fokozatra vizsgázik, de már egy amerikai mesternél. A Chito-ryu fekete övét egy öt órás vizsgán szerezte meg Hans Slomansky mesternél. A vizsga végén Elvisnek két fekete övessel is meg kellett megküzdenie. A fokozatban való gyors előrelépést némileg megmagyarázhatja, hogy a berlini és párizsi edzések intenzív magánórákon zajlottak, így nem csak a világhírnévnek volt köszönhető.

Murakami Tetsujival

…és barna övvel.

Az 1960-as nyári Kenpo kiállításon mutatják be az amerikai karate egyik neves  úttörőjének Ed Parkernak, akivel egy életre szóló baráti kapcsolat szövődik. Fontos időszak még harcművészeti életrajzában az 1970-74 közötti évek, amikor Memphisben Kang Rhee koreai mester dojojában taekwondot gyakorol. Itt kerül jó barátságba a mester egyik neves tanítványával, Bill „Superfoot” Wallace-al, majd később a karate világbajnokokkal, Mike Stone-nal és Chuck Norrissal is. Norris Elvis feleségének lesz az edzője. Bruce Lee-vel azonban úgy tűnik a Király, soha nem találkozott.

Barátai és mesterei támogatásával 1974-ben létrehozza a Tenessee Karate Intézetet (TKI), mely csaknem négy évig, Elvis 1977-ben bekövetkezett haláláig működött. Ebben a dojoban Bill Wallace, Red West és jómaga vezette az edzéseket. Elvis inkább csak önvédelmi technikákat szeretett gyakorolni és kerülte a páros küzdelmeket, nehogy az arca vagy a keze megsérüljön. Edzőtársai emiatt is óvatosan küzdöttek vele, fokozottan vigyáztak testi épségére. A gyakorlások során nem viselte el a „mű” fegyvereket. Csak valódi késsel, pisztollyal volt hajlandó gyakorolni. Volt még egy furcsa szokása, a képek alapján mindig cipő vagy zokni volt a lábán az edzések alatt. Személyi testőrségét is a karatés barátai közül válogatta ki, akikkel így utazási során minden alkalmat kihasznált, hogy edzeni tudjon.

Utazás közben, repülőjén vagy szállodai szobájában gondoltvilága gyakran forgott a karate körül. A csapata edzőruháit és logóját saját maga tervezte. Egy-két erre vonatkozó gondolatsorát gyakran le is jegyezte. Életvezetési mottója a „taking care of bussiness”, röviden TCB, azaz az üzletről való gondoskodás, sikerének egy fontos kulcseleme lehetett. A logón a betűk egy villám jel körül állottak. A villámlás jelentése „csináld most, vagy egy pillanat alatt”. Ha valami nem akart sikerülni vagy kivitelezése akadályba ütközött Elvis, ebbe a TCB „üzemmódba” állította magát és ekkor nem volt előtte lehetetlen. Aki ilyen TCB nyakláncot kapott Elvistől, az tudhatta, hogy azon kevesek közé tartozik, akik a legközelebb állnak hozzá és a bizalmát élvezik. A TCB hitvallása a Bushido becsületkódex hatását tükrözi.

„A T.C.B. HITVALLÁS

Több önbecsülés, több tisztelet az embertársaknak, tisztelet a tanulótársaknak és az oktatóknak, tisztelet minden stílusnak és technikának. Testkondicionálás, mentális kondicionálás, meditáció az elme és a test megnyugtatására és lecsendesítésére. A képességek csiszolása, a mentális tudatosság növelése mindazok számára, akik esetleg új szemléletet és személyes filozófiát választanak, és a versengéstől való mentesség.

 T.C.B. technikák

Minden technika egyben”

Köztudott volt róla, hogy a fellépések előtt mindig elmondott egy halk, rövid imát, melyben Isten segítését kérte. Olykor, ha emelkedettebb hangulatban volt, hálaimákat rögtönzött, melyeket gyakran írásban is rögzített. Egy ilyen hosszabb ima szövege az alábbi fogadalommal zárul:

„Amíg csak élek ezen a földön, ünnepélyesen esküszöm, hogy Isten segítségével megpróbálok örömet és boldogságot hozni az énekléssel, a karate művészetével, Ed Parkerrel és még sok mással, megvédem a barátomat, a szeretteimet, Istent és a hazámat.

Teljes szívemből. E.P.”

A fenti két idézet jól érzékelteti, milyen mértékben lehetett a karate rajongója.

A Gladiátorok projekt

A hetvenes években Elvis egy új ötlettel állott elő karatés körében. Egy karatéról szóló népszerűsítő dokumentumfilmet szeretett volna készíteni, melyben barátai is szerepet kaptak. A film jeleneteit 1973-ban kezdték el forgatni a tervek szerint az Egyesült Államokban, London és Brüsszel karate dojoiban. A film költségét 125.000 dollárt teljes egészében Elvis fedezte. Ebből mindössze egy közel 50 perces anyag készült el 1974-ig, aztán valamiért megállt a forgatás. Elvis apja tanácsára elbocsájtotta testőreit, egészségi állapota pedig folyamatosan romlott. Gyógyszerfüggőségtől, magas vérnyomástól, álmatlanságtól szenvedett, míg végül 1977-ben váratlanul elhunyt. A felvett anyagnak pedig nyoma veszett. A filmtekercs csak 2001-ben került elő, közel 35 évig volt egy teherautó hátsó ülésében elrejtve.

Kang Rhee mesterrel

A megkerült film anyaga több szempontból is érdekes. Egyrészt ez az egyetlen filmfelvétel melyen Elvis karate technikákat, önvédelmi technikákat, belső erő szemléltetést, valamint fegyver ellen való védekezést mutat be. A dokumentumfilmben több karate mester is szerepel, köztük Kang Rhee bemutatója, valamint Bill Wallace 4. danos vizsgája. A rossz hangminőség ellenére így is az  karate amerikai történetének egyik kordokumentuma. Szerencsére a felvett bemutatók egyik résztvevője Wayne Carrman kommentálja. A film követhető cselekményén túl a háttér eseményeket is.

A nyilvánosságra került felvételek alapján mindenki véleményt alkothat magának Elvis harcművészetének minőségi szintjéről. A felvételek idején Elvis 7. dan fokozattal bírt, melyet mesterétől Kang Rheetől kapott. Pár évre rá a 8. fokozatot is megítélték számára, mely feltételezhetően elsősorban nem a technikáinak, hanem a karatét népszerűsítő tevékenységének szólt. A közétett filmanyag szakmai körökből több kritikát is kapott. A negatív kritikákra válaszolva egyik közeli barátja, testőre és állandó karate bemutató partnere Red West így nyilatkozott:

„Láttam a jót, amit Elvis tett, és bőven cselekedte. Elvis mindig keresett valamit. Olyan volt, mintha egy nagy űrt kellett volna betöltenie, de nem tudta, hogyan és miért. A karatéval való foglalkozása egy kísérlet volt, hogy pontosan ezt tegye. Az emberek nem tudják, hogy milyen mélyen benne volt a harcművészetekben. Folyamatosan tanulmányozta és kutatta a témát. Régi barátainak és új ismerőseinek mindig bemutatókat tartott. Amikor Elvis először kezdett el edzeni, egész nap gyakorolt, otthon vagy az úton, bárhol is volt. A meditációs oldal érdekelte igazán. A távol-keleti vallások keveredtek a karate edzésével. Elvis nagyon komolyan tanulta a karatét.„

Kétségtelen, hogy Elvis az egyik legnagyobb híresség volt, aki ráadásul fekete öves is lett. Egész fiatalon, húszévesen már közismert zenész. Vallásos életszemlélete és a karate gyakorlása bizonyosan sokat segíthette az állandó reflektorfényben zajló élete egyensúlyban való megtartásához. Hogy mindehhez hozzájárult egyfajta küldetéstudat is, az szinte már természetes következmény.

Bemutató Ed Parkerral.

Élete utolsó éveiben Ed Parker volt mellette, mint testőr és edzőpartner. A leghosszabb időt, közel 16 évet, vele töltötte el. Elvis övfokozatával kapcsolatban Parker, az amerikai Kenpo Karate alapító mestere egy 1987-es magazin kérdésére így nyilatkozott: „Tényleg úgy éreztem, hogy (Presley) megérdemelte. Ez nem egy tiszteletbeli dolog volt. Az, hogy milyen fokozatú volt, nem igazán számít… miután meghalsz, milyen fokozatú vagy? Csak hagyjuk ennyiben: Ő egy jó fekete öves volt, bármilyen mércével mérve.”