A harcművészet hét erénye

Szerző: tokusho Kategória:

Matsumura Sokon és a harcművészet hét erénye 

                                                                  

“A legbensőségesebb összefüggés van fent az Ég és lent az emberek között, és aki ezt a teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs. – Su king

 Matsumura Sokon egyik utolsó tanítványa volt Kuwae Ryosei, akivel 1880-as években a Shikina-en parkban együtt felügyelték a volt királyi rezidenciát. Kuwae kapott mesterétől egy személyre szóló kalligráfia tekercset, mely talán a legrégibb és legfontosabb a karate történeti feljegyzések közt. A tekercs a II. világháború után Kuwae utódjának birtokában volt, aki Tajvanról költözött vissza Okinavára. Talán ezért sem jutott a többi  történeti dokumentum, relikvia sorsára. Shoshin Nagamine, amint tudomást szerzett a tekercs létezéséről, felkereste és lemásolta a tartalmát, amit 1952-ben publikált először. A tekercs jelenleg az Okinavai Múzeum kiállítási tárgya. A tekercsen lévő szöveg két változatban olvasható, egy rövidebb és egy hosszabb terjedelmű fordításban. A jelen írásban mindkét változatot közöljük. A szöveghez fűzött magyarázathoz Andreas Quast kutatásának eredményeit használtam fel, amihez hozzájárulási engedélyét ezúttal is köszönöm.

A harci művészetek hét erénye

– Rövid változat –

 

Ha meg szeretnéd érteni a harci művészetek igazságát először tanulnod kell. Ennek megvalósítása nagyon fontos.

A művészetek és a harci művészetek hasonlóak. Három alapvető elemük van.

Ezek: a Shisho-no-Gaku, Kunko-no-Gaku és Jusha-no-Gaku.

A Shisho-no-Gaku a kreatív írás és olvasás, egyszóval az irodalom.

A Kunko-no-Gaku jelentése: tanulmányozd a múltat, életmódunk régvolt eseményeit, s juss el az erkölcsi megértésig!

Shisho-no-Gaku és a Kunko-no-Gaku nem teljes, amíg nem egészül ki a Jussha-no-Gaku,  Konfuciusz erkölcsi tanításainak tanulmányozása által.

A szíved legyen átlátszó és uralkodhatsz egy falu, egy ország vagy a világ felett. A Jussha-no-gaku a legfelsőbb tanulmány a Shisho-no-Gakun és a Kunko-no-Gakuntúl. E három szükséges elem, ami a  Művészet tanulmányozásához nélkülözhetetlen. A Budo, a harcművészet esetében szintén három elvről beszélünk. A Gukushi-no-Bugei, Meimoko-no-Bugeiés a Budo-no-Bugei elvéről. A Gukushi-no-Bugei nem több, mint a Bugei, a harcos technikai tudása. Akár egy nő, csak felszínes, nincs mélysége.

A Meimoko-no-Bugei, arra a személyre vonatkozik, aki rendelkezik a Bugei (harcos) fizikai (és technikai) képességével. Erős és erőszakos személy, aki könnyedén legyőz másokat. Nincs önuralma, veszélyes, akár még a saját családját is bánthatja.

A Budo-no-Bugei az, amit csodálok. Ezzel hagyhatod, hogy az ellenfél elpusztítsa önmagát, csak nyugodt szívvel várj, és amíg az  saját magát győzi le.

Azok az emberek, akik a Budo-no-Bugeit gyakorolják, hűségesek a barátaikhoz, szüleikhez és a hazájukhoz. Nem fognak olyat tenni, ami nem természetes vagy akár természetellenes.

A “Bu hét erénye“a következő:

  1. A Bu tiltja az erőszakot.                                 
  2. A Bu őrzi a fegyelmet a harcosok közt.
  3. A Bu ellenőrzést gyakorol az emberek között.
  4. A Bu terjeszti az erényt.
  5. A Bu békés szívet ad.
  6. A Bu segíti a béke fenntartását az emberek közt.
  7. A Bu sikeressé, virágzóvá teszi az embereket és a nemzetet.

Az őseink hagyományozták ránk ezeket az erényeket.

Ahogy a Jussha-no-Gaku a legfelsőbb a Művészetekben, a Budo-no-Bugei a legfelsőbb a harci művészetekben.

Mon-Bu” a művészet és a harci művészetek közös elemekkel rendelkeznek. Nincs szükségünk a Gukushi-no-Bugei vagy Meimoko-no-Bugeire– ez a legfontosabb dolog.

Ezeket a szavakat hagyom az én bölcs és szeretett tanítványomnak Kuwae-nak.

– Bucho Matsumura          1882.  május 13.

Forrás: Masters of The Shorin-ryu by Graham Noble with Ian McLaren and Prof. N. Karasawa. Part One: http://seinenkai.com/articles/noble/noble-shorin1.html

A harci művészetek hét erénye

– Hosszabb változat –

Amikor a harci művészet gyakorlásának igazi jelentését törekszel megérteni, tudd, hogy vannak tiltott dolgok. Ezért eltökéltséged mértékében foglak tanácsokkal ellátni. Magadnak kell megszerezned és ellenőrizned ezt minden részletében.

Nos, van némi igazság abban, hogy a műveltség és a háború művészete hasonló gondolkodásmódú, és mindkettő három  egyedi útból áll.

A tanulás művelésének három útja:

1) vers és irodalom/ Shisho-no-Gaku

2) erkölcsi tanítások/ Kunko-no-Gaku

3) konfucianizmus / Jusha-no-Gaku

A költészet és az irodalom tanulmányozása a szavak mondatokba  rendezése, annak érdekében, hogy elismeréshez és hírnévhez jussunk. Az erkölcsi tanulmány arról szól, hogy tanulmányozzuk és megértsük a klasszikus konfuciánus tanítások helyes értelmét. Mindkettővel csak hírnév érhető el, ezért önmagukban nem biztosítanak valódi tudást. A konfucianizmus tanulmányozva a dolgok természetének megértéséhez jutunk. Aki őszinte szellemmel tökéletesíti a szívét, képessé válik a háztartás (a saját klán) vagy akár egy ország vezetésére, kormányzására, úgy hogy béke uralkodjék a földön. Ezek a konfuciánus gondolatok adják az igaz tudást.

A harci művészetek (bugei) 3 útja:

1) az oktatók harci művészete / Gukushi-no-Bugei

2) a csak névleges harci művészet /Meimoko-no-Bugei

3) a valódi harci művészet / Budo-no-Bugei

Az oktatók harci művészete kimerül a felszínes edzésben, amely egy tánchoz hasonlítható. A küzdelem szabályainak és az önvédelem hiányos ismerete miatt, egy támadó ellenféllel szemben mozgása egy lány mozgásához hasonló. Másodsorban, a csak névleges harci művészetekben nincs valódi képesség, hogy befejezzük a “dolgot” és az „úriember” tovább jön-megy. Bizonytalanságukban csak a győzelemről beszélnek. Vitatkoznak, és feltehetően ártanak másoknak vagy önmaguknak, ami saját családjukra is szégyent hozhat.

Végezetül, a valódi harci művészetben nem lehet szellemileg eltunyulni, hanem törekedni kell egy ötletgazdagabb, magasabb szintű tökéletesedésért. A szív uralásával, a küzdelemben  kell kivárni az ellenfél pánikba esését, és  szellemét elragadni, ezáltal egy nagyobb, érettebb győzelem érhető el. Ezért, egy magasabb szintű megértés elérésével, nem zavarodik össze, és nem válik izgatottá abban az esetben, ha egy összecsapásban nehézségek merülnek föl. Ellenkezőleg, ha valakiben megvan a hűség és a szülők iránti  engedelmesség kötelessége, úgy fog állni ott, mint egy vad tigris, vagy mint egy hatalmas sas, és ha így tesz, képessé válik bármilyen ellenfél teljes irányítására, kezelésére.

A  valódi harcművészet (budo no bugei)

  1. tiltja az erőszakot,
  2. a harcost bátorrá teszi,
  3. segíti, támogatja az embereket,
  4. érdemdús szolgálatokat visz végbe,
  5. segíti az embereket, hogy békében éljenek,
  6. harmonizálja a tömegeket,
  7. és támogatja az általános jólét virágzását.

Ezeket  a „Harci Művészetek Hét Erénye”, amit az írásokban még a bölcsek is dicsértek.

Ennek okán, ha a művészetek és a harci művészet útja egy, az oktatók harci művészete és azoké, amelyek csak névlegesek, szükségtelenné válnak.

Tudd értékelni a valódi művészeteket és fedd magad a körülményekhez igazodva, mint ahogy a dolgoknak el kell intéződniük! Gyakorolj és tartsd figyelemben ezt a tudást úgy, mint ahogyan szerettem volna, hogy halld ezt az őszinte tanácsot!

1882. az 5. hónap 13. napján

Matsumura Bucho bölcs fiatal testvéremnek, Kuwaenak

Forrás: Okinawa Kobudo, Miguel da Luz fordítása alapján

Kommentár

A tekercs jelentősége, azon túl, hogy Bushi Matsumura sajátkezű kalligráfiája, egy hiteles kortörténeti dokumentum, amely a karate fejlődésének egy olyan korszakának a gondolkodásvilágába enged betekinteni, amely még az úgynevezett  régi iskola időszakából való. Ugyanakkor egy olyan láncszemet is tartalmaz, amely a kínai harcművészeti hagyományhoz kapcsolódik.

A szöveg tartalma szerint három részre bontható. Az első a szamuráj nevelésben is fontos szerepet kapó irodalmi, történelmi művelődésről szól, amely a konfuciánus erkölcsi tanításokban kulminálódik. A második az első rész mintájára a harcművészet mestereit csoportosítja a művészet elsajátítása, megértése szerint. A három fokozat: 1). a technikai tudás szintje, 2). a technika és erő szintje, amely híján van még az erénynek és az önuralomnak, valamint 3). az akinek harcművészeti tudása és a megvalósított erények összhangba kerültek. A szöveg harmadik része felsorolja a hét erényt, amelyet a hagyomány szerint a régiek az igazi harcosoknak tulajdonítottak. A tanítás végső konklúziója, hogy a művészeteknek és a harcművészeteknek  közös a gyökerük, valamint ezen túlmenően mindkét út végső szintjének megvalósítása lenne a kívánatos cél, ne ragadjunk le az első vagy második szinten.

A művelődés útja

Bushi Matsumura korában és még előtte jó néhány évszázadig a fiatal szamurájok, vagy pontosabban az Okinavai közép és felső osztály nevelésében a kínai, konfuciánus hagyomány nevelési mintáját követték. Ez tartalmazta a kínai irodalmat, írást és kalligráfiát, a matematikát, valamint a zene és az egyéb művészeti utak tanulmányozását, mint a virágrendezést/ikebana, a tea szertartást/chado, a harcművészetet.

A nevelési tárgyak, a japán megszállás után 1609-től  kiegészültek a japán megfelelőikkel. A kiválasztott fiataloknak az Okinavai Királyság Kínában vagy Japánban biztosított 2 éves tanulmányi lehetőséget.

A művelődés (Bun), harmadik legfelső szintje Konfuciusz tanításának realizálása. Az erkölcsös élet, a konfuciánus értékrendjének megvalósítása.

A kínai konfucianizmus nem vallás, a szó nyugati értelmében. Nem foglalkozik Istennel, habár vannak templomai. Tanítása a mindenki számára megvalósítható, egyéni erkölcsi értékek jelentőségét emeli ki, amelyet a társadalom vagy az állam kormányzásának szolgálatába állít. Az ember alaptermészete a jóság, amit a neveléssel lehet megerősíteni. Ennek gyakorlati útja a példamutatáson keresztül a helyes ismeretek, a mérték, az illem megszerzése, a múlt történeti eseményeinek ismerete, a szülők és a távolabbi ősök, valamint az igazság tisztelete. Ezek mind a nemes ember jellemzői.

A harcművészet útja

A művészeti utak (kínaiul:Tao, japánul: Do) jellemzője, hogy ami elmondható  egy útról, az bizonyos értelemben alkalmazható egy másik útra is. Esetünkben a művelődés útjának szakaszai megfeleltethetőek a harcművészetek útjának  (kínaiul:Wu, japánul:Bu) is.

Azon túlmenően, hogy szellemét műveli, vigyáznia kell, milyen harcművészeti mestereket, tanítókat követ. Veszélyes lehet az a “harcművészet”, amely hamis önbizalomra épít, és nem készít fel a valós   önvédelemre.

Azokról a harcművészekről mondható el, hogy “birtokosai az útnak, és az emberségnek”, akik nem ragadnak le a technikai tudásnál, és az erőszak önös alkalmazásán, mások megalázásán, hanem az önuralom, a fegyelem, az igazságosság és erény a jellemzőik. A híres kínai történetíró Szi-ma Cien a “Történeti Feljegyzésekben” így ír róluk: “Ha valamit kimondtak, abban mindenki mindig megbízhatott; ha valamibe belefogtak, azt mindig végbe is vitték; ha valamit megígértek, azt komolyan is vették; nem szerették túlságosan a saját személyüket; segítségére siettek minden derék embernek, aki szorongattatásba jutott; akár megmaradásról és életről, akár elpusztulásról és halálról volt is szó; ám ugyanakkor sohasem dicsekedtek képességeikkel, szégyenletesnek tartották, hogy valaki az erényével dicsekedjék; így aztán ők is olyasmit vittek véghez, ami méltóvá teszi őket a megemlékezésre.”

A harc hét erénye

Az Okinavai harcművészet eredetéről kevés megbízható adattal rendelkezünk, ezért is fontos az a felfedezés, amely Andreas Quast nevéhez fűződik. A karate történetének egyik legtájékozottabb mai kutatója találta meg Matsumura írásában idézett hét harci erény eredeti kínai forrását, méghozzá a  Tavasz és Ősz Évkönyvében, az öt kanonikus könyv egyikében, amelynek sajnos eddig nem készült magyar nyelvű fordítása.

A Tavasz és Ősz korszak Kína i. e. 771-től i. e. 476-ig tartó időszaka. A bennünket érdeklő történet i.e. 597-ben játszódik, amikor is Csu országának királya, Csuang hadseregével megtámadja a szomszédos Cin királyságát, akinek seregét meglepi és mielőtt azok hadrendbe tudnának állni, megfutamítja őket. Amikor tanácsadói azt javasolják, hogy a győztes jogán a halott katonák tetemeiből építsen egy emlékdombot, Csuang király elutasítja a kérést a legendás Wu király szavait idézve:

“Nem tudod mit beszélsz. A harc (wu) szó karaktere két részből tevődik össze, egyik a megállni, a másik a bárd-fejsze, ami annyit tesz megállítani a harcot. Amikor Wu király legyőzte Sang hadseregét azt mondta: Visszahívtam a pajzsokat és a dárdákat. Visszarakattam a tartójukba az íjakat és a nyílvesszőket. Az igaz erényt fogom keresni, és bemutatóm azt az országomban. Mint király megemlékezem találkozásunkról, ezért megszilárdítom érdemeim.”

Megbékéltetett minden népet és újra gazdag évek következtek. Így a katonai siker látható volt a kegyetlenség visszaszorításában, a harci fegyverek visszahívásában, a béke és biztonság megőrzésében, az érdem megerősítésében, a nyugalom biztosításában, a népek közötti békés kapcsolatokban, valamint az általános életminőség kiterjesztésében. Wu király gondot fordított arra, hogy az utókor ne felejtse el szavait.

Itt ma két nép harcosainak csontjai hevernek a földön – ez kegyetlen, erőszakos tett.

Felvonultattam harci fegyvereimet, hogy néhány vazallus királyt megfélemlítsek, – ez nem a fegyverek visszahívása.

Kegyetlenséghez folyamodtam  a fegyverek visszahívása nélkül – hogyan őrizhetem meg a békét és biztonságot?

És míg a Cin királyság romokban – hogyan szilárdítsam meg érdemeim?

Sok dologban az emberek kívánságának ellenére cselekedtem – hogyan békíthetném meg őket?

Az erény gyakorlása nélkül erőfölényt alkalmaztam más országok ellen – hogyan hozhatok harmóniát közéjük?

Mások veszélyeztetéséből húztam hasznot, és kihasználtam viszályukat, ez az én dicsőségem – milyen általános jólét javulás van ebben?

A harci erények közül egy sem vonatkozik rám – mit hagyhatnék így az utókorra?

Ezért építsünk csak egy templomot az őseim tiszteletére. A harci dicsőség érdeme nem az enyém.”

A szövegben felsorolt hét erény:

  1. a kegyetlenség és erőszak visszaszorítása
  2. a fegyverek visszahívása
  3. a béke és nyugalom fenntartása
  4. az érdemes tettek megszilárdítása
  5. nyugalmat adni a népnek
  6. békés kapcsolatok a népek közt
  7. az általános életminőség kiterjesztése

Matsumura tanítása a karatéban, olyan jelentőséggel bír, mint a japán kardvívásban Musashi,  Yamaoka Tessu vagy Jagjú Munenoi írásos tanácsai. Gondolatai még a régi iskola szemléletét tükrözik, amely személyre szabott, holisztikus harcművészetet képviselt. Nem a Hagakure féle budót tanítja, hanem a Jagjú Munenóri féle életet adó kard mintájára, az életet adó ököl útját. Vagy másképpen fogalmazva, ahogy egyik tanítványa, Funakoshi mondta: “a karate az értelmiségi ember harcművészete.”

Tanácsait 1881-ben adta át tanítványának. Két év tízeddel később 1905-ben, amikor Matsumura tanítványai a karatét bevezetik az iskolai oktatás testnevelési óráiba, és  tömegeknek kezdik oktatni, az új időknek megfelelően, a tanítás új megközelítéseket igényelt. Megszületik egy új jellegű karate, ami Japánon keresztül világhódító útjára indul.

Halász “Tokusho” Attila

Felhasznált irodalom:

– Quast, Andreas: King Wu once buckled on his armor-The Seven Virtues of Martial Arts, 2016

– Quast, Andreas and Naoli, Motobu: Okinawan Samurai. Instructions of a Royal Official to his only son, 2018

– Clarke, Christopher M.: Okinawan Karate: History of Styles and Masters, 2012

– Blunden- Elvin: A kínai világ atlasza, 1995

– Nakamoto, Masahiro: Okinawa Kobudo, 2014

– Mabuni, Kenei: Empty Hand, The Essence of Budo Karate, 2009

– Funakoshi Gichin: Életem és a karate-do, 1996

– Okinawa, The birthplace of karate, 2017

– Hiroshi, Irei: Okinawan karate, a man called Chanmie 2011

– Kínai filozófia, Ford:Tőkei Ferenc, 1967

Kategória: karate

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük