Galéria: Kattints a képre!
Márciusi ifjak
Az elmúlt 4 napban rendhagyó módon ünnepeltük meg a 15-i szabadságharcot. Nem az utcára vonultunk, hanem a zendóba, nem Táncsicsot szabadítottuk ki börtönéből, hanem önmagunkat. A „talpra magyar” is csak akkor hangzott el, ha egy hosszabb ülés után, végre eljött a kinhin ideje. A kokárda színei is reprezentálva lettek, de ételek formájában: gyönyörű piros paradicsomleves, álomfehér rizs és a szezámmaggal megszórt zöld spenót. Amikor bementünk személyes beszélgetésre Kyo Pistihez, akkor tudtuk: „Itt az idő, most vagy soha”. A 12 pont helyett a Szív szútrát olvastuk fel, és Petőfi hevességével mantráztuk el 33-szor az Enmei Juku Kannon Gyo-t. Ünnepi hangulat volt a zendóban: emelkedett, vidám, nyitott és érző szívvel teli.