Sesshin Németország, 2022. 07.13 – 23.

Galéria: Kattints a képre!

Tél, tavasz, nyár, ősz, tél

Aki ismeri az ikonikus filmet, az tudja, hogy ez az évszakok változásával ábrázolt szimbolika egy teljes fejlődéstörténetet mutat be ebben a műben. Valahogy mi is így voltunk ez alatt az osesshin alatt Németországban mi is átéltünk hideget-meleget, szó szerint és szimbolikusan is. Előretolt ütegeink (Fukuden és Dokon) már előkészítették a magyarok bejövetelét, de sajnos a kokuhon csak nyolcan tudtunk ott lenni, mert már megint közbeszólt a Covid. Szerencsére a csapat másik három tagja – Kyo Pisti, Levi és Taskó Isti egy pár nap múlva tudtak csatlakozni, az amúgy is szűkebb létszámú elvonuláshoz (sajnos Kata nem jöhetett). A hazai csapat most is kitett magáért, fontos, stratégia pozíciókat foglaltunk el: Fokuden – main tenzo, Dokon – külső munkaszervező, Meisu – jisha lett. Rendet és fegyelmet tartottunk minden fronton! Kellett is a fegyelem, főleg a belső, mert az időjárás a bolondját járatta velünk: reggel 8-10 fokot lehetett mérni, majd volt olyan nap, hogy dél körül 38-40 fok is volt kint. De hősiesen bírta mindenki vagy hideg borogatással vagy a legvastagabb termo pulcsival. Névadó szertartás is volt: Gáborunk megkapta a GenMyo nevet, ami .Titokzatos Tudatot jelent. Ami még fontos történés volt: Roshi beírta piros tollal a naptárába, hogy januárba jön Nagyváradra! Úgyhogy a nyári elvonulás után, jöhet az őszi, majd a téli nálunk! 😀

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin, Németország, 2022. jún.

Akikért a Han szól

Már majdnem egy hete hazaérkeztünk a júniusi németországi sesshinről, de eddig nem tudtam mit írjak róla. Illetve ez így nem igaz. Szinte minden nap tudtam volna valamit írni, de a következő nap felülírta azt. Nézzük sorba. Az első nap este felé, amikor kiértünk a Hokuzanba (12 órás autópályás utazás után), még csak sesshin sem volt, hanem 8-10 ember békésen vacsizott a zendó előtt és nagy örömmel fogadott minket. Másnap egy rövid zazen után belevettettük magunkat a sesshin többi résztvevőjének fogadásának előkészítésébe, majd ebédnél már Roshival fogyaszthattuk el az ételt. Utána felpezsdült a kolostor, szinte óránként jöttek a kosesshinre a résztvevők. Voltak nagy örömködések, rácsodálkozások a sok-sok náció, nyelv és embercsoport között. Persze a kokuhó (sesshin nyitóbeszéd) után, mindenki átkapcsolt halkabb üzemmódba. A másnap reggel már vidáman ébredünk a kolomp szavára 3.30-kor majd a reggeli szútrázás és sós tea ivás után fel lehetett azonnal sorakozni sanzenre (személyes útmutatás) a Roshihoz. Miután egy párunkat egekbe repített az energiájával neki is láthattunk a kétnapos munkasesshin fő attarakciójának: aszfaltoznunk kellett a bekötő utat. Mesterünk Dokon (Viktor) úgy állta a sarat a főmérnöki pozícióban, mintha a fél Dunántúl autópályáit ő vezetésével épültek volna. Mi meg, mint markos legények adagoltuk az anyagot és simítottuk a betont. A harmincfokos melegben. A lányok is remek feladatot kaptak: a Hokousan kertészet terményeit szedték, válogatták és készítették elő az étkezéshez. Az ebéd és a szundi után nem maradhatott el a Teisó (tanítás), ami, mint tudjuk, sosem fejeződik be másfél óránál hamarabb 😀 Persze mi ez ahhoz képest, hogy vacsi után jön a Golden Hour, amikor egy óra alatt Roshi vagy eldönti hogy ad keisakut (vállra mért élénkítő ütés) vagy nem. Egyszer adott, aztán sohasem L. És ha még mindig állod a sarat, akkor jön az esi 5×25 perc, aminek a feloldása az alatta zajló szanzen. A nap vége felé, amikor a mester mindenki energetikai jólétéről gondoskodott, akkor (olyan fél 10 felé) visszatér a zandóba és jó hangulatban elfogyaszt velünk egy kis sareit (édesség) és a végén a ház elé vezetve a csapatot énekelve vetünk véget a napnak. Tulajdonképpen ez volt a menetrend minden nap 3.30 és 10.30 között. Mi változott? A fájdalom mértéke, a fájdalom helye. Az energetizáltság mértéke, a koncentráltság mélysége. Ami nem változott: a hétkor feltálalt okajó (túlfőzött rizs :D) és a hozzá tartozó 3-4 fajta „szósz”, amit minden egyes reggel enni kaptunk. Ez fix volt az életünkben. Az is, hogy reggel a baitónál (reggeli teaszertartás) hiába jelezzük a kezünkkel a jishanak (a sesshin menetét segítő 3-4 ember), hogy elég a tea, ő csak önti-önti-önti. Ami szintén sosem változik: Roshi atomenegia készlete, amit úgy szór a nap folyamán, hogy az ember csak úgy kapkodja a fejét (haráját). Persze a szokásos teázás, amit minden szanghának a héten egyszer beiktat Roshi, az is megvolt most is, ami azért is jó, mert ekkor végre azt gondolhatja az ember, hogy a Roshi is „csak” ember. Hiszen ekkor nagyon kedvesen és kedélyesen el tudunk vele beszélgetni hétköznapi és a zent érintő dolgokról. A kölcsönös ajándékozás most is meg volt: gyógyteánkért „cserébe” szélharangot kaptunk Roshi kalligráfiájával. Ami különleges volt, és szerencsére mostanra már hagyomány, az a tanítást kezdetét jelző dobszóló, ami egészen egyedi színezetet ad az eseménynek. Ami az egészet felborította, megkavarta és megszomorította az a Covid volt. Sajnos egyik társunk beteg lett már a sesshin elején és haza kellet vinnie Magyarországra Viktornak, majd egy másik emberről is kiderült, hogy vírusos, de ő ott karanténba végigcsinált a sesshint. Persze mindenkit azonnal leteszteltek Esan-ék, és mint kiderül, mi többiek negatívak lettünk. Evésnél prsze ezentúl is mindenki használt kézfertőtlenítőt és szútrázásnál is felvettük a maszkot, hogy csökkentsük az esetleges fertőzés terjedésének lehetőségét. Ám a baj beütött, igaz utólag. A hazafelé úton volt, aki nagyon rosszul lett, és mint kiderült rá egy-két nappal többen is pozitív tesztet produkáltak, kisebb nagyobb rosszulléttel. Talán csak páran úsztuk meg a covidot, de ki tudja, hogy egy gyors teszt milyen pontos. Az, hogy nem csak mi jártunk így, az abból is kiderül, hogy a mostani zoom sesshin elmarad, mert Shoe és a hamburgi csapat sincs rendben (gyanítom ez lehet a többi szanghánál is). Az biztos, hogy a júliusi alkalomnál még szigorúbban lesznek a védekezési intézkedések, és akik meg még most sincsenek jól, azokért szóljon a Han.  

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Teázás – kendo bemutató, 2022.05.13.

Galéria: Kattints a képre!

Az immár hagyománnyá váló Zen Klub a múlt pénteken igen érdekes és felettébb izgalmas témát ígért és adott az odalátogatóknak. Horváth Laci gyakorlótársunk vezetett be mindket a Kendo csodálatos, elvarázsolt világába. Az előadást és a hozzá kapcsolódó bemutatót jómaga, mint 4 danos mester és 5 danos harcostársa prezentálta felénk. A történelmi háttér bemutatása és a küzdelem szabályainak ismertetése után, rá is tért a legfontosabb részre, hogy mi köze mindennek a zenhez. Mint megtudtuk, a kendóban, a verseny során, az kap ippont, azaz győzelmet érő pontot, aki tökéletesen hajtja végre a vágást. Mit jelent ez? Az adott kardrésszel, az adott helyre kell a találatot elhelyezni. De ami a legfontosabb, hogy csak akkor kapja meg valaki ezt a győzelmet érő bírói döntést, ha abban a pillanatban tökéletesen jelen van. Azaz a központjából, a harájából indítja el a támadást. Ehhez az kell, hogy a gondolkodási folyamatot leállítsa, hogy ne az egója, ne az akarata vezesse a támadást, hanem az itt és mostot teljesen átengedve önmagán, hagyja hogy megtörténjenek az események. Mint a zenben. A történeteiből kiderült, hogy sokszor nem is kell megvívni egy-egy csatát, mert a két szembenálló fél, már a jelenlét erősségéből meg tudja állapítani, hogy ki fogja nyerni a párbajt, így a gyengébb fél, esetenként harc nélkül hagyja el a pástot. Szavai alátámasztására több videofelvételt mutatott olyan meseterkről, akiknek a kisugárzása már a vetítő vásznán keresztül is átjött, de ahogy el kezdetek küzdeni, azonnal látszott, hogy az „erő járja át őket”. Minket is átjárt a lelkesedés, az új tudás megismerésének lehetősége, és örömmel konstatálhattuk, hogy milyen jó volt részese lenni a „Harcosok Klubjának”. 
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Székesfehérvár, 2022.05.08.

Galéria: Kattints a képre!

Be kell valljam ez az én hibám! Addig erőltettem, amíg Taikyo tényleg majdnem kettévágta a macskát. Pedig jól indult a sesshin: a leszűkített térben a 12 ember kis helyen is elfért és még az ebéd tálalását is megoldottuk egy huszárvágással. A délután fénypontja a szokásos szútrázás és a személyes visszajelzések mellett, Máriusz raklapnyi kávés sütije, amit a Giro d’ Italy hazai szervezőinek köszönhettünk. Ekkor már végleg lenyugodtak a kedélyek és lehetett a koanról beszélni. Csapatunk, mint a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei, várták, hogy a galibát okozó macskával mi lesz. Pisti, mint Nan Csüan pedig várta, hogy tudunk-e mondani egy igaz szót, hogy megmeneküljön az állat. Szerencsére Joshu (Csao-Csou) a segítségünkre sietett és a fejére tett saruja segítségével, nem a kis házi kedvenc lett ketté metszve, hanem a mi fejünkben lévő kettősség látszata lett gyökerestül kiirtva. 

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Budapest, 2022.04.30.

Galéria: Kattints a képre!

Éljen május elseje? Nem!

Éljen április 30-a! Ekkor volt a Király utcában a hóvégi sesshin, amin majd húszan voltunk. Karcsi gondoskodott a táplálásunkról a remek, új perui recepttel és hozzá a hagyományos magyar Pilóta keksszel. De ne csak a világi hívságokról beszéljünk: szerencsére jelen tudott lenni több ember a mostani németországi csapatból, akiknek a fényéből a nap folyamán mi is táplálkozhattunk. Remek szellemi együttlét volt, mint a fotó is bizonyítja. Nekünk ez a nap volt a munka ünnepe, az önmagunkon való munka ünnepe.

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

4 napos sesshin Nagyvárad, 2022.03.17-20.

Galéria: Kattints a képre!

Ha felnézek a plafonra, egy hajót látok, egy bárkát. Ez a nagyváradi Posticum egyik csodája. A másik, hogy van. És pont úgy van, mint Noé bárkája: amikor eltűnik a Világ, és már csak egy hely marad, ahová el lehet menekülni. Ide. Ide lehet elmenekülni. A Posticumba. Ide a szellemiség tiszta fényű bárkájába. A Covidos, háborús, választási párbajos világ előli menekülés egyik utolsó helyére. Mi is ezt tettük. Eltűntünk, visszahúzódtunk, erőt gyűjtöttünk itt, ezen a csodás helyen négy napig. Egy csónakban eveztünk a félelem, a nyomás és a manipuláció sodró árjával szemben. Helytálltunk? Remélem. Egy biztos: mindenki, mindent megtett érte! Imre, mint egy modernkori Noé, befogadott minket. Kyo Pisti, mint egy letűnt idő bölcse, terelte az utunkat. Dalma és Viktor mint két hajóskapitány irányított a a dolgok menetét. A tenzók és segédeik, odatették elénk a legkiválóbb ételeket. De mindenki a maga módján – még ha az, „csak” a hajópadló súrolása volt is az – elősegítette az utat, amit a Tiszta Tudat szigete felé vitte csónakot. És hogy elértük-e? Azt mindenki ítélje meg saját maga. Azt bizton állíthatom, hogy így együtt, jóval közelebb kerülhettünk hozzá. mint külön-külön.

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

4 napos sesshin Budapest, 2022.03.12-15.

Galéria: Kattints a képre!

Márciusi ifjak

Az elmúlt 4 napban rendhagyó módon ünnepeltük meg a 15-i szabadságharcot. Nem az utcára vonultunk, hanem a zendóba, nem Táncsicsot szabadítottuk ki börtönéből, hanem önmagunkat. A „talpra magyar” is csak akkor hangzott el, ha egy hosszabb ülés után, végre eljött a kinhin ideje. A kokárda színei is reprezentálva lettek, de ételek formájában: gyönyörű piros paradicsomleves, álomfehér rizs és a szezámmaggal megszórt zöld spenót. Amikor bementünk személyes beszélgetésre Kyo Pistihez, akkor tudtuk: „Itt az idő, most vagy soha”. A 12 pont helyett a Szív szútrát olvastuk fel, és Petőfi hevességével  mantráztuk el 33-szor az Enmei Juku Kannon Gyo-t. Ünnepi hangulat volt a zendóban: emelkedett, vidám, nyitott és érző szívvel teli.

Egy dologban különböztünk 48-as őseinktől: aki itt volt, akár csak fél napig is, az nem az álmát akarta megélni, hanem éppen azt szerette volna meghaladni és mindent megtenni azért, hogy végre felébredjen.
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

2 napos hóvégi sesshin Budapest, 2022.02. 26-27.

Galéria: Kattits a képre!

Két nap az élet

Az első kétnapos sesshinünkről jutott eszembe Robert Merle Goncourt-dijas könyve. Ott a főszereplő és társai két nap alatt járják meg a poklot, amikor D napon partra dobják őket Normandiában. Valami magasztos célért küzdöttek, és ehhez mindent fel kellett adniuk, mindenen át kellett menniük. Ahogy azt ők, ott 1940 júniusában megtették, úgy nekünk is meg kellett tenni 2022 február végén a párnán. A különbség persze órási, pláne így az ukrán háború fényében. Ott a külvilágban dőlt el a világ sorsa, rengeteg vérrel és áldozattal, addig nekünk a tenzók által biztosított fine dining étkezés mellett, puha párnán ülve kellett „kibírni” két napot. De mégis! A tét itt is nagy volt. Meg tud-e halni az egó? Meg tudsz-e harcolni önmagaddal? Le tudod-e győzni kis, szűkös világképét és tudsz-e teret adni a teljességnek, az egységnek, a tiszta tudatnak? Ezek igazán nagy dolgok, és hogy ki mennyire jutott előre, az csak saját maga tudja ellenőrizni vagy ha Kyo (Pisti) szavaira figyelt, akkor azok által. De nem ez a fontos! Nem az eredmény a fontos (bár jó lenne megvilágosodni), hanem az úton levésen van a fókusz: mert tudjuk, hogy szerencsére nem csak két nap az élet. 
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Teázás

Van-e a Buddhának kutya természete?

Az immár hagyománnyá vált pénteki összejövetelünkön egy kiváló minőségű teát kortyolgathattunk együtt és hozzá desszertként Zsuzsi szavait hallgattuk meg a matcha történetéről, elkészítéséről. Ám nemcsak innivalóból nem volt hiány, hanem étkekből sem. Aki ránézett a terített asztalra, inkább gondolt volna egy római kort idéző hagyományőrző körre, mint egy zen találkozóra. Szerencsére a beszélgetésből azonnal kiderült, hogy hová tévedt, aki ezt az időtöltést választotta. Pisti (TaiKyo) részletesen elmesélte a saját történetén keresztül, hogy honnan, hová lehet eljutni a gyakorlás segítségével. Gondolatait nemcsak az új érdeklődők hallgatták nagy figyelemmel, hanem mi is, „régiek”. Sőt, volt egy extra vendégünk, egy remek kutyus, aki ha kérdeztünk volna, hogy van-e a kutyának Buddha-természete, valószínűleg csak annyit mondott volna: Vau.

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Hóvégi sesshin Budapest, 2022.01.29.

Galéria: Kattints a képre!

I Have a Dream / We have a dream

Egy jó pár évtizeddel ezelőtt hangzott el egy beszéd, ami félig egy álomról, félig egy már a megtett útról szólt. A tegnapi sesshin után Martin Luther King Jr-nak ez a beszéde jutott eszembe. Taikyo (Pisti) már sok évvel ezelőtt mondogatta, hogy az ő álma, hogy minden városban, faluban a „nagy” templom mellett, legyen jelen egy kis zen gyakorló közösség is. Tegnap ennek az álomnak az első megvalósulási jelei már ott voltak: a pesti szangha mellett, a székesfehérvári, a pécsi és a szegedi csoportból is jöttek el gyakorlók. Emellett mindenki űzi a zent a saját otthonában is, legyen az Kóspallagon, Egerben, Miskolcon vagy az ország más-más pontjain. Ha még az ország határain túl is körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy Nagyváradon gyakorol Dokon (Viktor), rendszeresen járunk Németországba a Roshi seshhinekre és Sokyu (Torma Peti) több mint 10 éve csiszolja magát Japánban. Mi ez, ha nem egy álom megvalósulása? Egy olyan álomé, amiben nincs önzőség, nincs egó, nincs siker és dicsőség utáni vágy. Minden sesshin erről a közös álomról szól, hiszen ha mindenki jelen tud lenni akár egy-egy pillanatra ezzel a tiszta tudattal, akkor az egész, az egység válik álomból valósággá. Tegnap ezen az úton tettünk előre megint egy nagy lépést, hiszen az ott lévők erőfeszítése, kitartása, összefogása olyan energiákat szült, ami túlmutat a zendó falain. Túlmutat Budapesten, az országon, a világon. Túlmutat önmagunkon. A közös tudatunkra, az eredeti tiszta tudatunkra mutat, közvetlenül. Ezért gyakorlunk, a közös álomért: We Have a Dream!

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta