Be kell valljam ez az én hibám! Addig erőltettem, amíg Taikyo tényleg majdnem kettévágta a macskát. Pedig jól indult a sesshin: a leszűkített térben a 12 ember kis helyen is elfért és még az ebéd tálalását is megoldottuk egy huszárvágással. A délután fénypontja a szokásos szútrázás és a személyes visszajelzések mellett, Máriusz raklapnyi kávés sütije, amit a Giro d’ Italy hazai szervezőinek köszönhettünk. Ekkor már végleg lenyugodtak a kedélyek és lehetett a koanról beszélni. Csapatunk, mint a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei, várták, hogy a galibát okozó macskával mi lesz. Pisti, mint Nan Csüan pedig várta, hogy tudunk-e mondani egy igaz szót, hogy megmeneküljön az állat. Szerencsére Joshu (Csao-Csou) a segítségünkre sietett és a fejére tett saruja segítségével, nem a kis házi kedvenc lett ketté metszve, hanem a mi fejünkben lévő kettősség látszata lett gyökerestül kiirtva.
Kategóriák: SzanghaZen Székesfehérvár



0 hozzászólás