Lusta zen – Otsuka Hironori

“Lusta” zazen

                                          Lusta zen-meditáció és a Budo-Seishin szelleme a harcművészetekben

                                                                                                                                                       -írta sensei Otsuka Hironori

Általában kis japán széken vagy matracon (goza) szoktam ülni. Ezért az üléstől, előregörnyednek a vállaim. 15 vagy 16 éve mindennap zazent (zen-meditációt) gyakorolok, de nem tudok hosszabb időt térdelőhelyzetben, összetett lábbal és csukott szemmel eltölteni. Ezért kidolgoztam a saját módszerem, amit „Dainoji-zazen”-nek vagyis Lusta-zazennek nevezek, és még egyetlen nap sem telt el úgy azóta, hogy kihagytam volna a gyakorlását. Amit teszek, hanyatt fekszem a padlóra,(szétterpeszkedve) mozdulatlanul 10 percre. Hideg napokon egy takarót teszek a hasamra, és a tökéletes én-nélküliség (muga) állapotára törekszem. De lehetetlennek éreztem tudatomat a gondolatoktól szabaddá tenni. Különösen tavasszal, mikor az időjárás melegedni kezd, nagyon álmosnak érzem magam. Van néhány módszer mely, segít az ébrenlétet fenntartani, mint a dobolás vagy a hangos  imádkozás,  amit egyes buddhisták Nichiren-nek neveznek. Ezekkel nem élhettem, mert a házam sajnos a város közepén van, mindemellett pedig a családom shintoista vallású, ami különbözik a  buddhizmustól, s nincsenek szent szövegei,  amit imádkozhatnék. Így hát úgy döntöttem, hogy számolni fogok gondolatban 1-től..2.. 3.. egészen  50-ig.

        Amikor már jól begyakoroltam, és a számolás automatikussá kezdett válni, már ez sem működött, a gondolatok megint zavarták a tudatom. Azonban ebben a helyzetben is folytattam az erőfeszítést, kitartva a teljes én-nélküliség állapotáig. Ez ugyanaz a gyakorlat, mint a Budo. A hosszú edzések alatt, néha úgy érzem, hogy a gondolatok eltűnnek és a tökéletes éntelenség állapotában időzőm. Már 5 vagy 6 éve ez a törekvés egyre hatékonyabbá válik. Bemutatón egy ellenféllel szemben, nem gondolok arra, hogy jól fogom-e  csinálni vagy hibázni fogok. Ezért nagyon könnyedén tudom bemutatni a gyakorlatokat.

Történetesen egy bemutató után a második fiam, aki a partnerem volt, azt mondta, hogy az előadás alatt egyszer hibáztam. A bemutató során én a Kumite-Kata (szabad harci forma) egy részét jártam, de vele ezt nem gyakoroltam előzőleg.  Következésképp egyszer hibáztam, amit nem vettem észre, és a bemutatást simán minden zavarodottság nélkül fejeztem be.

Amikor megemlítik, néha emlékszem ezekre a hibákra. Amikor előadók, mindig arra próbálok gondolni, hogy ez nem csak egy egyszerű  bemutató, hanem valódi harc is egyben. Ezért úgy tudom bemutatni, hogy minden helyzethez könnyen, gondolkodás nélkül alkalmazkodom. De nem tudok még olyan önkéntelenül alkalmazkodni, mint ahogy az egyszer megtörtént. Megdöbbentem mikor egy szamuráj kard ellen való védekezés bemutatója alkalmával szembekerültem egy ellenféllel. A karddal való sikeres szúrásnak a módja, hogy a markolatot szorosan kell tartani. A jobb kar belső oldalát a csukló és a könyök közötti részét használjuk erre.  Mozdulatlanul tartva, hogy a kardnak befelé kelljen fordulnia a szúrás folyamán. Ezt mindig így kell tenni. De mit tehetünk akkor, ha valaki ellenkezőleg  csinálja,  vagy ha valaki nincs tisztában a kard használatával, és olyan erősen támad, ahogy csak erejéből kitelik? A támadó lehet nagyon magas, vagy a kard más méretű. Veszélyes lehet csak egyfajta módon megragadni az ellenfelet. Ez bármiről elmondható.

A Budoban való jártasság örökké változik. Következéskép nincsenek korlátai sem. A harcművészetekben való jártasság változása valóban határtalan. Sohasem tudhatjuk mi fog velünk történni a következő percben. Az ideiglenesen alkalmazhatóhoz kell folyamodnunk. Mindennap számítanunk kell, és felkészülnünk minden eshetőségre.

Ez az élet út a Budo útja, a Budo útja az élet útja.

 Fordította: Tokusho

A magyar fordítás Ei & Yasu angol nyelvű fordítása alapján készült