Sztankó Sándor (Sok – Natz): Önvédelem – 1906

Az első magyar nyelven megjelent könyv, amely a japán önvédelmet, pontosabban a jūjutsut („dzsiudzsitsu” néven) mutatja be, szerzői álnéven jelent meg 1906-ban a Monori Sportklub kiadásában. A könyv három kiadást ért meg. Az első még a nyomdából való kikerülés előtt 5.000 példányban elfogyott. A furcsa álnév Sztankó Sándor családnevének betűit rejti, visszafele olvasva, az S betűt kivéve, amely elöl szerepel. Az író személyére több bizonyíték is felsorolható, így minden kétséget kizárhatóan kijelenthető Sztankó Sándor szerzősége. Többek közt az egyik ilyen bizonyíték: Neidenbach Emil Judo című 1931-ben megjelent tanulmányában a felhasznált irodalomban a szerzőnél Sztankó Sándor neve zárójelben szerepel.

Sztankó Sándor (1872–1922)

Sztankó Sándor (A fotó a Rendőr Múzeum tulajdona.)

Apja, Sztankó Soma a 1848–49 szabadságharc több csatájában is kitűnt hős honvéd őrnagya, később alezredese. A szabadságharc bukása után pár hónapos börtönfogságra ítélik. Ezek után egy ideig a család Bihar megyei birtokán élnek, feleségével és három gyermekükkel, Nagyvárad közelében, Kólyon. Sándor 1872-ben Nagykárolyban látja meg a napvilágot. Az apa néhány év után két fiával Budapestre költözik, és tanári állást vállal, míg felesége lányukkal vidéken marad. A fiúk, Sándor és Jenő a budapesti Református Gimnáziumban tanulnak. Sándor apja nyomdokaiba lépve a katonai pályát választja. 1891-ben a Ludovika Akadémia tanulója, majd titkosrendőr, amikor apja egészségi állapota miatt főbe lövi önmagát. Detektívként dolgozik, 1903-ban előléptetik hivatali segédtisztté. A munka mellett aktívan sportol, mestere, Halász Zsigmond vagy ismertebb nevén Halász Zsiga Andrássy úti edzőtermében, ahol jó kezek alatt tanulja meg a vívás, ökölvívás, birkózás alapjait. Halász maestro Sztrakay Norbert tanítványa, a Magyar Athlétikai Club edzőjeként 1878-ban Angliában hosszabb ideig van lehetősége az ökölvívást tanulmányozni. Kiutazásának ez volt a fő célja. Hazatérése után vívótermében gyakran szervez sportestélyeket, amelyeken a hazai sportélet színe–java képviselteti magát. Egyik legjobb tanítványaként Sztankó ezeken a vívóversenyeken bíráskodik, és mesterével bokszbemutatókat tart, ami ekkortájt még különlegességnek számított Budapesten. 1906 szeptemberében egy évzáró rendezvényen japán vendégek tiszteletére is egy hasonló ökölvívó bemutatót tartottak. Könnyen meglehet, hogy a japán vendégek egyike Sasaki Kichisaburō lehetett, aki ekkor még Budapesten tartozkódott. Halász Zsiga csillaga akkor áldozott le, amikor megjelent Budapesten Italo Santelli.

Sztankó nem sokkal ez előtt ismerkedik meg egy volt iskolatársa révén a jūjutsuval, és írja meg önvédelmi tanácsokat nyújtó könyvét. Ekkor már Monoron, a Vajda utcában lakik, ahol postagalambokat is tenyészt. 1908-ban tevékeny szervezője a 2. monori Nemzeti Falanx sportrendezvények, amely atlétikai és céllövészet versenyszámokat tartalmazott. A rendezvény egyik fő támogatója nem volt más, mint Szemere Miklós. A versenyen fia, ifj. Sztankó Sándor is indul a 12 éves gyerekek közt, ahol zsákversenyben ér el dobogós helyezést. A rendezvényszervezés mellett Sztankónak és Szemerének talán volt alkalma rá, hogy megvitassák a hazai jūjutsu helyzetét is.

Az I. Világháború idején egy évig önkéntes karpaszományos népfölkelő tüzér, címzetes tűzmester, a 20. honvéd nehéztüzérezredben.

Sztankó, mint könyvéből kiderül, meglehetősen jártas az önvédelemben, igazi sportember. Otthonosan mozog a polgári küzdősportokban: ökölvívásban, birkózásban, valamint az alföldi csikósok, gulyások, betyárok „harcművészetében”, a karikás ostor és a bot használatában. A japán önvédelemi ismereteit egy régi iskolatársától tanulta, aki 1904–1905-ben két évig teljesített katonai szolgálatot az egyik magyar–osztrák hadihajón. Sztankó könyve bevezetőjében így ír erről:

„A most lefolyt japán-orosz háború alatt Magyarország-Ausztriát képviselő egyik hadihajónk tengerésztisztje, ki maga is sokoldalú sport férfiú, a hosszú parti tartózkodása alatt részt vett a japán újoncok kiképzésénél elfogadott u. n. Kano-féle rendszert követő dzsiudzsitsu tanfolyamon, hol e rendszert teljesen elsajátította. Soha nem szűnő hálára kötelezte e mű szerzőjét, midőn a békekötés befejeztével nyert szabadsága alatt, mint egykori iskolatársával, s bajtársával igazi sport nyíltsággal megismertette az egész — alapjában igen könnyen elsajátítható — rendszert, csupán azt kötvén ki, hogy a már régebben kiadni szándékolt „Önvédelem“ című művecskémben helyet szorítsak neki.”

Sajnos a tengerésztiszt nevét Sztankó nem árulja el.

Az orosz–japán háború idején két magyar–osztrák hadihajó teljesített szolgálatot Kelet-Ázsiában, a Kaiserin Elisabeth és az Aspern nevű hadicirkálók. Mindkét hadihajót 1904 év elején rendelték Kína partjaihoz, ahol csaknem két évet tartózkodtak Kína és Japán kikötőiben. A Kaiserin Elisabeth tisztikara november 3-án Jokohamában részt vett a császár születésnapi ünnepségén, sőt huszonegy tiszt Tokióba is ellátogatott, és személyesen is találkozhatott a császári párral a Krizantém ünnepen. A Kaiserin cirkáló 1905. december 12-én érkezik haza és köt ki a Polai kikötőben. Amennyiben fellelhető lenne a hadihajókon ebben az évben szolgálatot teljesítő tisztek névsora, összevethetnénk Sztankó református gimnáziumi vagy a ludovika akadémiai osztálynévsoraival, így talán beazonosítható lehetne a tengerésztiszt neve, aki azon magyarok közé tartozik, akik először ismerkedtek meg a jūdōval.

Inoue Kishoku 井上鬼喰 mester Nagasakiban az Osztrák–Magyar Monarchia egyik hadihajóján tanítja a legénységet 1910-ben. Fotó: Robert Reinberger

A tengerésztiszt 1905 decemberében érkezik haza. Sztankó ebben az időszakban írja meg könyvét, ami 1906 év első felében jelenik meg. Így a tulajdonképpeni jūjutsu tanulása pár hétre, hónapra szorítkozhatott. Könyvében csak néhány fogást ismertet ebből az ökölvívás technikái mellett. Ezekből négy illusztráció az alábbiakban látható.

7. ábra                                                              8. ábra

12. ábra                                                        13. ábra

• Részlet Halász J. Attila: A japán harcművészetek magyarországi kezdetei 1900 -1950 című kiadványból