Magyarok Okinaván 2. Bettelheim Bernát és az okinavai karate

Published by tokusho on

Magyarok Okinaván 2.

 

 

             Bettelheim Bernát és az okinavai  karate

 

 

Bettelheim Bernát a második magyar hazánkfia, aki beírta nevét az okinavai történelembe. 1926-ban szobrot is állítottak neki Nahában, Okinava jelenlegi fővárosában, amit orvosi, fordítói (és hittérítői) tevékenységével érdemelt ki. Sőt maga a japán császár rendeletére két cseresznyefát is ültetnek az  emlékmű mellé. Mindezek mellett a közelmúlt kutatásai alapján ő lehet az első nyugati, aki az 1850-es években leírta az akkori karate megnevezését.

Dr. Bettelheim János Bernárt 1811-ben született Pozsonyban egy magyar nyelvet beszélő zsidó családban. Nyelvtehetsége már korán kiderül, 9 évesen a magyar mellett, beszél héberül, szlovákul és németül. Az 1827/28-es években a Debreceni Református Gimnáziumban filozófia szakon tanul, ahol amellett, hogy ő az első zsidó származású tanuló, eminensként végez  görög nyelvből, történelemből és matézisből./1/ A család Zsolnáról Budapestre költözik. Bernát orvosnak készül, míg testvére József, mérnöknek tanul. A családi hagyomány szerint, alig töltöttek néhány hónapot Budapesten, amikor megismerkednek egy gazdag gyáros lányával. Mindketten szerelmesek lesznek a lányba, ami egy életre megrontja testvéri kapcsolatukat. A lány Bernátot választaná, de az apja József mellett dönt, sőt beveszi vállalkozótársnak. Ez lesz fiatalkorának nagy sorscsapása, amely Bernátot arra ösztönzi, hogy világgá menjen./2/ A pesti Orvosi Egyetemen megkezdett tanulmányait Lipcsében (egyes források szerint Bécsben) folytatja, majd 1836 Páduában orvosi diplomát szerez. Azonban a családnak írott leveleiben még éveken keresztül is emlegeti szerelmét.

Beutazza a mediterrán térség egy részét, Törökországban a kolerajárványt kutatja. Itt kezdi el tanulmányozni az Újtestamentumot. Megkeresztelkedik, majd Londonban elvégzi a teológiát és protestáns lelkész lesz. Kikeresztelkedésének, majd házasságának hírére családja végleg megszüntet minden kapcsolatot vele.

Nyelvismerete, ami ekkor már 13-14 nyelvre bővül, jó ajánlónak bizonyul a brit Loochoo Tengerészeti Misszió által felajánlott misszionáriusi tevékenységéhez, amit elvállal. Családjával, feleségével és két gyermekükkel 1846. április 30-án érkezik meg Okinava szigetére.

A hajóról éjszaka egy csónakkal szökik meg családja és kínai tolmácsa társaságában, mivel az okinavaiak nem engedélyezik a partraszállást. A szigetlakók nem szeretnék, ha még egy misszionáriussal bővülne a már  szigeten lévő francia misszionáriusok csapata, és átmenetileg a Gokoku-ji zen-buddhista templomban szállásolják el. Akkor még nem tudták, hogy ez az átmeneti idő 7 év lesz.

A Bettelheim család otthona a Gokoku-ji templom

Bettelheim a szigeten eltöltött időszakáról naplót vezet és beszámolókat ír feletteseinek. Ezek az egyik legfontosabb dokumentumok a korabeli Okinavára vonatkozóan. E mellett lefordítja az Újszövetség néhány könyvét./3/ Szótárt készít. Orvosi tudását is felhasználja, titokban kitanítja az egyik helyi orvost Nakachi Kijint a nyugati orvoslás alapjaira, mely tudással ő később életeket ment. Talán ez az egyik oka, hogy nevét ma is ismerik. Tevékenysége bizonyos szempontból Kőrösi Csoma Sándor munkásságához hasonlítható, akiről lehettek ismeretei. Megszületik harmadik gyerekük, aki az első nyugati újszülött a szigeten. Fő elfoglaltsága azonban mindezek mellett a hittérítés, ami a legkevésbé sikerül. Bettelheim nem volt népszerű a szigetlakók közt, a sziget vezetősége is igyekezett megszabadulni az akaratos és parancsoló hittérítőtől.

1853 májusában kiköt a szigeten Matthew C. Perry amerikai tengernagy, aki azzal a céllal érkezik, hogy nyitásra kényszerítse Japánt, amiben Okinava egy jó háttérbázis lehet. Bettelheim hely és nyelvismerete nagyon kapóra jön számára. Az amerikai tengerészgyalogosok erődemonstrációként bevonulnak a Shuri palotába. A palotában a régens fogadja őket, mivel a király Sho Tai még gyermek. A fegyvertelen hivatalnokok a terem egyik sarkában állnak szemben a felfegyverzett katonákkal. Ma már tudjuk, hogy soraik közt képzett harcművészek, karate mesterek álltak, mint Matsumura Sokon, Asato Anko vagy Chofuku Kyan, akik mind a Shuri palota hivatalnokai, miniszterei vagy testőrei voltak. Érdekes lett volna, ha közelharcra kerül sor…

Perry azonban nem érte el szándékát, hogy a királlyal személyesen találkozzon, helyette egy emlékezetes vacsorával kellett beérnie, amire a régens meghívta.

A tengernagy ezután Japánba hajózik. Amikor visszafelé jön, újra kiköt Okinaván és  egy együttműködési nyilatkozatot íratnak alá, melyben Okinava kötelezi magát arra, hogy ha amerikai hajó érkezik a sziget kikötőibe azt, élelemmel, vízzel stb. kell ellátni. Távozóban az Egyesült Államokba viszi a Bettelheim családot.

Amerikai katonák a Shuri palotában

Amerikában letelepedve Bettelheim sebészként vesz részt a polgárháborúban, ahol őrnagyi rangig viszi, azonban hadbíróság elé állítják, majd elbocsátják. Az ellene felhozott többrendű vádpontból kettőben vétkesnek találják, tiszteletlen feljebbvalóival szemben és megdézsmálta a sebesült katonák élelmiszeradagját.

Bettelheim eseményekben gazdag földi pályafutását 1870-ben fejezi be. Talán érdemes még megemlítenünk egy olyan tervét, amit a róla készült életrajzok, tanulmányok nem említenek. Az Amerikába szakadt 48-as magyar katonai emigráció néhány tagjával egy okinavai magyar kolónia létrehozását tervezték, ami nem sokon múlott, hogy nem valósult meg.

Bettelheim tevékenységéről a Budapesti Hírlap 1855. április havi egyik száma is rövid tájékoztatást közöl.

A karate korai történetének szempontjából Emlékiratai közvetlen adatokat nem tartalmaznak. Azonban sejthető, hogy azok a testőrök, akiket a király kijelölt arra a feladatra, hogy a Bettelheim családot mindenhova kövessék és mindenfajta kapcsolatfelvételt a lakossággal megakadályozzanak, minden bizonnyal szakértői voltak a harcművészeteknek. Néhány alkalommal erőszak alkalmazásával kellett közbelépniük. Bettelheim egy olyan esetet említ, amikor megpróbált egy házba bemenni, de a testőrök kidobták.  Két órát feküdt a földön, míg a felesége rátalált.

A Gogoku-ji templom Nahában található a Naminue shinto szentély közelében. Ezen a környéken több ismert karate mester is lakott, hogy csak a leghíresebbet Anko Itosut említsük, aki ebben az időszakban 15-20 éves. Bizonyosan az évek során többször személyesen is találkozhattak egymással.

Mint említettem, Bettelheim Emlékiratai nem tartalmaznak utalásokat a helyi harcművészeti élettel kapcsolatosan. Hogy neve mégis összefüggésbe hozható, az az általa készített 1.300 oldalas ryukyu-angol szótárnak köszönhető, amely mindeddig nem került nyomtatott kiadásra, viszont a kézírásos szótár digitális változata nemrég elérhetővé vált. Két kutató Andreas Quast és Thomas Feldmann nevét kell megemlíteni ezzel kapcsolatban.

A legérdekesebb hivatkozás a tijikun szó, amelyet Bettelheim pugilism angol szónak feleltet meg, ami magyarul ökölharcot jelent. A tijikun szó már ismert volt egy 1712-es kínai feljegyzésből, melyet egy kínai hivatalnok írt le, amikor hivatalos küldöttség tagjaként vett részt az egyik okinavai király beiktatásának alkalmából.

Az okinavai/ryukyui harci művészet régi megnevezése Tī (手; ディー ) harci módszert jelent. Ha elé kerül egy helyhatározó, máris pontosítható, mire gondolunk. Például:

– Dī 手: a helyi Ryukyui módszer
– Tōdī 唐手: Kínai vagy idegen módszer
– Uchinādī (jp: Okinawa-te) 沖縄手: Okinavai módszer

Az 1920-as évek közepétől pedig:
– Nafadī (jp: Naha-te) 那覇手: Naha módszer
– Suidī (jp: Shuri-te) 首里手: Shuri módszer
– Tumaidī (jp: Tomari-te) 泊手: Tomari módszer

A tijikun szó más helyen is megtalálható a szótárban, fordítása ütés kézzel és rúgás lábbal.

Az 1900-as évek elejére a ti vagy te kezet jelentő szó összekapcsolódik a kara, azaz Tang-kori Kína nevével, amiből a karate megnevezés jött létre. A 30-as években ezt változtatják majd meg a ma is elterjedt üres kézre, jelképesen is hangsúlyozva a harcművészet japán jellegét.

A szótárban még egy érdekességre bukkantak rá. A timbe, melyet az okinavai fegyveres harcművészetben a kobudoban használnak, angolul buckler of rattan, azaz bambusznádból készült kerek pajzs. Ezt az olykor teknőspáncélból készült pajzsot a kobudo katákban szigonnyal/rövid lándzsával vagy bozótvágó késsel együtt használják.

A karate történetének korai időszakából az 1700, 1800-as évekből nagyon kevés megbízható dokumentum maradt fenn az utókornak, ezért minden apró utalás fontos jelentőséggel bírhat, mint egy nagy puzzle kép kis kirakó elemei. Az utóbbi évek kutatásai alaposan felülírják a karatéról eddig kialakított és ránk hagyományozott képet, sok hiteles információval gazdagítva azt. Ezért is lényeges Bettelheim feljegyzéseinek felfedezése, nem is beszélve arról, hogy ez egy magyar vonatkozású hozzájárulás is, amire külön is büszkék lehetünk.

-írta Halász József Attila

Hivatkozások:

  1. Ellenzek újság 1934_01__pages80-80
  2. Esti Kurir_1926_08__pages215-215
  3. Szemerey Márton szakdolgozata: Egy elfeledett magyar bibliafordító Okinawán. Bettelheim Bernát élete és munkássága.

Felhasznált irodalom:

– English-Loochooan dictionary. by Bernhard Bettelheim http://www.bl.uk/manuscripts/FullDisplay.aspx?ref=Or_40

– http://www.baxleystamps.com/litho/bettelheim.shtml

– Kiss Sándor: Japán vonzásában, Holnap kiadó 2018

Kategóriák: Egyéb

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük