A Sogenji Rohatsu sesshin után szinte közvetlenül következett a pécsi decemberi sesshin, Karácsony előtt. Mondhatjuk ünnepi kiadás. Hát mit is csináltunk? Ültünk, belefeledkeztünk a légzésbe, kidobtunk mindent, ami felesleges. Mivel a zen a pillanatról szól, nem az emlékekről, így hát elengedjük ezt az emléket. Egyszer biztosan felbukkan még valamelyik meditáció során. Akkor ismét szemügyre vesszük, mint a tudatunk egy felpattanó csillogó buborékját.
Galéria: Kattints a képre!
Be kell valljam ez az én hibám! Addig erőltettem, amíg Taikyo tényleg majdnem kettévágta a macskát. Pedig jól indult a sesshin: a leszűkített térben a 12 ember kis helyen is elfért és még az ebéd tálalását is megoldottuk egy huszárvágással. A délután fénypontja a szokásos szútrázás és a személyes visszajelzések mellett, Máriusz raklapnyi kávés sütije, amit a Giro d’ Italy hazai szervezőinek köszönhettünk. Ekkor már végleg lenyugodtak a kedélyek és lehetett a koanról beszélni. Csapatunk, mint a keleti és a nyugati csarnok szerzetesei, várták, hogy a galibát okozó macskával mi lesz. Pisti, mint Nan Csüan pedig várta, hogy tudunk-e mondani egy igaz szót, hogy megmeneküljön az állat. Szerencsére Joshu (Csao-Csou) a segítségünkre sietett és a fejére tett saruja segítségével, nem a kis házi kedvenc lett ketté metszve, hanem a mi fejünkben lévő kettősség látszata lett gyökerestül kiirtva.
Sesshin. Minden sesshin ugyanolyan? Aki már volt egynél több sesshinen az pontosan tudja, hogy két lélegzet között is különbség van, nemhogy két sesshin között. Valahogy gyakran megfeledkezünk arról, hogy ahhoz, hogy egyáltalán gyakorolni tudjunk, már megfelelő alapokkal kell rendelkeznünk. Ezek nem mások, mint azok az életelvek, amiket be kell tartanunk. (pl. a szándékos ártás kerülése, a hazugság kerülése, nem lopás…) Nem azért mert kötelező, hanem azért mert az életelvek betartása alapozza meg a meditációt, azt, hogy egyáltalán képesek legyünk 25 percig – egy sesshinen pedig napi 8 órán keresztül – csendben ülni és figyelni. Amennyiben nem alapoztuk meg kellőképpen a tudatunkat, abban az esetben képtelenek vagyunk zazent gyakorolni, mert a tudatunk nyugtalan. Az életelvek be nem tartása nyugtalanná teszi a tudatunkat, a mélyben áramló nem tudatos gondolatok, képek, érzelmek megakadályozzák azt, hogy nyugodtan üljünk, és ellenállhatatlan erővel dobják felszínre a felesleges gondolatokat, érzelmeket. Az alap tehát az életelvek megtisztítása. Erre kezdetben tudatosan kell törekednünk. Aki saját állítása szerint „nem tud meditálni”, az azért nem tud, mert a mélyben lévő lenyomatok ezt megakadályozzák, tehát mindenképp az életelvek betartásával kell kezdenie. Lehetnek persze olyanok, akik úgy gondolják, hogy betartják ezeket az elveket, mégis képtelenek koncentrálni. Ennek oka az, hogy a tisztulás még nem elégséges, a gyökerek mélyebben vannak. Ilyenkor egy könnyebb úttal kell kezdenünk, amellett, hogy betartjuk az életelveket, énismeretre kell szert tennünk, s közben tudattisztító gyakorlatokat kell végeznünk, (mantrák, imák, leborulás, önzetlen! jótékonykodás, … ) A zenben nem kifejezetten hangsúlyozzuk ezen alapelvek betartását. Ennek két oka van. Az egyik, hogy zent gyakorolni lehetetlen anélkül, hogy ezt valaki már ne tette volna meg. Tehát a zen gyakorlásnak feltétele egy viszonylag nagyfokú tudati tisztaság. A másik ok az, hogy a gyakorlás során annyira átalakul a személyiség, hogy önkéntelenül betartja ezeket az alapelveket. Mindenki gyakorolhat zent, de mint ahogy bizonyos készségek nélkül nem válhat valaki festőművésszé, ugyanúgy nem válhat valaki zen gyakorlóvá, vagy egyáltalán olyanná, aki azt mondhatja, hogy „tud meditálni”. A zen az eredeti tudatunkra felébredésről, a megvilágosodásról szól. A megvilágosodás kapuja is zárva lesz azelőtt, aki nem készült fel.
Galéria: Kattints a képre!
Kis nehézséggel indult a sessshin. Ugyanis Fehérvárra menet sesshin hodu utu rea, eltévedtünk, végül néhányan csak a második periódusra értünk oda. Az eltévedés oka: maga a világhelyzet. Kis megbicsaklás a koncentrációban, de aztán helyre áll a rend. Hiszen ezt gyakoroljuk.:) Ha ki is billenünk, a lehető leghamarabb igyekszünk visszaállítani az egyensúlyt. A sesshin a szokásos: finom ebéd, fegyelmezett társaság. Taikyo lassan média celebbé válik. Egy újságcikk a zenről (a galériában látható) – a hétköznapi emberek számára kicsit egyszerűsítve – főoldalon Taikyo fényképével. Igaz jó kicsi a kép, de celebség felé vezető első lépés, s mint tudjuk kis lépés egy embernek, de nagy az emberiségnek. A Onedropzenről már ne is beszéljünk.
Vannak akik szeretnek elbújni az emlékfotón. De! Miért marad le mindig valaki a képről?
Galéria: Kattints a képre!
Egyre népszerűbbé válik a fehérvári sesshin, úgyhogy ezen a sesshinen sem voltunk kevesen, betöltöttük a teret rendesen. We have a Dream 2, SanYi szerint jövőre lehet, hogy már külön vasúti járatot indítanak azoknak, akik a székesfehérvári sesshinre akarnak jönni. Jó a koszt, jó a szervezés:) (köszönjük Vica, Gábor!), és nem utolsó sorban keményen gyakorlunk. Taikyo pont erről a beszélt a hétvégi sesshin zárásaként, hogy mennyire fontos a rendszeres gyakorlás, és a sesshineken való rendszeres részvétel, mennyire fontos tisztítani a tudatunkat, mert valójában nem csak a a magunk tudatát tisztítjuk, hanem másokét is, sőt az emberi közös tudatban lévő traumákat is. Mennyi munka még! De elszánt egy csapat ez!
Már gyakorlunk egy jó ideje a Garuda központban, de ez volt az első alkalom, hogy szinte teljesen megtelt a tér, most volt érezhető, hogy mennyi kapacitás van benne. Lassan lépésről lépésre érleljük a teret, bár nem pont a zen egyszerűsége, esztétikája jellemző rá, a háttérben a tibeti buddhizmushoz tartozó tangkák látszanak, amelyek ikonográfiáját nem ismerjük, de nem is igazán ez számít. Egy szakrális tér, amit semmi másra nem használnak könnyíti az elmélyedést. Voltunk szép számmal, egy jó erős csapat jött össze! Bár, ahogy a Szív szútra mondja, nincs megérkezés, mégis: „Hajrá, fogyjon az út, társak siessünk!”
Már régi terv volt, hogy elindítjuk a szangha blogot, hát eljött az idő. Ezen a szangha eseméyei lesznek, (vannak) dokumentálva, és visszamenőleg is felteszünk ezt-azt a szangha történetéből, archív képeket, amelyek fennmaradtak a régebbi időkből. Végül is 2000 óta létezik a csoport, és még a 90-es években kezdtük néhányan a gyakorlást. Talán érdekesek lesznek ezek a képek nem csak az új, hanem a régi gyakorlóknak, és az oldalunkra látogatóknak is.