meditáció Budapest

4 napos sesshin Budapest, 2022.03.12-15.

Galéria: Kattints a képre!

Márciusi ifjak

Az elmúlt 4 napban rendhagyó módon ünnepeltük meg a 15-i szabadságharcot. Nem az utcára vonultunk, hanem a zendóba, nem Táncsicsot szabadítottuk ki börtönéből, hanem önmagunkat. A „talpra magyar” is csak akkor hangzott el, ha egy hosszabb ülés után, végre eljött a kinhin ideje. A kokárda színei is reprezentálva lettek, de ételek formájában: gyönyörű piros paradicsomleves, álomfehér rizs és a szezámmaggal megszórt zöld spenót. Amikor bementünk személyes beszélgetésre Kyo Pistihez, akkor tudtuk: „Itt az idő, most vagy soha”. A 12 pont helyett a Szív szútrát olvastuk fel, és Petőfi hevességével  mantráztuk el 33-szor az Enmei Juku Kannon Gyo-t. Ünnepi hangulat volt a zendóban: emelkedett, vidám, nyitott és érző szívvel teli.

Egy dologban különböztünk 48-as őseinktől: aki itt volt, akár csak fél napig is, az nem az álmát akarta megélni, hanem éppen azt szerette volna meghaladni és mindent megtenni azért, hogy végre felébredjen.
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

2 napos hóvégi sesshin Budapest, 2022.02. 26-27.

Galéria: Kattits a képre!

Két nap az élet

Az első kétnapos sesshinünkről jutott eszembe Robert Merle Goncourt-dijas könyve. Ott a főszereplő és társai két nap alatt járják meg a poklot, amikor D napon partra dobják őket Normandiában. Valami magasztos célért küzdöttek, és ehhez mindent fel kellett adniuk, mindenen át kellett menniük. Ahogy azt ők, ott 1940 júniusában megtették, úgy nekünk is meg kellett tenni 2022 február végén a párnán. A különbség persze órási, pláne így az ukrán háború fényében. Ott a külvilágban dőlt el a világ sorsa, rengeteg vérrel és áldozattal, addig nekünk a tenzók által biztosított fine dining étkezés mellett, puha párnán ülve kellett „kibírni” két napot. De mégis! A tét itt is nagy volt. Meg tud-e halni az egó? Meg tudsz-e harcolni önmagaddal? Le tudod-e győzni kis, szűkös világképét és tudsz-e teret adni a teljességnek, az egységnek, a tiszta tudatnak? Ezek igazán nagy dolgok, és hogy ki mennyire jutott előre, az csak saját maga tudja ellenőrizni vagy ha Kyo (Pisti) szavaira figyelt, akkor azok által. De nem ez a fontos! Nem az eredmény a fontos (bár jó lenne megvilágosodni), hanem az úton levésen van a fókusz: mert tudjuk, hogy szerencsére nem csak két nap az élet. 
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Teázás

Van-e a Buddhának kutya természete?

Az immár hagyománnyá vált pénteki összejövetelünkön egy kiváló minőségű teát kortyolgathattunk együtt és hozzá desszertként Zsuzsi szavait hallgattuk meg a matcha történetéről, elkészítéséről. Ám nemcsak innivalóból nem volt hiány, hanem étkekből sem. Aki ránézett a terített asztalra, inkább gondolt volna egy római kort idéző hagyományőrző körre, mint egy zen találkozóra. Szerencsére a beszélgetésből azonnal kiderült, hogy hová tévedt, aki ezt az időtöltést választotta. Pisti (TaiKyo) részletesen elmesélte a saját történetén keresztül, hogy honnan, hová lehet eljutni a gyakorlás segítségével. Gondolatait nemcsak az új érdeklődők hallgatták nagy figyelemmel, hanem mi is, „régiek”. Sőt, volt egy extra vendégünk, egy remek kutyus, aki ha kérdeztünk volna, hogy van-e a kutyának Buddha-természete, valószínűleg csak annyit mondott volna: Vau.

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Hóvégi sesshin Budapest, 2022.01.29.

Galéria: Kattints a képre!

I Have a Dream / We have a dream

Egy jó pár évtizeddel ezelőtt hangzott el egy beszéd, ami félig egy álomról, félig egy már a megtett útról szólt. A tegnapi sesshin után Martin Luther King Jr-nak ez a beszéde jutott eszembe. Taikyo (Pisti) már sok évvel ezelőtt mondogatta, hogy az ő álma, hogy minden városban, faluban a „nagy” templom mellett, legyen jelen egy kis zen gyakorló közösség is. Tegnap ennek az álomnak az első megvalósulási jelei már ott voltak: a pesti szangha mellett, a székesfehérvári, a pécsi és a szegedi csoportból is jöttek el gyakorlók. Emellett mindenki űzi a zent a saját otthonában is, legyen az Kóspallagon, Egerben, Miskolcon vagy az ország más-más pontjain. Ha még az ország határain túl is körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy Nagyváradon gyakorol Dokon (Viktor), rendszeresen járunk Németországba a Roshi seshhinekre és Sokyu (Torma Peti) több mint 10 éve csiszolja magát Japánban. Mi ez, ha nem egy álom megvalósulása? Egy olyan álomé, amiben nincs önzőség, nincs egó, nincs siker és dicsőség utáni vágy. Minden sesshin erről a közös álomról szól, hiszen ha mindenki jelen tud lenni akár egy-egy pillanatra ezzel a tiszta tudattal, akkor az egész, az egység válik álomból valósággá. Tegnap ezen az úton tettünk előre megint egy nagy lépést, hiszen az ott lévők erőfeszítése, kitartása, összefogása olyan energiákat szült, ami túlmutat a zendó falain. Túlmutat Budapesten, az országon, a világon. Túlmutat önmagunkon. A közös tudatunkra, az eredeti tiszta tudatunkra mutat, közvetlenül. Ezért gyakorlunk, a közös álomért: We Have a Dream!

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Évvégi sesshin Budapest, 2021.12.28-30.

Galéria: Kattints a képre!

Szokásos évvégi sesshinünket a Király utcai központban tartottuk, fél napokra lehetett bejelentkezni, de voltak, akik egész napra , illetve több napra is jöttek.

Az elmúlt év összegzéseként azt lehet mondani, hogy a szangha tagok tudata egyre tisztább, jónéhányan már közel vannak az áttöréshez, van olyan, akinek ez már sikerült is.

Az ego játszmák nincsenek jelen, az összefogás és a közös munka a különböző városok csoportja között is egyre erősebb. Egyre erősebb az új generáció is, akik már képesek arra, hogy a kezdőket bevezessék, sesshint vezessenek.

Mindez a rendszeres napi zen gyakorlásnak, zazennek, és a sesshineken való részvételnek köszönhető.

Épp ezért ebben az évben a sesshineken napi 2x lesz lehetőség személyes útmutatásra, és ebben az évben legalább 4 háromnapos zazent tartunk itthon, plusz még lehetőség van a Németországba menni a Roshi sesshinekre.

A Sosei föld eseményeit a Sosei blogon találjátok.

Sajnos nincs mindenki a képeken, mert vagy még nem jöttek, vagy már elmentek, s a zazennel voltunk elfoglalva, nem a fényképezeéssel, így 28-án nem is készült kép.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Indul a szangha blog

Már régi terv volt, hogy elindítjuk a szangha blogot, hát eljött az idő. Ezen a szangha eseméyei lesznek, (vannak) dokumentálva, és visszamenőleg is felteszünk ezt-azt a szangha történetéből, archív képeket, amelyek fennmaradtak a régebbi időkből. Végül is 2000 óta létezik a csoport, és még a 90-es években kezdtük néhányan  a gyakorlást. Talán érdekesek lesznek ezek a képek nem csak az új, hanem a régi gyakorlóknak, és az oldalunkra látogatóknak is.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Teázás

Hát egy régi hagyományt elevenítünk fel, ez pedig a teázás. Annak idején, mikor a Hajós utcában volt a központ, minden ülés után volt egy kötetlen beszélgetés teázással összekötve, de amikor átköltöztünk a Váci utcába, aztán pedig a Király utcába ez a hagyomány megszakadt. Ezt élesztjük újra, azzal a különbséggel, hogy teázás csak minden hónapban egyszer lesz, ahol kötetlenül beszélgetünk, de kérdezni is lehet.

Azt a hibát elkövettük, hogy elfelejtettünk fényképet készíteni a társaságról, de annyira belemerültünk a beszélgetésbe, és a süteményezésbe, meg a Zsuzsi által készített finomságokba, hogy ez elmaradt. Gergő pedig kínai puer teát készített a kínai teaszertartás szerint. Ez egy  annyira minőségi tea, hogy legalább nyolc, de inkább tíz leöntés volt belőle. (Felejtsétek el a filteres teát!)

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta