Jūjutsu élet Magyarországon 1906 és 1931 között

Tíz magyar kiadvány bemutatásán keresztül.

• Halász József Attila

Az orosz-japán háború egyik hozadéka, mondhatni mellékes következménye volt a fokozott nemzetközi érdeklődés a jūjutsu iránt. A nemzetközi hadi szakértők egyöntetűen ebben vélték felfedezni a japánok hadi sikerének kulcsát. Még a háború kitörése előtt már több szakkönyv is foglalkozott ezzel a témával elsősorban angol és német nyelvterületen. Néhány könyvet ezekből az itthoni újságok is bemutatnak, így a magyar közönség szinte naprakészen jól tájékoztatott volt. Az idő nem váratott sokat magára, hogy a jūjutsu gyakorlati szinten itthon is megjelenjen.

A jūjutsu három útvonalon érkezik meg Magyarországra egymástól függetlenül, gyakorlatilag szinte egy időben. Az időpont hónapja jól behatárolható: 1905 decembere.

Az első a legismertebb. Szemere Miklós országgyűlési képviselő ekkor küldi el levelét Japánba személyesen Kanō Jigorōnak a jūdō alapítójának címezve, amiről a hazai lapok már tényként tudósítanak. Januárban már érkezik is a válasz a megkeresésre. Sasaki Kichisaburō áprilisban érkezik meg Budapestre és tartja meg az első európai judo tanfolyamot. A két másik útvonal eddig kevésbé volt ismert.

A második útvonal elsősorban a Londonban élő japán jūjutsu  mesterektől indul ki, mint Tani Yukio, Tarō Miyake, valamint Sadakazu Uyenishi. Ehhez az útvonalhoz kapcsolódóan most csak egy nevet említünk Wladimír Kasulakowét. Kasulakow orosz származású birkózóbajnok és edző, aki Kolozsváron telepedik le néhány éve. Pár hónapos távollét után 1905. decemberben érkezik vissza Angliából Kolozsvárra.

A harmadik útvonal, pedig a Japán partjainál szolgálatot teljesítő Kaiserin Elisabeth nevű osztrák-magyar hadihajó tiszti kara révén. A hadihajó legénysége két évet tölt Japán és Kína kikötőiben, itt alkalmuk van elsajátítani a japán tengerészektől a jūjutsu alapjait. A Kaiserin Elisabeth legénysége 1905. december közepén érkezik haza.

Az elkövetkező 25 év alatt 1906-tól 1931-ig tíz olyan kiadvány jelenik meg, amely a japán önvédelmet hívatott bemutatni.

Néhány közülük eddig is jól ismert volt a hazai szakirodalom számára, néhányuk pedig egyáltalán nem. Néhánynak csak a címe volt ismert és még most is hozzáférhetetlen. Néhányat hosszas kutatás után sikerült külföldi könyvtárakból megszerezni. A tíz magyar kiadványt röviden bemutatnánk az alábbiakban.

1. Sok -Natz: Önvédelem

Az első magyar nyelven megjelent könyv, amely a japán önvédelmet, pontosabban a jūjutsut mutatja be 1906-ban a Monori Sportklub kiadásában jelent meg. Szerzője Sztankó Sándor.

Sztankó, mint könyvéből kiderül meglehetősen jártas az önvédelemben, igazi sportember. Otthonosan mozog a polgári küzdősportokban: ökölvívásban, birkózásban, valamint az alföldi csikósok, gulyások, betyárok „harcművészetében”, a karikás ostor és a bot használatában. A japán önvédelemi ismereteit egy régi iskolatársától tanulta, aki két évig teljesített katonai szolgálatot az egyik magyar-osztrák hadihajón. Sajnos a tengerésztiszt nevét Sztankó nem árulja el.

A tengerésztiszt 1905 decemberében érkezik haza. Sztankó ebben az időszakban írja meg könyvét, ami 1906 év első felében jelenik meg. Így a tulajdonképpeni jūjutsu tanulása pár hétre, hónapra szorítkozhatott. Könyvében csak néhány fogást ismertet ebből az ökölvívás technikái mellett.

2. Robinson mester és Patay Gyula: A tökéletesített dzsiu-dzsicu (a legbiztosabb önvédelem).

A második magyar nyelvű könyv 1907 novemberében jelent meg Stampfel Hugo pozsonyi kiadójánál. Alig pár héttel Sasaki Kichisaburō könyve előtt. A kiadvány mindkét szerzője a korszak ismert birkózója volt. Robinson mester valószínűleg Londonban szerzi meg jūjutsu ismereteit, Patay Gyula a szerzőpáros magyar tagja pedig az Egyesült Államokban.

Ez a második önvédelemmel foglalkozó hazai kiadvány és az első, mely teljes egészében a jūjutsunak szenteltek.A kis füzet csak 30 oldalas, 17 fotóval, melyeken a szerzőpáros maga mutatja be a technikákat. Elsősorban a rendőrség számára készült önvédelmi fogásokat tárgyalja rövid leírásokkal. A pozsonyi kiadvány az I. Világháború után Magyarországon  mindezidáig teljesen ismeretlen volt.

Robinson és Patay

3. Sasaki Kichisaburo: Djudo, a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere

Sasaki könyve már a megreformált jūjutsut a Kano féle Judót mutatja be a magyar közönségnek. Ebben az értelmezésben ez az első judoról szóló nyugati kiadású szakmunka. A tanfolyamon részt vett három tanítványa, Schmak Ede, Neidenbach Emil és Fleck Gyula lesz az aki érdemi tevékenységet végez majd a judo elterjesztése terén.

   Kichisaburo és Neidenbach Emil

4. Wladimir Kasulakow: Praktische Selbstvertitigungsmetode, ausgearbaitet aus Jujutso and Judo.

Wladimír Kasulakow a hazánkban letelepedett orosz származású birkózó Londonban élő japán mesterektől tanulja meg a jiujitsu alapjait 1905 nyarán. Mivel profi birkózó előélete volt pár hónap alatt megszerzi a fekete övet. Első könyve a Gyakorlati önvédelmi módszer, a Jūjutsuból és a Judoból kifejlesztve címmel 1910-ben jelent meg német nyelven Kolozsváron. A tartalma a Bécsújhelyi Katonai Akadémián tartott jūjutsu tanfolyam tankönyveként szolgálhatott. A fotókon egyenruhás bemutatópartnere Móricz Béla kolozsvári rendőr. A képek minden bizonnyal Kolozsváron készülhettek még 1909-ben. Kasulakow elsősorban a hazai rendőrséget oktatta a japán önvédelemre.

Wladimir Kasulakow és Móricz Béla

5. Bodolay István: Djudo, japánok által használt önvédelem.

Bodolay István (1873-1931) könyve, mely Günsberger Lajos pécsi kiadójánál jelent meg, sajnos nem hozzáférhető, egyetlen hazai könyvtárban sem lehet megtalálni. Így csak találgatni lehet, hogy tartalma és képanyaga esetleg megegyezik Wladimír Kasulakow német nyelven megjelent egy évvel korábbi kiadványával. Kasulakow még 1909-ben írt egy könyvet, valószínűleg magyar nyelven, amelyről csak annyi híradás található, hogy már nyomdába került. Ez a könyv lehetett a forrása a német nyelvű kiadásnak és feltehetően Bodolay könyvének is.

6. Cselőtei Lajos: A japánrendszerű torna alapgyakorlatai.

Cselőtei Lajos 1909-ben azzal a hivatalos céllal utazik néhány hónapra Japánban, hogy megvizsgálja a judo alkalmazhatóságát az iskolai testnevelésben. Még a Japánba való utazása előtt, a svéd tornát tanulmányozta, melyről 1907-ben ír tanulmányt.

Az Országos Testnevelési Tanács jóváhagyásával megpróbálja összedolgozni (japán mintára) az akkoriban népszerű német tornarendszert, a svéd és a japán tornagyakorlatokkal. Könyve elsősorban a testnevelési órákon használható veszélytelenebb, páros gyakorlatokat tartalmazza. A kiadvány érdekessége a Kano interjú, illetve, hogy az esések, rúdgyakorlatok stb. bemutatása mellett, régi japán népies vetélkedéseket is ismertet. Könyvének képanyaga külföldi szakmunkákból származik.

7. Schmak és Alex mesterek: A legújabb Dzsiu-dzsicu dióhéjban.

Schmak Ede részt vett Sasaki Kichisaburo budapesti tanfolyamán. Rögtön a tanfolyam után 2,5 évre kiutazik Japánba, ahol a Kito-ryu irányzatot tanulja. Hazatérve először iskolákban oktatja a jiujitsut, majd bemutatókat tart. Pár oldalas kiskiadványa 1922 januárjában jelent meg, valószínűleg a jūjutsu bemutatók tájékoztató füzetéként Kókai Lajos kiadójánál. Sajnos ez a kiadvány sem elérhető (egyelőre), ellenben a borítója igen. A kiadvány társszerzője, Alex mester, miden bizonnyal megegyezik Lukács Sándorral, akit a következő könyv kapcsán részletesebben bemutatunk. Lukács a 20-as években többször lépett fel Schmakkal közös bemutatókon.

8. Lukács Sándor: Az önvédelem iskolája. 1923.

Lukács Sándor főhadnagyról nagyon kevés adat ismert, és az is csak egy rövid időszakot ölel fel.  Schmak Ede társaként közösen jūjutsu bemutatókat és ennek keretén belül előadásokat tartanak Japánról. Életének előzményeiről csak annyi tudható, hogy az első világháborúban orosz fogságba került. Hogy ő is Japánban tanult volna vagy esetleg Schmak volt a jūjutsu mestere az sajnos még nem derült ki bizonyosan.

1923-ban megjelenik Az önvédelem iskolája című könyve, amelyet laikusoknak szánt, kissé humoros hangvételben. Ettől függetlenül azonban megfelelő szakmai tudásról és széles látókörről árulkodik. A fotók és a grafikák is színvonalasak. A könyv néhány képén Schmak Ede is szerepel.

Tevékenységének köszönhetően felkérik az Országos Testnevelési Tanács jūjutsu oktatójának, valamint 1927-től az államrendőrségi tisztikar és a katonaság önvédelmi oktatójának. 1926-27-ben délelőtt és délután napi rendszerességgel vezet csoportos és egyéni edzéseket a fővárosban.

Schmak Ede

9. Cselgáncs (jūjutsu). Testnevelési Utasítás sorozat 2. rész 6c. füzete.

Az Országos Testnevelési Tanács 1926-ban kiadott szakkönyve a Támadó és védősportok sorozatában Cselgáncs (Jūjutsu) címmel jelent meg a szerző(k) megnevezése nélkül. Ez az első hazai kiadvány, amely a cselgáncs megnevezést használja, de itt még tágabb értelemben a jūjutsu magyar megnevezéseként. A világhálón többen is ezt a munkát Cselőtei Lajosnak tulajdonították eddig, ami érhető is, hiszen ebben az időszakban nem volt más szakemberről tudomásunk, aki ilyen mélységben lett volna a téma ismerője. Azonban Lukács Sándor: Az önvédelem iskolája című munkája ismeretében megállapítható, hogy ennek a könyvnek ő volt a szerzője, vagy legalábbis egyik szerzője. A Cselgáncs könyv tartalma és szerkezete nagy részben Lukács Sándor Az önvédelem iskolája könyvének vázára épül, sok mondata szó szerint is át lett véve. A könyv bevezetőjétől a technikák kivitelezésének leírásáig, sőt azok megnevezései is egyeznek, vagy nagy hasonlóságot mutatnak. Ugyanez vonatkozik a képanyagra is. A fenti következtetések fényében bizonyosnak tűnik, hogy a Cselgáncs című könyvet Lukács Sándor írta. Ebben az időszakban ő volt az OTT jūjutsu megbízott szakoktatója. A könyv illusztrációi Lukács Sándor előző könyvének fotói alapján készültek.

10. Neidenbach Emil: Testgyakorlás és tudomány.

Neidenbach Emil szintén Sasaki Kichisaburo tanítványa. Wladimir Kasulakow-al is van lehetősége edzeni. Neidebach 1931-ben adja ki magánkiadásban kis tanulmányfüzetét, melynek utolsó fejezete tárgyalja a judot. A cím magáért beszél, Neidenbach testnevelő, és emellett matematika -fizika szakos tanárként, tudományos módon a biomechanika törvényszerűségeivel írja le a judo technikáinak hatásmechanizmusát. Ezt a kiadványt nevezte be a hazai sportszakma, néhány másik könyv társaságában, az 1935-ös Los Angelesi Szellemi Olimpiára. A könyv ábrái Kichisaburo könyvének képei alapján készültek.

A  bemutatott könyvek révén, ha összegezzük a vizsgált korszakot, elmondható, hogy az 1906-os első európai judo tanfolyam után nem szűnt meg a japán önvédelem térhódítása, hanem mint a kiadványok száma is mutatja többen közreműködtek abban, hogy a láng ne aludjon ki. Azonban nem mindegyikőjüknek volt ez egy életre szóló kapcsolat. Néhányuknál a könyvük kiadása után abbamaradt az érdeklődés. Néhányan Japánba is eljutnak és amellett, hogy tudásukat országosan is bemutatókkal népszerűsítették, itthon rendszeres edzéseket vezettek. Az 1910-es években a rendőrség, katonaság kiképzése volt az elsődleges célterület, ami elsősorban Wladimir Kasulakownak volt köszönhető. A 20-as években Schmak Ede és Lukács Sándor oktatják a testnevelő tanárokat és az érdeklődőket. 1933-ban Neidenbach Emilt a Testnevelési Főiskolán egy éves tanfolyam oktatására bízzák meg. Ezt a folyamatot viszi tovább Vincent mester, azaz Vincze Tibor a 30-as évektől és rakja le a hazai judo alapjait.