Szemere Miklós és a japán harcművészet

magyarországi kezdetei

 

1.rész

 

                                         

                                                                                       “Gloria virtutem sequitur.”

                                                                                        Dicsőség követi a virtust.

 

A magyar sport történetének egyik legérdekesebb alakja Szemere Miklós, akinek személye és tettei több neves írót is megihletett. A sporttörténet megfelelő részletességgel ismeri a hazai lovassport, sportlövészet, vívás, illetve judo terén kifejtett tevékenységét. Bátran ajánljuk Kellér Andor vagy Krúdy Gyula róla szóló írásait azoknak, akik jobban meg szeretnék ismerni ezt a kivételes élettörténetet, melyből egy múlt századi, igazi gentleman alakja rajzolódik ki.

A judo és a vívás területén végzett tevékenységét szeretnénk most néhány érdekes kiegészítéssel gazdagítani, melyet a fent nevezett írók egyike sem nem említ műveikben, ami nekik még megbocsátható. Ami ennél érdekesebb, úgy tűnik, hogy a hazai hivatalos sporttörténetnek sincs tudomása ezekről. A judo hazai történetének origója az 1906-os év, Kichisaburo Sasaki, Szemere Miklós által meghívott oktató, judo tanfolyamával kezdődik. Az 1907-ben kiadott Djudo magyar nyelvű szakkönyv megjelenésével, valamint Dr. Cselőtei Lajos Japánban történt látogatásával és írásaival folytatódik. A következő adat már az 1928-as év, Vincze Tibor judo mester rendszerezett edzői tevékenységének kezdete. A két dátum között 1907 és 1928 között vacuum van, mintha semmi érdemleges nem történt volna ezen a területen.

Kevesen tudják, hogy a jól ismert Sasaki  távozása után két évvel Szemere meghívott egy másik japán mestert, aki több időt töltött aktívan judo/jiujitsu oktatással és kenjutsu (japán kardvívás) bemutatókkal Budapesten.  Még kevesebben tudnak arról, hogy Jigoro Kano, a judo alapítója is vendégeskedet nála Budapesten, 1912 októberében. És valószínűleg még ennél is kevesebben arról, hogy Kano mester ezt lehet nem is egy alkalommal tette meg. Ezt a történetet szeretnénk egy kicsit a korabeli sajtó írásaiból körvonalazni, összefüggéseit összerakni és megosztani.

Amit Szemere Miklósról tudni kell

A magyar történelem egyik legősibb nemesi családjában látja meg a napvilágot 1856-ban Azaron. Tanulmányait több hazai és külföldi neves iskolában, egyetemen végzi el; Bécsben a Therésiánumban, Sárospatakon, Kolozsváron, majd Genfben és Oxfordban. Diplomáciai pályán kezdi meg pályafutását Párizsban, majd Szentpéterváron és Rómában. Egyik hazalátogatása alkalmából botrányba keveredik, a Rákóczi indulót játszatja el a Casinoban az Osztrák-Magyar–Monarchia himnusza helyett. Ezért 1891-ben szakítania kell a Külügyminisztériummal. Ekkor 35 éves és neve a szerencsejátékokkal fűződik össze kártya, lóverseny. Tehetős vagyonát is ebből alapozza meg. Állandó tagja a Casinónak, a Jokey Klubnak és a lóversenyeknek Bécsben és Budapesten egyaránt. 1901-ben országgyűlési képviselő lesz, 1902-ben egybehangzó szavazattal a Budapesti Egyetemi Athlétikai Klub elnökének választják meg.  egybehangzó szavazattal.  Jókai szavaival élve, minden tekintettben egy igazi “aranyember”, bármihez nyúl, abban sikeres lesz. Ha veszít is olykor a kártyán, tudja mikor kell megállni, kiszállni. Bárki fordul hozzá kéréssel, diszkréten teljesíti. Nem szeret tartozni senkinek. Ellenben, ha nyer, annak egy részét szétosztja.

Hitvallását 1897-ben egy kiáltvány formájában is közreadja. Ebben  már benne van elméleti, stratégiai szinten minden,  amit a következő évtizedekben megvalósít. Negyvenegy éves korában A Fiatal véreim kiáltványban a fiatalságot szólítja meg. Csak két  gondolatot ragadnánk ki ebből, melyek témánkhoz kapcsolódnak; a nevelést és  a sportot.

A nevelés és tanítás közti különbségre Felméri Lajos egyetemi tanár úr hívja fel figyelmét, amikor Kolozsváron 1 évig nála tanul. Később Oxfordban szembesül a sport sokrétű jótékony hatásával. Méltatja az evezős sportot, az olasz vívóiskolát, a nemzeti táncokat, a (katonai) lövészetet, a katonaságot és ezek jelentőségét a fiatal generáció realista nevelésében. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, amiket pár évtizeddel később Szent-Györgyi Albertnél is visszaköszönnek. Ő nála is az angliai Cambridge-i tanulmányai alapján. Ezek mintha egy tervezett program elemei lennének, melyeket később egyenként meg is valósít.  A kiáltványt Széchényi stílusában írja. Tudatosan is Széchényi nyomdokaiba szeretne lépni. Tárgyakat, épületet vásárol és gyűjt mindent, ami példaképével, Széchényivel kapcsoltba hozható.

A vívás, a lövészet, a judo a harci művészetek közé sorolható.  A fizikai, testi és erkölcsi, jellem fejlesztő hatásukat itt nem szükséges bizonyítanunk.

A Szemere lövölde

A lövészet Szemere egyik kedvenc sportja. Parlamenti interpellációiban is többször méltatva beszél róla. De nem csak beszél róla, cselekszik is. Egy nagy összegű kártyanyereséget követően megvásárolja a mai Pestszentlőrinc területét 1902-ben. A következő évben megépíti saját tervei alapján a Szemere lövöldét, melyben ma a Zila étterem működik.  A nemzetközi szinten is modernnek számító Lövőházban szervezik meg az országos hírű versenylövészet bajnokságokat, amely ezáltal nagy társadalmi események helyszínévé is válik. A sportág még gyerekcipőben jár, de Magyarországon a gimnáziumok tanulói körében egyre népszerűbb.

Prokopp Sándor

Itt készül fel a fiatal Prokopp Sándor, aki 25 évesen 1912-ben Svédországban lövészetben megnyeri az első magyar olimpiai bajnok címet 300 méteres versenyszámban. Élete végéig hálásan gondol vissza támogatójára Szemere Miklósra. Példáját követve az országban gomba módra jönnek létre a lövész egyesületek.

A Wesselényi vívó kör

A vívás , mint a Fiatal véreim című írásában méltatja: “edzi a testet, egyensúlyt, nyugalmat ád. Megbecsülhetetlen férfias sport, és nemcsak egészséges testgyakorlat, de nevel is.” 1880-ban kísérletet tesz a híres Wesselényi Vívókör életre keltésére, három évre rá összeáll a tagság is. Hivatalos engedélyeztetése azonban sokáig nem jár sikerrel, de nem adja fel.

1883. Márczius 29 , Vadász- és Verseny- Lap.

“Egy új vívó club van alakulóban, melyet Szemere Miklós úr kezdeményez, s mely mintegy folytatása volna az egy ideig félbeszakadt, de már 1844-ben a nagy Wesselényi és Széchenyi által kezdeményezettnek. A club célszerűen és kényelmesen berendezett társalgó helyiséggel lenne összekötve — s a főirány a testgyakorlat és vívás kultiválása lenne. Mint az aláírásokból láthatni, az eszme kedvezőleg fogadtatott, s hihető, maholnap az alakulásra a kezdeményező által remélt 100 tag együtt lesz. Évi részvény 100 frt. — Az aláírás még nyitva.

 

Aláírtak  eddig:

Gr. Széchenyi Béla                               Gromon Dezső

Ittebei Kiss Elemér                              Szilágyi Dezső

Gr. Andrássy Tivadar                          Szemző István

Ifj. gr. Andrássy Gyula                         Beodrai Karácsonyi László

Gr. Károlyi László                                 Dőry Lajos

Üchtritz Zsigmond                                Perlaky Kálmán

Fáy László                                             (gömöri) Szeniczey Ákos

Gr. Batthyány Elemér                           Lyka Döme

Baróti Huszár Béla                                Weekerle Sándor

Gr. Gyürky Pál                                        Nemeskéri Kiss Pál

Gr. Batthyány Béte                              gr. Zichy Béla

Itj. gr. Batthyány Géza                         Rohonczy Gida 

Beretvás Endre                                      Pulszky Ágost

Gr. Károlyi Pista                                     Kégl Pista.

Biró Lajos,                                              daruvári gr. Teleki Gyula

 Jankovics Gyula                                   Gr. Bánffy György

 Gr. Karácsonyi Jenő. “

 

1893. július 23. Magyar Szemle

“Gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós megalakítottak a vívó-kört, a mi szépen el is aludt. És nem sikerült azt Szemere Miklósnak sem életre hozni.”

Mindezek ellenére végül erőfeszítéseinek és jó kapcsolatainak köszönhetően mégis sikerül a vívókör létrehozása. Oktatónak az egyik legismertebb edzőt kérik fel az olasz Itallo Santelli személyében, aki Magyarországra költözve  megújítja a magyar vívást, több évtizeden keresztül biztosítva helyünket a világ vívósportjának élvonalában. Nincs rá  bizonyítékunk, de az újságcikkek alapján kikövetkeztethető, hogy ez is, mint sok más, Szemere Miklósa közbenjárására valósul meg. Aki mint a Wesselényi Vívókör elnöke ezt meg is tehette.

 

1897. 18. sz. Sportvilág

“Itallo Santelli, a millenáris vívó verseny győztese, a nyáron át is Budapesten fog tartózkodni és ezen idő alatt a ≫Wesselényi vívókör≪ helyiségében úgy a kard-, mint a tőrvívásban, magánosoknak is, oktatást ad. Santelli az olasz vívok legjobbjai közzé tartozik és igen szép eredményeket tud felmutatni.”

Santelli legismertebb tanítványai: Gerevich Aladár, Petschauer Attila és Gerde Oszkár olimpiai bajnok kardvívók.

Balról az első Santelli lovag

Szemere éveken keresztül a vívóversenyeken értékes díjakat ajánl fel. Támogatja a vívást és ösztönzi a versenyzői részvételt. Az olasz vívómesterrel jó kapcsolatot ápol, egyik tanítványával együtt vendégül látja még a Bécsi lóverseny Kékszalag nagydíján is, ha hihetünk Krúdy írásának.

Santellinek még  fontos szerepe lesz a későbbiek során a japán harcművészettel kapcsolatosan.

Japán csodafegyvere: a dzsiu-dzsicu

Az 1905-ben véget ér az Orosz-Japán háború, melyből a Felkelő Nap Országa kerül ki győztesen. A szakértők szerint a győzelem egyik oka, a japán katonák közelharcban való jártassága. A világ egyszeriben felfigyel Japánra és el szeretné tanulni a titkot, a dzsiu-dzsicut.

A Budapesti Hírlap  1905. december 14. közli a hírt, hogy Szemere Miklós, országgyűlési képviselő, és a B.E.A.C. elnöke megkereste Japán Bécsben székelő konzulját, Makin Nobuaki  urat, hogy küldjenek egy első osztályú japán judo mestert, aki a magyar fiatalságot erre a sportra oktatná.

Szemere Miklós saját önköltségén vállalja 4 hónapos tanfolyam lebonyolítását és a japán mester teljes költségeit. Feltételei: az oktató legyen kifogástalan gentleman, beszéljen valamelyik európai nyelven, valamint a tanfolyamnak legalább 4 hónapig kell tartania.

1906. január 12. Ave Caesar! politikai tartalmú írásában már így hivatkozik a judóra:

“A japán Dsiu dsitsu művész ellenfele ereje felhasználásával is le tudja dobni ellenét. A valódi államférfi előkészíti a kellő pillanatot (nálunk ilyen nincs), a kontárpolitikus a kínálkozó alkalmat sem használja fel. Ez a mi tradíciónk.”

Kichisaburo Sasaki         

                                  

Jigoro Kano választása Kichisaburo Sasaki egyetemi tanárra és judo oktatóra esik, aki minden tekintetben megfelel az elvárásoknak, jól beszél német nyelven és talán angolul is. Sasaki mester 1906. áprilisában érkezik meg felszerelésével, a rizsszár tatami szőnyegekkel együtt. Az újságírók sorban állnak, hogy tudósíthassanak az eseményről vagy interjút készíthessenek a mesterrel. Heltai Jenő is sorban állt, humoros interjújában azt írja, hogy ő volt a 15. az újságírók sorában. Következőkben a fontosabb tudósítások adjuk közre  idősorrendben. Azt hiszem önmagukért beszélnek.

 

1906. április 24. Budapesti Hírlap

” Dsiu-dsitsu. Sasaki Kihisaburo, a tokiói egyetem neveléstan professzora, a napokban elkezdi a Budapesti Egyetemi Athlétikai Klub lágymányosi klub-hazában a dsiu-dsitsu tanítását. A mester a gyakorlati oktatás megkezdése előtt megjelölte a tanítás alatt követendő irányt és kijelenti a téves híresztelésekkel szemben, hogy a japán birkózás tanulása kellő felügyelet mellett egyáltalán nem veszedelmes. A dsiu-dsitsunak a hatása nemcsak oly irányban nyilvánul, mint például az atlétikáé, vagy a tornáé, hanem a szellemi erőt és munkaképességet is nagy mértékben fokozza. Nem a nyers erőt fejleszti, hanem az ügyességet, bátorságot és szívósságot. Növeli az önbizalmat a gyengének az erősebbel szemben. Japán országban a gyermekek 14 éves korukban kezdik el a dsiu-dsitsu tanulását és tanulmányaikkal párhuzamban a legfelsőbb kiképzésükig folytatják. Mielőtt a tanuló ifjúság szellemi munkához fogna, naponként reggel 4-től 7 óráig orvosi felügyelet mellett edzi magát a dsiu-dsitsu gyakorlásával, mely alól fölmentést még annyian sem kapnak, mint nálunk a tornázás alól. A most Budapesten megkezdődő tanfolyam első Európában s ennek köszönhető az a nagy érdeklődés, a mely iránta mutatkozik. Eddig 460 résztvevő jelentkezett s a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub elnökségének nagy gondot ad a 60 embernek a kiválasztása, a kik a tanfolyamban részt vehetnek. A tanítás naponként négy órát vesz igénybe, délután 4 órától este 8-ig tart. Egy-egy tíz emberből álló csoport 30 percig birkózik. Jelentkezni meg csütörtökig lehet délelőtt 10 és fél 11 óra között a B. E. A. 3L tudományegyetemi hivatalos helyiségében. Tegnap érkeztek meg Tokióból Sasaki mesternek tengeri fűből és rizsszárból szőtt szőnyegei, melyek arra alkalmasak, hogy fedetlen lábbal mozoghassanak rajta. Megemlítjük itt, hogy a dsiu-dsitsu birkózásnál cipő vagy harisnya használata nem szokásos.”

“Japán birkózás. A japán birkózó tanfolyam múlt héten kezdődött el a magyar sport közönség rendkívüli érdeklődése mellett a Budapesti Egyetemi Athlétikai Club lágymányosi sporttelepen. Sasaki Kichisaburo mesternek minden mozdulata eredeti és meglepő, rugékonysága bámulatos. Hihetetlen könnyedséggel teríti földre a legerősebb atlétákat is. Módszerének fő erőssége az az ütemszerű mozgás, mellyel pillanat alatt kimozdítja ellenfelét egyensúlyából, hogy azután teljesen kényének szolgáltassa ki. A tanítványok naponként este 6 órától 8 óráig tízes csoportokban birkóznak.”

1906. április 5 Pesti Hírlap

— ” Beszélgetés Sasaki Kicsisaburóval. Szemere Miklós — amint már hírül adtuk — azzal a kéréssel fordult a japán kormányhoz, hogy küldjön Budapestre egy dzsiu-dzsicu tanárt, aki a japán birkózó művészetből az Egyetemi Atlétikai Clubban oktatást adjon. Sasaki most megérkezett a fővarosba és érdekes beszélgetést folytatott egy újságíróval, aki a Nemzetben a kivetkezőkben írja le találkozását Sasakival.

Sasaki középtermetű, barna arcú, nyájas modorú úriember. Kissé meglepődött, mikor elmondtam neki, hogy egy magyar újság szeretne róla egyet- mást megírni. Csakhamar elmúlt azonban ez a megütődés s rendkívül udvariasan helyet kínált és rövidesen fesztelen, nyájas beszélgetés fejlődött. Németül beszélgettünk, egy kevés angollal keverve. Természetes, hogy társalgásunk csakhamar a dzsiu- dzsicura terelődött.

— Láttam mar sokfele dzsi-dzsicut, de mindenütt rosszul csinálják. Nem szabad itt nagy durva erőt kifejteni, mert például egy igazi japán birkózó mindig tisztán az ügyessége révén győzi le ellenfelét.

S egy jelenlevő úriemberen mindjárt meg is mutatta, hogyan kell az erőszakos támadást egy ügyes mozdulattal elhárítani. Felkérte azt az urat, hogy sújtson az öklével az arca fele; ez megteszi; ekkor Sasaki villámgyors mozdulattal elkapja a támadó karját, hátat fordít neki, s a kart a saját vállán átveti; mindez egy pillanat alatt történt s ezzel oly állasba került, hogy támadóját könnyű szerrel a hátára emelhette volna.

— Azt hiszem, az a négyhónapos tanfolyam, melyet tanár úr itt tartani fog, elég ahhoz, hogy megtanulják.

— Négy hónap? Legalább két-három év kell hozzá; én itt csak a módszereket fogom tanítani, amikhez azonban meg hosszú gyakorlat kell, hogy ügyesen alkalmazni tudjak.

— Nagyon el van terjedve ez a sport Japánban?

— Ó igen, különösen az utóbbi időkben Majdnem minden középiskolának van egy nagy, tágas játszótere, melyen a 14—18 éves ifjakat megtanítják a dzsiu-dzsicura. De az összes növendékeknek csak mintegy háromnegyed része tanulja, a gyengébbeket kizárjak belőle.

— Van meg a dzsiu-dzsicunak egy másik fajtája is, ennek ken-dzsicu a neve s hasonlít az önök vívásához, mert karddal művelik. Most már csak a katonák tanuljak, régen azonban minden japán ember kardot viselt s akkor a ken-dzsicu volt inkább elterjedve.

— Most az egész világ érdeklődik az önök birkózó-művészete iránt; igaz, hogy Amerikába is küldtek ki tanítót?

— Igen, most két kollégám van ott ; az egyik magát Roosevelt elnököt és leányát tanítja s mint hallottam. Alice nagyon ügyes és fürge tanítvány. Jó lesz, ha a férje engedelmeskedik neki, mert miss Alice a dzsiu-dzsicuval igen nagy fölényt nyert!

Aztán megmutatott néhány fényképet, amelyen férfi, és női birkózók voltak különféle birkózó- helyzetben: volt köztük olyan is, ahol a nő vállára emelve a férfit, futásnak ered. Néhány, a birkózásnál használt ruhát mutatott; hosszú, fehér vászonnadrágok s vékony vászonkabát, a derékra pedig fehér öv jön. Japánban, aki már néhány éve tanulja a dzsiu-dzsicut s valami ügyességre tett szert, fekete övet kap megkülönböztetésül.”

 

A korabeli sajtóban megjelent napi tudósítások alapján, vendéglátója mindent megtett, hogy az itt tartozódása  ne legyen unalmas. A judo tanfolyamon való tanítás mellett Szemere Miklós több más  eseményre is elvitte japán vendégét. Az újságok tudósítása alapján a B.E.A.C. atlétikai versenyrendezvényeire, valamint meglátogatott egy iskolát is.

1906. május 11. Budapesti Hírlap

“Amerikai atléták Budapesten. Lightbody es Friend amerikai futó és ugró bajnokok tegnap délután meglátogatták a budapesti (budai) tornaegyesületet. A szénatéri versenypályán Argay Janos igazgató fogadta őket és bemutatta nekik a csarnok helyiségeit, az atlétikai gyakorlóteret, a tenisz- pályákat és a kuglizót. A futó és ugró pályák annyira megtetszettek nekik, hogy csakhamar tréning- öltözetet vettek föl és a tornászokkal versenyre keltek. Lightbody a 300 méteres távolságot 41 másodperc alatt futotta meg, Friend pedig könnyen 6 métert és 72 centimétert ugrott. Erre az igazgató megvendégelte őket és a tornászok több szép magyar dalt adtak elő, amit ők eredeti amerikai dalok eléneklésével viszonoztak. Majd megnézték az Attila-utcai tornacsarnokot, a hol a képzett tornászok gyakorlatokat mutattak be lovon, korláton es nyújtón. A vendégek el voltak ragadtatva a látottaktól és az igazgatónak nem győztek eleget hálálkodni a szíves kalauzolásért. — Ugyancsak megtekintette Sasaki Kichisaburo japán tanár is és a tornászokkal vacsorázva megígérte, hogy lehetőleg szombaton meglátogatja a szénatéri pályát is.”

1906. május 15. Pesti Hírlap

…..”Kichisaburo Sasaki, a dzsiu-dzsicu tanára is megnézte a versenyt. A kapuban elfogta a fiatalság és hangos banzáj kiáltás kíséretében oly magyaros vendégszeretettel kínálták konyakkal és borral, amellyel szemben a dzsiu-dzsicu teljesen tehetetlennek bizonyult.”

 

Szemere Miklós Kano Jigoróval való megállapodása szerint Sasaki mester egy 4 hónapos tanfolyam megtartására kapott megbízatást. A tanfolyam végeztével Sasaki Kichisaburo valószínűleg Németországba távozott. Viszont egy újságtudósítás szerint 1 évre rá újra Budapesten van. Lehet, hogy éppen  készülő könyve kiadásával kapcsolatosan.

1907. május 26. Pesti Hírlap

“Japán tudós a Mintarajziskolában. A japán kormány kiküldöttje, Kichisaburo Sasaki szombaton délelőtt meglátogatta az Orsz. Mintarajz- iskola és Rajztanárképző Andrássy-úti palotáját. A vendég az iskola tanarainak vezetésével bejárta az egész épületet, megtekintette az összes műtermeket. A tudós-tanár meghatott szavakban mondott köszönetet Vrady Szilárd igazgatónak a szíves kalauzolásért. Az érdekes látogatót az intézet növendékei zajos ovációban részesítettek.”

 

A tanfolyam végére a létszám is lecsökkent 6 főre. Sasaki könyve előszavában 1 évvel a tanfolyam befejezése után úgy ítélte a lemorzsolódás egyik oka, hogy “az állandó érdeklődés és a megkívánt odaadás” hiányában a magyarok nem érettek még a judóra.

Kichisaburo könyvet írt a judóról német nyelven, amit dr. Speidl Zoltán fordított le, és egészített ki egy előszóval. A könyv 1907-es év decemberében jelent meg, mint az egyik első szakkönyv, amit idegen nyelven írtak.

1907. december 15. Budapesti Hírlap

“Sasaki Djudo címen könyvet irt a birkózásról, a melyet Speidl Zoltán dr. lefordított és igen szép kiállításban kiadott.

A szerző nem elégszik meg egyes trükkök bemutatásával, hanem terjedelmesen, szabatos előadásban ismerteti az egész oktatási rendszert, a puszta kézzel való küzdelem művészetet. Az ott ismertetett fogások kritikus pillanatokban félelmes önvédelmi eszközként használhatok.

A szép, magyaros fordítás mellett külön méltatást érdemel Speidl dr.-nak a könyvhöz írt bevezetése, a mely mint a japán pszüchéről írott önálló tanulmány is rendkívül figyelemreméltó. A könyv ára két korona. Megrendelhető a Budapesti Hírlap kiadó hivatala útján.”

Sasaki mester 1907-ban Németországban a Berlini egyetemen folytat tanulmányokat, miközben tovább folytatta judo oktatói tevékenységét  Vilmos német trónörökös hercegnél, aki ekkor 26 éves.

Japánba 1909-ben tér vissza és a Tokiói Felsőoktatási Iskolában tanít, majd egy általános iskola igazgatója lesz egészen 1924-ben bekövetkezett haláláig.

Az egyik részvevő, aki befejezte a judo tanfolyamot, név szerint Kőhalmy József 1908-ban a Zászló nevű magazinban egy hosszabb terjedelmű írásában számol el a tanultakkal. A tanulmány végén hálás szavakkal köszöni meg tanárának és Szemere Miklósnak ezt a lehetőséget, ami mintegy bizonyítja, hogy az elvetett mag nem halt el termés nélkül (ennek bizonyítását, majd azt még a későbbiekben látni fogjuk).

1908. 05.15        Zászlónk

” Európában – most csodálkozzatok,  jó magyarok! – mi játsszuk a prímet e téren. Nálunk volt a legelső, japán mester által vezetett judo-iskola. Egy modern gondolkozású, hazaszerető főúrnak, Szemere Miklósnak köszönhetjük ezt a dicsőséget. Sasaki Kichisaburo mester, aki különben kiváló pedagógus s most Berlinben, mint tudós szerepel – Szemere Miklós áldozatkészségéből jött el Japánból és a Budapesti Egyetemi Athlétikai Clubban rendszeresen tanította a djudót. Ezt a tanfolyamot e sorok írója is kijárta.” – Kőhalmy József

 

Eddig a történet ismert része.