„Az én hitem értelmi hit, nem fantázia. “

Gárdonyi hite, személyes világképe, rövidebb vagy hosszabb terjedelemben, de minden róla szóló életrajzban, tanulmányban megkerülhetetlen tényező. Krisztus-hite, írásainak olvasói számára elfogadott, megkérdőjelezhetetlen tény. A spiritizmus vagy a buddhizmus iránti érdeklődésének komolysága a gyermekei számára írt Égre néző lélek intelmeiből egyértelmű, magyarázatra nem szorul. A transzcendencia kérdése őt nem csak felszínesen, időtöltésként foglalkoztatta, ennek igénye létkérdés volt számára, mint az éhség és a szomjúság. Egyik legnevesebb kutatója dr. Nagy Sándor irodalomtörténész Gárdonyi közelében (Eger, 2000.) című tanulmánykötetében, kutatásai alapján egy nagyon érdekes és egyéni megállapítást tesz, mégpedig, hogy Gárdonyi világszemléletét jelentősen befolyásolta volna Rudolf Steiner szellemtudománya, az antropozófia.

„Különösen fontosnak tartjuk megemlíteni azt a rokonságot, amely Gárdonyi szemlélete és az újkori teozófia legjelentősebb irányzata, az antropozófia között van. Gárdonyi véglegesen kialakult nézeteire – úgy tűnik – ez az eszmeáramlat is nagy hatást gyakorolt.  Könyvtára és a könyvekben található jelölései azt bizonyítják, hogy ismerte Rudolf Steiner tanítását, aki igazában az antropozófia megteremtője volt.”

Gárdonyi egri otthonának könyvtárában eredetileg közel 10.000 kötet volt, melyet ő maga nagy gonddal, tudatosan válogatott, vásárolt össze. Mindezekből mára kevesebb, mint fele maradt meg. A megmaradtak közt van két német nyelvű Rudolf Steiner kiadvány. Az egyik a Welt- und Lebensanschaung im neunzehten Jahrhundert I-II. Berlin, 1900. A másik a Das Christentum als mytische Tatsache und die Mysterien das Altertums.   Leipzig,  1910. A könyvek mai magyar kiadásának címei A filozófia rejtélye, illetve a Kereszténység, mint misztikus tény és az ókor misztériumai.

„Gárdonyi az idézett művek ismeretén túl feltehetően többet is tudott az antropozófiáról.  Fennmaradt cédulái sok olyan töredék gondolatot őriztek meg, amelyek Rudolf Steiner fejlődés- és szabadságelméletével, ezek egyes részleteivel rokoníthatók.”

Dr. Nagy Sándor ezeket a feljegyzéseket, rokon szellemiségű töredék gondolatokat elsősorban Gárdonyi Titkosnaplójából idézi.

„Gárdonyi jegyzettöredékei az ember és a világegység Steiner-féle lelki alaphangulatát visszhangozzák: Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria,  a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.  Egy másik helyen: Ez a kifejezés: testem, helyes. Ez a kifejezés: lelkem – nem helyes.  Lelkem helyett azt kellene mondani: én. A lélek-ember én-tudatában így áll elő a lét­harmónia és individuális szabadság Gárdonyi-féle eszménye, az antropozófia beavatási fokainak megfelelően.  Ha a legmagasabb lelki alaphangulatban a lélek az Isten, akkor az utóbbi feljegyzésnek megfelelően az én az Isten.  Ezt úgy kell nála érteni, ahogyan – a visszaemlékezések szerint – szeretteitől búcsúzva halálos ágyán mondta: az Isten énbennem lakik!”

A fentebb említett két szellemtudományos kiadvány alapján, Gárdonyi csak meglehetősen részleges, töredékes képet alkothatott magának az antropozófia lényegi tanáról. Nem kizárható az a lehetőség sem, hogy a könyvtár állományából hiányzó kiadványok között lehetett még más antropozófiai mű is. Mindezen észrevételek ellenére azonban dr. Nagy Sándor irodalomtörténész megállapítása nagyon találó. A következőkben ennek a megállapításnak szeretnénk megmutatni a mélyebben húzódó nagyon is lehetséges alapjait. Egyrészt a Gárdonyi szellemi útját meghatározó lelki forradalmak rekonstruálásával, melyek az antropozófia tanulási (stúdium) szakaszainak feleltethetők meg, másrészt bemutatni azt az általa is gyakorolt önismereti módszert, amely az antropozófiai iskolázás egyik útja.

A felhasznált idézetek szándékosan nem az ismertebb regényekből lettek válogatva, hanem a kevésbé ismert művekből, jegyzetekből. A cédulára írt jegyzetek leltári számát a könnyebb beazonosítás miatt megtartottuk és a hivatkozásoknál külön lettek felsorolva.

Gárdonyi lelki vedlései, azaz lelki forradalmai

 

“Java-koromban voltam, mikor egyszer
Az erdőn járva utat tévesztettem
S elbódulva a rengeteg vadonban
Sötét nagy fák közt találtam magam.”

Dante: Pokol

A Titkosnaplóban Gárdonyi saját életére vonatkoztatva négy lelki vedlést, négy lelki forradalmat említ. A négy közül biztosan csak kettő ismert, amit az író naplófeljegyzéseiben ő maga említ. Szellemi életútja a róla készült életrajzok, valamint a naplójegyzetek utalásai alapján a következőképpen alakulhatott.

Az első lelki vedlés, szakítás az intézményesített egyházzal és annak dogmáival. Ez az időszak 1890-ben kezdődik és három-négy évig tartott. A 27 éves író házasságának köszönhető lelki válsága megkérdőjelezte vallási világképét is. Néhány évre a nihilizmus, az ateizmus lesz a meghatározó lelki állapota. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy e lelki válság hiányában, hogyan alakult volna későbbi írói pályája? Madáchhoz, Dantéhoz, hasonlóan szükséges volt-e ez a válság ahhoz, hogy a „vedlés” során egy a szellemi életre érzékeny új bőr születhessen meg? Gárdonyi ebben az időszakban fordítja le Dante Pokol-ját is. Bizonyos értelemben minderre szükség volt, hogy az előző világszemlélet leégett, üszkös maradványai helyet biztosítsanak egy új világkép megszületésének. Közeli barátja Tordai Ányos erre az időszakra így emlékszik vissza:

„Ha lelkében és írásaiban nem hagyott volna véres nyomokat ez a házasság, igazán nem érdemelné figyelmét az esztétikusnak. De mert hagyott, senkit sem az egyszerű kíváncsiság ösztönöz a kutatásra. Bizonyos Gárdonyi lelkét házassága megmérgezte, egy évtizedre papgyűlölővé, vallástagadóvá tette, és haláláig keserűséggel telítette. Későbbi fejlődésében alig van Isten-hívőbb, Mária-tisztelőbb, másvilágban bizakodóbb, tisztább tollú és erkölcsösebb írónk Gárdonyinál, bár azt sem tagadhatjuk, hogy a tételes katolikus vallás abban a korban, mikor már öntudatossá és életirányítóvá kellett volna válnia, távol állott tőle. Pedig keresett-kutatott szíve utolsó dobbanásáig.” (1)

Az intézményesített egyházzal való meghasonlása egész életében megmaradt. Egri pap barátaival sokat vitatkozott ezekről a hitkérdésekről, mint a papi cölibátus, a házasság felbontása, a gyónás vagy az egyház anyagi gazdagsága. Ezen kritikai elvei mellett egész életében kitartott. Amikor halálos ágyán egyik pap barátja felkínálta neki a gyónás lehetőségét nem akart élni vele, mert nem érezte annak szükségét.

A második lelki forradalom a spiritizmussal, illetve a teozófiával való találkozása. A reményvesztettség, a szenvedés értelmének égető kérdései egy csapásra megválaszolódnak. Gárdonyit 1894-ben az újév első napján egyik barátja hívja el egy spiritiszta szeánszra, amit a következő években még legalább 30-40 ilyen alkalom követett, egészen 1897-ig. Ezeken a szeánszokon a médiumok általában írásban közvetíttetek vagy egy ABC betűkkel ellátott asztalon pénzérmék mozgatásával betűzték ki az üzenetet. Gyakori látogatója Hock János kőbányai plébános által szervezett összejöveteleknek, ahol egy ilyen szeánsz alkalmával a házigazda megkérdezte a médiumot, ”ki volt Gárdonyi előző életében? A válasz: bramafandikus papka (azaz brahmana pap). Mi bűnt követett el? Visszavetettet a hetedik gyűrűből.”

Ebben az időszakban olvassa Allan Kardec könyveit, köztük a Spiritiszta Katekizmus-t és valószínűleg Vay Adelma bárónő írásait, melyek a szenvedés kérdésének megoldását a karma és a reinkarnáció tanításában adják meg. Ez a tan egy életre meghatározza Gárdonyi létszemléletét, habár a spiritizmussal egy több éven át tartó intenzív foglalkozás után felhagy. Feljegyzései alapján ennek egyik oka az volt, hogy azokon a szeánszokon, amelyeken személyesen vett részt, nem történtek olyan magasabb színvonalú közlések, mint amilyenek az általa ismert könyvek közvetítettek.

„Különös, hogy tisztultabb világnézet nem mutatkozik a feleletekben, ellenben gyűlölet, vád, panaszok, gyakran. ” – 73. 51. 1. ltsz

„Azokon az üléseken, amiken én részt vettem, soha semmi bizonyosságot nem hallottam a lelkektől. Jeladás, vagy jelenés nem történt, csak homályos vagy kétértelmű feleletek, többnyire gyermekesek, néha meg gorombák; – ennyi volt az egész. És én mégsem nevetem a spiritizmust.”- Égre néző lélek

A spiritizmussal való személyes kapcsolatáról és kétségeiről az 1901-ben kezdett élettanács írásgyűjteményében vall, melyet kifejezetten a fiainak szánt magánhasználatra, s ami az életműkiadásban Égre néző lélek, illetve Földre néző szem címmel jelent meg. Az évek múltával és az igazság utáni keresés elmélyítésével az öntudatlan médiumi közléseknél a szellemvilág megismerésének más módjait, útjait is felfedezte. Könyvtárának egyik ilyen bizonyítéka a svéd Emanuel Swedenborg Mennyei titkok (a Gárdonyi szakirodalomban Égi titkok) című kötete, melyet előszeretettel olvasott. Swedenborg a spiritiszta médiumokkal ellentétben tudatosan beszélgetett a szellemvilág lakóival, és gyakori látogatója is volt ezen szellemi birodalmaknak. A lélek és a test viszonyát ő is ugyanúgy látta, mint Gárdonyi.

„Megengedtetett nekem, hogy közzé tegyem azt, amiket most néhány éven keresztül a lelkeknek és angyaloknak társaságában láttam és hallottam……

Az embert úgy teremtette az Úr, hogy amíg testben él, képes legyen a lelkekkel és az angyalokkal beszélni, amint ez a legrégibb időkben is történt, a léleknek a test ruhája. De az idő folyamán az emberek úgy elmerültek a testi és világi dolgokban, hogy szinte semmi mással nem törődtek, ezért az út bezárult. Ám amikor először valóban eltávolíttatnak a testi dolgok, amelyekbe belemerültek, megnyílik újra az út, és a lelkek között lesz és velük közösségben él.” AC 69.

Swedenborg: Mennyei titkok

A spiritizmussal egyidőben ismerkedett meg a teozófiával Feszty Árpád szalonjában, ahol rendszeres vendég volt. Az ateista Gárdonyi egyszerre hívővé lesz. Feltűnő pálfordulását Jókai lánya, Feszty Árpádné Gárdonyi halála után emlékirataiban is megemlíti.

„Ebben az időben ejtette hatalmába a teozófia is. És az ateista Gárdonyiból lassan misztikus Gárdonyi lett. A misztikus dolgokról a mi asztalunknál sok szó esett. Jókai csodálatos vallási világa az uramat és engem is átfűtött. Vendégeink közül is többen behódoltak neki.(…) Gárdonyit azonban teljesen leigázta, – az bizonyos. Belesápadt, ha ezekről a dolgokról beszéltünk, utána napokig nem tudott aludni, valósággal láza volt. Később azután tudományosan elmélyedve foglalkozott a teozófiával; és messze elhagyott minket, akiket a teozófiának csak holmi könnyű és finom, a művészlélekre önkénytelenül ható szellőcskéje csapott meg. Ez az istenes elmerülés eleinte boldoggá tette; később sokat csalódott ebben is; s ez, meg más csalódások siettették útját a lélek és az élet ismeretlen régióiba, mindenféle rögeszmék birodalmába, ablaknélküli falusi szobába.”(2)

Könyvtárában a teozófiai témájú kiadványok között megtalálható a Társulat egyik vezetőjének Annie Besantnak az Esoterisches Christentum oder die kleinem Mysterien. Leipzig, 1903. (magyarul Az ezoterikus kereszténység és a kis misztériumok) című kiadványa. (Ki tudja, talán Gárdonyi is részt vehetett a Budapesti Teozófus kongresszus előadásain 1909-ben, amelyeken Besant asszony és Rudolf Steiner is jelen volt. Erre vonatkozóan a hagyatékban nincs utalás.) Az egri könyvtárban fellelhető még egy olyan kiadvány, mely nincs megemlítve a Gárdonyihoz kapcsolódó szakirodalomban, nevezetesen Edouard Schure Nagy beavatottak című munkája. A francia teozófus, aki Rudolf Steiner egyik első tanítványa lett, ebben a művében az emberiség nagy tanítóinak életét és tanítását mutatja be, akik a köztük lévő nagy időközök ellenére is egy közös cél érdekében munkálkodtak. A névsor a következő: Ráma, Krisna, Hermész, Orpheusz, Mózes, Pitagorasz, Platón és Jézus.

„A vallásalapítók mind lelki-emberek voltak. Kiváló szellemek, akiket vagy az Ég küldött közénk vagy maguk vállalkoztak szeretetből arra, hogy testet öltsenek. Mindegyik a maga korához és maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságokat tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat kibővíti. Ahol pedig egymástól eltérnek, könnyű meglátnunk, hogy ez azért történik, mert mindegyik más-gondolkodású és más erkölcsű népnek beszél. De ők a legértékesebb emberek! .”- Égre néző lélek

A spiritizmustól való eltávolodása után a reinkarnáció és a karma tana azonban továbbra is létszemléletének és így írásainak is meghatározó eleme marad. Kürthy Emilnek, egyik barátjának, írt levélben így vall erről:

„…  Spiritiszta nem vagyok, de lelki valónknak öröklétét rendületlenül hiszem.  Nem hirdetném, ha nem hinném, s rég nem élnék, ha csak egy percem is volt volna olyan, amelyikben azt gondoltam volna, hogy test vagyok.  Viszontlátás tehát van a másvilágon, de csak azoknak, akik itt szerették egymást. A gyűlölködők mindaddig reinkarnálódnak, míg csak ők is egymás szeretetébe nem jutnak bele.  Mert az Isten országa harmónia: abban diszharmonikus rezgések nem lehetnek.  Tehát én is, kedves Emilem, temiattad már nem fogok reinkarnálódni.  Eger, 1914. A feltámadás estéjén.  Gárdonyi Géza”.

A harmadik lelki forradalom a buddhizmussal való megismerkedése. Ebben nagymértékben közrejátszhatott az előzőekben említett hindu vonatkozású médiumi közlés. Gárdonyi könyvtárában több olyan kiadvány található, melyek főleg a Theraváda buddhizmus páli kánonját képviselik. A két kiadvány Karl Seidenstücker: Buddhistische Evangelien (magyarul Buddhista evangéliumok), illetve az 1911-ben kiadott Karl Eugen Neumann háromkötetes fordítása a Gotamo Buddha beszédei. Ez utóbbi munka tartalmazza több páli eredetű szöveg fordítását. A kötetek címei sorrendben, az első a Majjhimanikayo, a Középhosszúságú beszédek gyűjteménye, a második kötet a Dighanikayo, a Hosszabb beszédek gyűjteménye, valamint a harmadik kötet a Töredékek gyűjteménye, A szerzetesek és apácák énekei, Az Igazság Útja, valamint a Suttanipato. A német nyelvű korabeli szakirodalom alapos betekintést nyújtott Gárdonyi számára Buddha eredeti tanításaiba.

„A Biblia mellé tegyétek Buddha beszédeit . . . És ehhez szerezzétek meg az összes vallásalapítók könyveit. . . ” – Égre néző lélek

Az Égre néző lélek árulkodik arról, milyen becsben tartotta Gárdonyi Buddha tanításait. Esténként felolvasott belőle gyermekeinek és lelkükre kötötte, hogy majd ők is vásárolják ezt meg. Jómaga egy ökör árát fizette ki érte. Fia Gárdonyi József apjáról készült írásában így emlékszik vissza egy olyan alkalomra, amely Buddhához kapcsolódik: „Emlékszem, mikor, mint diák (ötödik reálista) a vallásfelekezeteket tanultam s meglátta, hogy Buddha tíz sorban elintéződik, mosolygott rajta. — Pedig ha tudnák, hogy az újszövetség a teljes egészében benne van Buddha bibliájában! A Hegyi beszéd meg szóról-szóra onnan palántálódott. Onnan jött Schopenhauer egész filozófiája is. A híres Schopenhaueré”!

Ebben az idézetben talán Rudolf Steiner már említett művének a Kereszténység, mint misztikus tény és az ókor misztériumai-nak a hatása érezhető. A könyv egyik fejezete Buddha és Krisztus főbb életeseményeit hasonlítja össze, kimutatva azok egyezéseit. Buddha életeseményei csodás születésétől fogva egészen megvilágosodásáig, Jézus esetében a szintén csodás születésétől a hegyen való színeváltozásáig több ponton is megfelel egymásnak. Krisztus áldozata és feltámadása az a számottevő különbség, amivel Buddha fölé magasodik.

Az évek múltával azonban ez a kép is változott, árnyalódott kissé. Buddha már nem volt tévedhetetlen vagy mindenki számára követendő példa.

„Buddha őrült volt. – Mert csak őrült taníthatja az élet teljes megtagadását, még a zenének, művészeteknek, természeti szépségeknek, családnak, deleknek, [sic!] ruhának, lakásnak, puha ágynak, minden ártatlan földi jónak megvetését. … S hogy senki ne gyönyörködjön semmi földi szépben, ne dolgozzon, csak vonuljon félre és elmélkedjen. Miért, hogy újra ne kelljen születnie a szenvedésekkel teljes földi világra. – Tehát neki a szamszara (lélekvándorlás) bizonyosság.” – 74.26.1. ltsz.

Pap barátai visszaemlékezései szerint Gárdonyi előszeretettel használta fel Buddha alaptanításait hitvitáiban, melyhez a vitapartnerek e téren hiányos ismereteik miatt érdemben nem nagyon tudtak mit hozzászólni. Ha Buddha egyes tanításaival szemben magánjellegű feljegyzéseiben Gárdonyi kritikusan is fogalmazott, a tanítás összeségét elfogadta. Élete utolsó évében történt találkozásukról az egyik pap látogatója, Bilkei Ferenc így emlékszik vissza:

„Másfél óráig voltam nála és természetesen sor került a kedvenc témájára, a buddhizmusra is.

Ismeri-e a buddhizmust?- kérdezte tőlem.

Megvallottam és nem tagadtam, hogy nem ismerem. Illetőleg tudok róla nagy általánosságban.

– Pedig ha ismerné, tudná hogy milyen szép, mennyi megnyugvás, mennyi bölcsesség van benne. (..) Az emberek sokat foglalkoznak vele, de sok rosszat is mondanak felőle, pedig ha tudnák! ha ismernék!?… Legyintett a kezével.”(3)

Gárdonyi a buddhizmust a történeti Buddha eredeti tanításaiból ismerte és valószínűleg nem az élő, Ázsiában gyakorolt hétköznapi vallási változatát. Mintha azt mondanánk, hogy a kereszténységről csak az Evangéliumok alapján ítélne, anélkül hogy ismerné a kereszténység több évszázados történeti alakulását és a mai, hétköznapi vallásgyakorlatát.

Az első nyugati nyelveken megjelent buddhizmussal foglalkozó kiadványok többnyire a Theraváda buddhizmushoz kapcsoló Páli Kánon fordításai voltak. Gárdonyi könyvtárában is ezek a könyvek találhatók meg. Ennek az irányzatnak a végső célja a személyiség Nirvánában (a páli szuttákban Nibbána) való feloldódása, megszűnése. A buddhizmus Mahajána irányzatát, mivel a könyvtárában nincs ezzel kapcsolatos kiadvány, Gárdonyi valószínűleg nem ismerhette. A Mahajána tanítás ideálja a bódhiszattva, az aki  az Ürességet megvalósította, de a Nirvánába nem lép be, hanem erről a személyes üdvéről lemondva visszatér, hogy segítsen embertársain. Gárdonyi nem csak prózában vallott hitéről. A halál küszöbének személyes átlépése Útra készülés című versének központi gondolata. A vers drámai mélypontján fogalmazza meg azt, hogy ebbe a Földi pokolba, melynek alaphangja a szenvedés nem kívánna visszatérni:

„Ha felülről látom majd ezt a földet,

azt mondom rá: Ne éljek rajta többet!

Mindenkinek hull rája könnye, vére!

szülessen bár lágy hermelin haván,

vagy útszélre vont koldustalyigán,

csak jajkiáltás kezdete s a vége.

És mégis érzem, hogy e zöld pokolba

lekívánkozom hébekorba.”

Azonban, amint ezt kimondja, máris az ellentézis következik, a vers második fele már derűsebb és végpontja egyfajta bódhiszattva magatartáshoz hasonló cselekedetben kulminál.

Buddhista volt-e Gárdonyi? Igen, amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy mindazok, akik felismerték, hogy a nyugtalanság (a vágy) minden szenvedésünk forrása, azok buddhistáknak tekinthetők, akkor is, ha soha nem is hallottak Buddha tanításáról.

A negyedik lelki forradalom az Advaita-vedanta. Erről ő maga így ír a Titkosnaplóban egy 1920-as bejegyzési időponttal: „Június végén és július első napjaiban kezdtem megérteni a Vedanta-filozófiát s ez nekem negyedik lelki forradalmam. (Bibi regényem írását kezdve kellett olvasnom. Előbb is olvasgattam, de nem értettem, csak július elején, hogy a keresztény vallásnál tökéletesebb).

Gárdonyi könyvtárában több kiadvány is foglalkozik a hinduizmus témakörével. Ramakrishna egyik tanítványának Swámi Abhedananda: Flammen aus dem Orient (magyarul A kelet lángjai) című kiadványa. A vedantával, a jógával és a tantrákkal foglalkozó Bramacharin Bodhabhikshu (J. C. Chatterji: Die Geheim-Philosophie der Inder 1896.(magyarul Az indiaiak titkos filozófiája), valamint Sankaracharya: Das Palladium der Weisheit, Viveka-Chudamani 1898.(A bölcsesség oltalma). Ez utóbbi a teozófus Franz Hartmann fordítása és a Shankarának tulajdonított három szöveget tartalmazza: a Vivekachundamanit, a Tattwa Bodha-t, valamint az Atma Bodha-t.

A vedanta a hindu bölcseleti iskola azon ága, melynek fő tanítása, hogy a személyes, egyéni lélek (Atman) és az univerzális lélek, vagyis Isten (Brahman) egyek, azaz nem különböznek egymástól (advaita/kettőség nélküli). Ehhez a felismeréshez vezető út, amely bizonyos értelemben megegyezik a buddhizmus lényegi tanításával, az én-gondolat vagyis a testtel való azonosság megszüntetése. Gárdonyi több helyen is hangsúlyozza ezt a tanítást, amit a saját sírfelirata is hirdet, hogy „csak a teste”.

„A legfelső fokra ezen a Földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat Testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak úgy néz a testére, mint a ruhájára.”

„Nézd meg azokat, akik azt mondják: Nem hiszek a földöntúli életben; – mind olyan ember, aki a testét érzi én-nek.

S nézd meg azokat, akik bizalommal emelik szemüket az égre, az mind érzi, hogy nem a test az én, hanem a testet mozgató erő.”

„A vedanta vallás logikusabb, mikor azt mondja, hogy a szenvedés következmény, mint a keresztény vallás, amely azt mondja előzmény. Az okozat nem lehet az oknak előzménye.” – Égre néző lélek

A Katha upanishad-ban található a vedanta egyik lényeges szimbóluma a kocsihajtó és a kocsi képe. Ez a kép Gárdonyinál is megtalálható.

 „Dehát mi vagyok én, és mi a testem?

Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi.

A kocsi, mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk.”

A buddhizmus, illetve a vedanta tanításai kapcsán egy lényeges pontosításra szükségszerű kitérni. A közhiedelemmel ellentétben az evolucionista szemléletű reinkarnáció egyik keleti bölcseletnek sem sajátja. Se a buddhizmusnak, ahol nincs egy állandó én, mely az egyes élettapasztalatok következtében egyre fejlettebben reinkarnálódna, sem a vedantának, amely alapvetően nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. (Legalábbis a könyvtárában fellelhető könyvek valószínűleg nem.) A reinkarnáció tana, ahogy Gárdonyi egy későbbi elbeszélésében a Szenvedni akarok-ban leírja, legközelebbi rokonságot továbbra is a spiritizmus, illetve a teozófia/antropozófia tanításaival mutat. Több írásában is megemlítődik a reinkarnáció, valamilyen szinten, de ebben a kevésbé ismert elbeszélésében van az egész gondolatkör a legjobban és a legdrámaibban ábrázolva.

A vedantával való foglalkozása alatt írta meg utolsó regényét a Bibit, amelyet életében nem sikerült befejeznie. Ezt fia Gárdonyi József egészítette ki. A történet egyik szereplőjében Szőcs Péter személyében Gárdonyi minden bizonnyal saját magát mintázta meg. A történet elején, amikor leírja az Indiából hazatelepül Szőcs Péter házát, a ház előterében három szoboralakot szerepeltet.

„Az egyik Thorvaldsen Krisztusa. A másik kettő idegen: egyik egy csaknem teljesen meztelen férfi-figura, amint ül és maga elé bámul; a másik szakállas vén, de szintén nem európai, — szintén ül s irattekercset olvas. “A két idegen szoborfigura a maga elé bámuló, meditáló Buddha és a szöveget olvasó vén, Shankara (habár ez utóbbi a hagyomány szerint egészen fiatalon, 30 éves korában halt meg). A három szobor, Gárdonyi személyes világnézetét meghatározó három tanító, a kereszténység, a buddhizmus és a vedanta képviselője.

Gárdonyi vallását, személyes hitét mindeddig nem sikerült senkinek sem kategorizálni, beskatulyázni, mert példa nélküli volt a maga idejében és úttörő volt a maga nemében. Minden út érdekelte, amiben meglátni vélte az igazság egy-egy aspektusát, az égő sebére a lehetséges gyógyírt.

„….az ember öntudatlanul megyen az úton, amelynek megtevésére az égből a földre szállott. Más utak iránt legfeljebb csak az összehasonlításért érdeklődik, s a tarisznyájába nem szed fel mást gyönge gyermekkorától kezdve, csak azt, amire a maga útján magának szüksége van. Ilyen szempontból, meggondolásból nézve minden életrajz érdekes, akár kapásé, akár katonáé, akár művészé, akármilyen emberé.”

„A vallásoknak az a hibájuk, hogy határoltak: a dogmák lélek-telkek. Körül van kerítve minden telek. Az én vallásom azonban határtalan és így senkit se háborgatok vele. Mert minden vallásból kivettem, ami az értelmemnek és szívemnek megfelel, s megértem, hogy mindenkinek más az arca, másféle a gyomra, és a szeme.” – Bibi

Személyes vallása, lelki életének szakrális oldala több tekintetben is megfelel annak, amit néhány évtizeddel később Paul Brunton a mai kornak megfelelő világszemléletnek nevez, s mely szerinte három elemet szükséges tartalmaznia:

 „Először is azt a tant, hogy az emberben isteni lélek van. Másodszor azt az örömhírt, hogy ima, meditáció és tanulás útján ezzel a lélekkel kapcsolatba lehet kerülni. Harmadszor, a Visszahatás Törvényének tényét, és ebből következően a jó gondolatok és az igaz cselekedetek szükségességét”. (4)

 

Gárdonyi antropozófiája

„Agyagedénybe zárt isten-sugár az ember. Edényburkolatát mozgathatja: járhat-kelhet vele, de csak a halál veheti ki, – ha ugyan maga össze nem töri a burkolatát. Dehát meg van az drótozva is erősen, s ha töröd-téped: fáj. Íme: a fájdalom is isteni bölcsességből való kelléke a rejtelmes edény szerkezetének.”- Égre néző lélek

Rudolf Steiner 1913-tól szakított hivatalosan a Teozófiai Társulattal és hozta létre az Antropozófiai Társaságot, mintegy hangsúlyozva, a keleti tanokat képviselő teozófiai irányzattal szemben az általa fontosabbnak tartott Krisztus központú irányvonalat. Tényként kezeli az érzékfeletti, szellemvilág létezését, amely megismeréséhez iskolázási utakat is biztosít. Ezen iskolázási gyakorlatok segítségével és egy ennek megfelelő erkölcsi életvitel megalapozásával az ember megismerheti a szellemvilág lényeit, folyamatait, illetve képet alkothat magának az emberiség, valamint a Föld múltjáról és lehetséges jövőbeli fejlődéséről. „Az antropozófia egy megismerési út, mely az ember lényében lévő szellemiséget a világmindenség szellemiségéhez kívánja vezetni.” Akik ezen a megismerési úton járnak, minden fizikai jelenség mögött, legyen az természeti vagy emberi, keresik a szellemi vonatkozásokat is. Ezt a keresést „életszükségletnek érzik, mint az éhséget és szomjúságot”. Az antropozófiában vagy emberbölcseletben a reinkarnáció és a karma tana kiegészül az úgynevezett Krisztus-impulzussal. Az előzőekben tárgyalt spiritizmussal összevetve, nincs semmilyen médiumi jellegű, öntudatlan közvetítés. A szellemi világ megismerését egy tudatos iskolázási út készíti elő. Az iskolázás csak előkészíti, megműveli a terepet, a megismerés ideális esetben az emberi erőfeszítéstől független „kegyelmi” állapot következménye kell legyen. Hogyan nyilvánulnak Gárdonyi életében és írásaiban mind ezek?

 

Franklin Benjámin 13 erénye és Pitagorasz önvizsgálati módszere

1881. szeptember 23. egy jeles nap Gárdonyi naplójában. A nyarat Szőlősgyörökön töltötte és nemrég ünnepelte a 18. születésnapját. Szabadidejében lelkes olvasója volt az életrajzoknak. Ezek közül egy, Franklin Benjámin önéletrajza, különös hatással volt rá. Egy fehér papírra kimásolja azokat az életszabályokat, melyeket Franklin állított össze saját maga számára a régi bölcsek tanításai alapján. Gárdonyi az írást bekeretezi, és a falra akasztja emlékeztetőül. Ettől a naptól kezdve ez lett élete zsinórmértéke. A Gárdonyi által vezércsillagoknak nevezett 13 életszabály a következő:

1. Mértékletesség. Ne egyél annyit, hogy oktalan állattá légy s ne igyál annyit, hogy a fejed gőzölögjön.

     2. Hallgatagság. Csak azt beszéld, ami neked vagy másoknak használ

    3. Rend. Minden tárgynak meglegyen a maga helye. Minden idődnek szentelj idődből egy részt.

    4. Határozottság. Határozd el magad arra, amit tenni akarsz és hajtsd végre, amit határoztál.

    5. Megelégedés. Ne tégy haszontalan kiadást sem magadért, sem másokért, azaz ne légy tékozló.

    6. Szorgalom. Ne vesztegesd az időt. Foglalkozzál folytonosan valamely hasznos munkával s csak azt cselekedd, ami szükséges.

    7. Őszinteség. Ne használj soha álutakat. Vezéreltesd ártatlanság és igazság által gondolatidat.

   8. Igazságosság. Senkivel igaztalanul ne bánj és tedd meg mindenkinek azon szolgálatot, melyet tőled jogosan megvárhat.

   9. Jámborság. Kerüld a szélsőségeket. A sértésekért ne forralj bosszút, habár hiszed is, hogy megérdemlenék azt.

  10. Tisztaság. Ne tűrj semmi tisztátalanságot se magadon, se ruhádon, se lakodban.

  11. Nyugodtság. Ne ingereld föl magadat holmi csekélységek vagy közönséges kikerülhetetlen események által.

  12. Szemérmesség. Vénusnak csak ritkán áldozzál.

  13. Alázatosság. Kövesd Jézus és Szókratész példáját. – 73.5.1. ltsz.

Gárdonyi József az Élő Gárdonyiban, ahol eddig idézi apja naplójának bejegyzését, még annyi megjegyzést fűz hozzá, hogy: „Akik szemtől szembe látták Gárdonyi Gézát, rámondhatják, hogy csakúgyan ilyen volt.” Ezt a közeli barátai visszaemlékezései is egyöntetűen megerősítik.

Gárdonyi Franklin önnevelési példáját követve táblázatban beosztotta a hetek napjait, külön bontva minden hétre egy-egy erény gyakorlását. Franklin első héten a Mértéletességet tűzte ki célul. Minden este beírta a táblázatba, hogy a nap során melyik erény ellen vétett. Ezt így végezte 13 héten keresztül, majd elölről kezdte. Egy évben négy alkalommal sikerült ezt teljesítenie, mindaddig, amíg ez természetévé nem vált. Franklin önéletrajzában még egy gyakorlatot tett a 13 erény mellé, amely mintegy összefoglalása, megkoronázása volt ezeknek. „Majd eszembe vettem, hogy Pitagorasznak az Aranyversben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki.”

Pitagorasz Aranyverse tulajdonképpen egy ilyen életszabály leírás a tanítványok számára, amelynek idevonatkozó versszaka a következőképpen hangzik:

 „Ne engedd az álmot lágy szemhéjadra nehezedni, amíg számot nem adtál háromszorosan minden aznapi tettről: Hol térültem el? Mit követtem el? Mely kötelességemet hanyagoltam el? Első tettednél kezdve haladj sorban, majd ezután, ha hitványakat követtél el, korhold magad, ha jókat örvendj!” (5)

A 13 erény napi szintű megfigyelése a nap végén egy önvizsgálattal zárult. Ez a nap eseményeit, tetteit, gondolatait és érzelmeit elemezte végig. Ehhez Franklin a 3. számú Rend erénynek megerősítésére és a napi tevékenységei szabályozására még egy táblázatot készített, amelyben felvázolt egy maga számára követendő napirendet. Ugyanezt tette Gárdonyi is, annyi kiegészítéssel, hogy előírt magának még egy kis reggeli testmozgást is, illetve napi egy óra zongora, hegedű vagy rajz gyakorlását. A már többször említett Égre néző lélekben fiainak is ezt a fontos gyakorlatot kötötte lelkükre:

„Szüntelen kell a lelkünket vizsgálnunk.  A delfi jósház homlok­irata bölcs intő! A tökéletesedés útján az haladhat biztosan, aki a gyeplőt éber vizsgálattal tartja mindig a markában…” 

Benjámin Franklin számadása életéről című önéletrajzi írás nemcsak Gárdonyi Géza életére gyakorolt nagy hatást. Néhány évtizeddel korábban Széchenyi István, a legnagyobb magyar, figyelmét is felkeltette, aki hasonlóan gyakorolta a 13 életviteli szabályt, és ő is táblázatokat készített. Még egy kortárs nevet kell megemlítenünk, aki ebben szintén Franklin példáját követte, az orosz Lev Tolsztoj. Ő is hasonló életviteli szabályokat ír elő magának, amiről Naplója tanúskodik. Gárdonyi esetében a mindennapi önvizsgálat kiegészült még egy önismereti eljárással. Ágya mellett mindig egy füzetet tartott az álmai feljegyzésére. A hagyatékban több ilyen füzet van teleírva.

Benjámin Franklin és Gárdonyi önvizsgálati módszerét egyes keresztény misztikusok is alapvető napi gyakorlatként tanítják. Ez a módszer nagy hasonlóságot mutat az antropozófiai iskolázás, egyik gyakorlatsorával, az öt alapgyakorlattal és a napi visszatekintés gyakorlatával. Az antropozófia ez utóbbit Rückschau-nak nevezi.  A gyakorlatot minden este elalvás előtt kell elvégezni, de egy érdekes változtatással, úgy hogy az eseményeket időben visszafelé pergetve, azaz fordított sorrendben játsszuk le önmagunkban, a képzeletünk segítségével. Önmagunkat mindvégig objektíven szemlélve, mintha egy külső személyt figyelnénk meg. A 13 életszabály vagy erény pedig megfeleltethető az antropozófia öt alapgyakorlatának. Ezeket egyenként egy-egy hónap időtartamig javasolt használni. A Steiner által tanított gyakorlatsor:

1. Gondolat gyakorlat. Tárgyilagosság a gondolkodásban és a véleményalkotásban. A gondolatok összpontosítása egy tárgyra.
2. Akarat gyakorlat. Következetesség a tettekben. Egy cselekedett elvégzése minden nap egy meghatározott időben 1-2 héten keresztül.
3. Érzés gyakorlat. Kiegyensúlyozottság az érzelmek területén. Kerülni a végletes érzelmi megnyilvánulásokat.
4. Pozitivitás az élettel szemben.
5. Rugalmas életfelfogás. Elfogulatlanság.(6)

Az antropozófiai módszer felépítése gyakorlatilag megegyezik Franklinéval. Egy nagyon hasonló önmegfigyelési gyakorlat, amelynek megfelelő használata önismerethez vezet. Következetes alkalmazásának hatása Gárdonyi és Tolsztoj esetében is többé-kevésbé látható, a lélek és a test kapcsolata meglazul. A test tárgyiasulásával a szellemi oldal erősödik.

Amennyiben Gárdonyi éveken keresztül gyakorolta a 13 életviteli szabályt, melyhez esténként még egy napi önvizsgálat is hozzájárult, márpedig úgy tűnik, hogy gyakorolta, akkor tulajdonképpen az antropozófia iskolázási útját, módszerét végezte. Van esetleg erre más hasonló példa? Van.

A Gárdonyit jól ismerő igazi barátai, írótársai, mint például Márai Sándor, egy időszakban a magyar Tolsztojként említették, és nem ok nélkül. A két író szellemisége, világnézete több vonatkozásban is megegyezik. Azon túl, hogy mindketten irodalommal foglalkoztak, világszemléletük nagyon közel állt egymáshoz. Gárdonyi figyelemmel követte Tolsztoj munkásságát. Ismerte írásait, még egy verset is írt neki. A természet szeretete, a gyermekek tisztelete, az igazság kutatása, de legfőképpen Krisztus követésében biztosan rokon lelkek voltak. Érdekes egybeesés még, hogy naplójuk alapján egy fontos kérdést szinte egyszerre oldottak meg.

Tolsztoj naplójegyzete 1910-ben:

„Január 21. Azt mondjuk a lélek tovább él a halál után. De ha a lélek tovább él a halál után, akkor élnie kellett az élet előtt is. Az egyoldalú örökkévalóságnak nincs értelme.

Április 29. A tudat felébreszt az álomból. Ugyanígy, csak az öntudat – ki vagyok én, – képes felébreszteni a hamis testi életből. A lélek a tudat.

…… Nyilvánvaló, hogy én valamiféle téren és időn kívüli dolog vagyok… Az egyetlen, ami ténylegesen létezik. Bármi, ami testi, adódhat a tér és idő körülményeiből, csak egyedül a tudat nem. A tudat pedig minden. (Ez jó.)” (7)

Gárdonyinál ez meglehetősen tömören fogalmazva így hangzik valamikor 1911-ben: Események tekintem, a lélek örökkévalóságának kezdettelenségét, hogy megfejtettem. (8)

Rudolf Steiner sajnos nem ismerte az „egri remete” írásait, így nem tudjuk, mit állapított volna meg vele kapcsolatban. Jasznaja Poljana remetéjével azonban más a helyzet. Steiner olvasta Tolsztoj német fordításban megjelent írásait. Azon túl, hogy gyakran említette Tolsztojt, legalább két különböző alkalommal tartott olyan előadást, amely egészében Tolsztoj írásait és gondolatait elemezte a szellemtudomány szempontjából. „Az a nagyszerű Tolsztojnál, hogy ki akarja emelni az emberi lényt gondolatainak szűk köréből, és lelkileg akarja elmélyíteni, meg akarja mutatni neki, hogy az ideálok nem kívül vannak az anyagi világban, hanem csak a lélekből áradhatnak.” (9)

Az egyik János evangéliumhoz kapcsolódó 1909-ben elhangzott előadásában, úgy beszél Tolsztojról, mint aki maga is abból a szellemi forrásból táplálkozik, amely a teozófia (későbbi megnevezéssel antropozófia) forrása is.

„Tolsztoj írásaiban vannak olyan oldalak, ahol a teozófiai igazság bizonyos mély ismeretei elemi erővel tárulnak fel.”(10)

Rudolf Steiner olvasmányai és szellemtudományos kutatásai alapján állította ezt Tolsztojról. Gárdonyiról írásai ismeretében, mit mondhatott volna?

Az antropozófia szellemiségének megnyilvánulása Gárdonyi írásaiban

Az a szellemiség, amely áthatja a Gárdonyi életművet, leginkább az antropozófia világnézetéhez áll a legközelebb. Az alábbiakban elsősorban három írásából, valamint cédulákra írt jegyzeteiből használnánk fel az ezt megerősítő idézeteket. A három mű a Szenvedi akarok, a Bibi, valamint az Égre néző lélek. (A Bibi című regényt az író fia, Gárdonyi József fejezte be apja jegyzetei alapján. Így néhány idézet a kettejük gondolatvilágát tükrözheti.)

Az antropozófia az emberi élet minden területén segít a szellemi kapcsolódások meglátásában és az ennek megfelelő alkalmazásban. A nevelésben, a mezőgazdaságban, az építészetben, az orvoslásban, a művészetekben vagy akár a vallás területén. Ezek a területek Gárdonyi életében is fontos szerephez jutottak és különösen az Egerbe való költözése után teljesedtek ki.

A belső úton való fejlődés nagy elősegítője lehet a természetközeliség, illetve a természet megfigyelése, az évszakok ritmusába való beleélés. Ez az antropozófiai iskolázás egyik gyakorlata is egyben.

„Sokan azt vélik, hogy aki visszavonultan él, nem történik vele semmi. Pedig dehogynem. Az emberi lélek nem olyan, mint a befagyott tó a magányában sem. Sőt éppen a magányban bontakozik ki, mikor csakis magával foglalkozik.
Aki visszavonultan él, nagyobb világokat fedez fel, mint aki utazik. Csatákat él át, s földrengéseket, s egy-egy történelmet, amely a lélek világtörténelme.”

„- Hát én idején ráeszméltem, – folytatta Szőcs Péter a pipáját a szoba sarkába állítva, – otthagytam a nyugtalanságot. Idejöttem. Itt érzem, hogy a föld benne van a végtelenség kebelében. A földi órák össze vannak igazítva az örökkévalóság nagy órájával. A lélek nyugalmát én megtaláltam.” – Bibi

A természettudományokkal kapcsolatos könyvei nem csak egy elméleti igényt elégítettek ki, hanem együtt élt ezekkel a folyamatokkal, eseményekkel. Növénygyűjtőket és mikroszkópot is használt. Ehhez elsősorban a ház körüli arborétumszerű kert növény és állatvilága biztosított terepet, valamint a várost környező természet. Megfigyeléseinek egyik tudományos kuriózuma egy bika pók leírása, melyet Herman Ottó is igazolt. A Titkosnaplóban egy teljes év ilyen jellegű megfigyeléseit mutatja be A természet kalendáriuma fejezetben.

„A természet az Isten piktúrája. Bárhová néz a jólátású szem, mindenütt gyönyörködik benne. Semmise rút, amit az ember keze meg nem változtatott. Csakhogy százezer ember között egy van, aki látja.”- 74.56.1. ltsz.

 „Ebben a mi földi világunkban azt látjuk, hogy ha külön is megvan minden fűszálnak az élete, a sok fűszál egybetartozik s a neve rét. Külön él minden fa, de része az erdőnek. Külön a folyó, de része a tengernek. Külön a tenger, de része a Földnek. Külön a Föld, de része a Nap-csoportnak. Külön a Nap-csoport, de része a Mindenségnek. Hát mért éppen az ember élne úgy itt ezen a Földön, s aztán a többi csillagok mellőzésével jutna a Mennyországba? Az ember lakóhelye nemcsak a Föld, hanem a Mindenség is.”

„Mikor azt látom, hogy a teremtésben minden egybetartozik, láncolatos, egyik a másikból folyik, következik, egyik élet a másikkal kapcsolatos, mert hiszen a földdel is kapcsolatos, -mért éppen csak az állat volna az, amelynek semmi egyéb kapcsolata nem volna az emberrel, csak épp amennyi a konyhájára, gazdaságára, mulatságára, iparára vonatkozik? S ha a mindenségben is megismerjük az azonosság törvényét, hogyan vélheti némelyik ember, hogy a földi életnek nincs kapcsolata a mindenség életével? Ha már vagyok, mért ismét és tovább ne legyek? Buddha szerint milliónyi évekig élünk, aztán a Parinirvánában mégiscsak elolvadunk. Hát akkor már csak egy, hogy száz év keretén belől vagy száz év keretén túl terjed-e a lét. Ha a matériáról megbizonyítható, hogy elmúlhatatlan, mért éppen a lélek volna múlható? A materialisták szerint a lélek is matéria, hát akkor még úgy se múlhatik el. A vedantistáknak még a matéria is lélek, tehát csak az a vége, hogy éltünk végtelen.”- Bibi

A gyermek lényének és nevelésének kérdése még tanító korszakából foglalkoztatta Gárdonyit. A Waldorf pedagógiáról, melyet 1919-ben Németországban hoztak létre bizonyosan nem hallhatott. Ezzel a kezdeményezéssel Steiner az emberközpontú nevelés művészetét kívánta megvalósítani. Az alábbi két idézet viszont olyan látásmódot fogalmaz meg, amelyet nemcsak a Waldorf, hanem bármilyen pedagógia a zászlajára tűzhet.

„Elvégre: mi a gyermek? Magasból jött vendég. Aki nem tudja is, érzi. Érzi, hogy a gyermek fején a magasság csillagainak egy sugártöredéke hamvadoz. Érzi, hogy valami szent kapcsolat a gyermek, valami szent kapcsolat, valami nagy élő világ-titokkal, amelyből a földi szem nem láthat egyebet, csak az ilyen kis hozzáérkező élő jeleket.” – Szenvedni akarok

 

Kezdő tanítónak
Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –
s öleld magadhoz, és csókold meg őt.

Az antropozófia tanítása szerint, minden egyes nép egy csakis hozzá tartozó néplélek, más szóval egy saját arkangyal vezetése alatt áll. Elődeink ezt az arkangyalt a magyarok istenének nevezték. Petőfihez hasonlóan ezt Gárdonyi is így látta és nemrég Pió atya is így gondolta.

„A magyarok istenéről a Századok 1906. decemberi számában egy pap állítja, hogy sohse volt. A kereszténység előtt minden nemzetnek megvolt a maga nemzeti istene, mért éppen a magyarnak ne volt volna? A cikkíró persze ezzel nem foglalkozik. Neki elég az, hogy ledönt egy szép hagyományt. Hogy helyébe nem állít semmit, arra nem gondol. Ezek a tudomány mai vandáljai.” – Égre néző lélek

A reinkarnáció és karma nem csak egy elvont gondolat volt számára. Több írásában is rejtetten vagy nyíltan ott van elhintve ez a tanítás.

Halhatatlanság. „Szedjük össze a történelemből a tíz legnagyobb bölcset, aki legtöbbet gondolkodott az életről. Akár Keleten, akár Nyugaton, akármilyen nép között éltek, gondolkodásuk azzal végződik, hogy az emberi élet nem kezdődhetett ezen a Földön, s nem végződhetik ezen a Földön. — Persze akik sohse járták az elmélkedés mélységeit és magasságait, akik csak gondolnak, de nem gondolkodnak, vállat vonnak erre.” – 73.41.1. ltsz.

„Testbe foglalt lélek vagyok. Nem tudom, ez hányadik testem. Addig élünk a Földön, míg tisztán érezzük, hogy az ÉN, az nem a test. A test romlandó hús. Az emlékezés teher, batyu. A lélek visszaszáll Istenhez.” – jegyzet cédula az Isten rabjaihoz.

„Az ember nem hal meg, csak a teste. De az ember nem a teste, s éppenséggel nem akkor, amikor már a földben van. Az ember a lélek. A lélek nincs a földben.

 A lélek magával viszi az örök élet lángját a szellemi világba és Isten lábánál áll meg, ahonnan egykor elbocsátódott. Valaki utaztat sok embert valahova. Mi is utazók vagyunk. Ki utaztat bennünket? – nem ismerjük. Látjuk azonban, hogy bölcs és erős. Micsoda őrült vagy buta ember az, aki azt
véli róla, hogy annyi millió embert ok nélkül és cél nélkül utaztat.”

„Én hiszek a reinkarnációban, a lélek megújhodásában. Különben mi értelme lenne életünknek? Mért hal meg Petőfi 26 éves korában és Fadrusz 45 éves korában? Hová röppent ez a két hatalmas alkotó szellem?

 A semmibe?

Újra születünk.

Mindenki magával hozza az utazótáskáját az Égből a Földre. A táskában ott
vannak a szerszámok, amelyek itt is nekivalók. Az ember már gyermekségében az iránt a foglalkozás iránt érdeklődik legjobban, amelyre született. A kis Vecsey már öt éves korában úgy nyúl a hegedűhöz, mint aki valamikor muzsikus volt, de abba kellett hagynia, s most új erőt, új kedvet kapva folytatja a régit. Mily hamar otthon van ismét a hangok világában! Ami fogásokat más tíz évig, húsz évig tanul, azt egy-két nap alatt már tudja. Dehát hogyisne: csak
az új kezet kell belegyakorolnia. Lelkében a tudás alapja megvan. Liszt Ferenc már hat éveskorában nem a zongora iránt érdeklődött e legjobban? Hány gyermek nő fel a zongora mellett, s nem érdeklődik iránta! Munkácsy inas-korában reszketett a festékért és az ecsetért. Hány asztalosinas, akinek szintén sokszor a kezébe nyomják az ecsetet, de csak eszébe se jut, hogy mást is fessen, mint amit muszáj. Nemcsak a poéta születik: mindenki születik valamire. De aki kőfaragónak született, és kőfaragóság helyett a borbélyságot vállalná, nehezebb szerszám lesz neki a borotva, mint a csákány. Mert az a munka, amelyre születtünk, gyönyörűség; az a munka, amelyre nem születtünk, szenvedés.” – Bibi

A Szenvedni akarok című elbeszélésében az egyik szereplő azt mondja, hogy a föld lélek. Gárdonyi ezt úgy magyarázza meg, hogy a teremtés kezdetén, amikor a lelkek fellázadtak isten ellen, többen hamuvá, pernyévé váltak. Ők lettek azok a visszamaradt lelkek, akik földdé váltak, anyaggá sűrűsödtek és így szilárd alapot adnak az emberiségnek küldetése teljesítéséhez. A föld lélek, a lélek pedig föld. Az antropozófia tanításában a bennünket övező természeti világ, az ásványok, növények, állatok, mind azon magasabb rendű hierarchiák, angyalok, arkangyalok, kerubok, szeráfok rendjeinek áldozatából jött létre, akik mintegy „aláfeküdtek” az embernek, hogy segítsék fejlődését. A szellemvilágban nincs szenvedés és így nincs fejlődés sem.

„Különben ez a sok minden földi jaj-baj csak megerősíti azt a véleményt, hogy Istentől eltávozott lelkek vagyunk. A föld a Világegyetem javító-intézete.”

„A világ történelmének legrejtelmesebb lapja, bábeli zavarodás története. Száz szóba vont rövid mese formájában valami nagy igaz történet az emberiség legnagyobb viharáról, amely bizonyára nem is ezen a Földön folyt le, hanem a Magasban. A lelkek világában.

Micsoda égi-háború lehetett az, ahol az orkán por helyett a lelkek miriádjait sodorta szét a világtérbe!

Vajon az ember testbe öltözésé nem arra való-e, hogy a világtéri mozgásból akár önkéntesen, akár muszájból el legyen távolítva a lélek-ember?”

„ Itt nincs életküzdelem. A vasat csak a tűz forrasztja össze. A lelkeket a szenvedés, az egymásért való szenvedés. Addig fognak keresni és kerestetni, míg csak meg nem találják a nekivaló helyet. S akkor majd összeölelkezve térnek vissza a lelkek igazi világába.” – Szenvedni akarok

Minden Gárdonyiról szóló életrajz megemlíti személyes kapcsolatát Krisztussal. Szobája falán Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményének egy saját maga által festett másolata állott. Rudolf Steiner az antropozófia lényegét egy mondatban így határozta meg: „Az antropozófia a Krisztus-impulzus megújult, valóságos, mélyreható megértése.”(11) Gárdonyi erről kaphatott némi képet a fentebb már említett egyik Steiner könyv alapján. Az alábbi idézet talán nem szorul magyarázatra.

„De, – vetettem közbe, – Péter bátyám mégsem hisz Krisztus isten-voltában?
– Én nem hiszek? Hát én nem is hiszem, hanem tudom.” – Bibi

Írásaiban, verseiben végigvonul a Szűzanya iránti tisztelete. Életében Jézus követése Mária tiszteletével párosult. Ha egy kisgyerekes anyát látott, mindig Jézus anyját látta meg benne. A már korábban említett Útra készülés című versének utolsó versszakában a Földre való visszatérés egyik indokaként említi Jézus anyjának megvigasztalását.

„S ha jő az éj, s én újra visszatérek,

egynéhány szál gyöngyvirágot letépek,

és felviszem a csillagfényes égbe.

Megkeresem a Jézus Anyját véle.

A Jézus anyját, kinek képei

oly búsak lenn és oly szenvedők!

Hadd lássam egyszer mosolyogni őt!”

Az eddigi, nagy számban idézett gondolatok csak töredékei a Gárdonyi írásait átszövő számtalan ilyen jellegű, ettől a szellemiségtől áthatott gondolatok mély tárházának. Ebből a szellemi kincsesbányából izzadságos munkával kihozott bölcsességét szerette volna gyermekei számára is átadni.

Emberismeret. „Az embereket úgy nézzétek, mintha csigák volnának. Ami a csigánál ház, az nálunk a test. Ami a csigánál a test, az nálunk a lélek. – Némely csiga mélyen behúzódik a házába, csak olykor nyújtja ki a szarvait. Némelyik félig is kibúvik. Egészen nem mutatkozik egy se: a legbelső része titok marad. Ő maga se látja. – Ha már odafejlődtetek, hogy léleknek érzitek magatokat, embertársaitokat is mind léleknek ismeritek majd, — testben járó léleknek. — Akkor nyílik meg csak a szemetek az emberek és e földi világ látására. – Némelyik ember oly jelentéktelennek, oly semminek látszik, hogy olybá tekintjük, mintha mozgó tárgy volna. Pedig ha bele látnánk a szívükbe, azt látnánk, hogy ők is épp úgy a világ közép-pontjának érzik a maguk személyét, mint mink. Hát a legkisebb emberrel is éppoly kíméletesen bánjatok, mint a legnagyobbat. Akit mindenki csíp, mar, nevet, csúfol, megvet, arra ezzel a gondolattal nézzetek: ennek éppúgy fáj, mint nekem fájna.” – 73.39.1. ltsz.

Gárdonyi hit abban, hogy minden ember egy küldetéssel érkezett a Földre. Ezt a vállalt feladatot sokan elfelejtik, néhányan sejtik, még kevesebben tudják. A lélek fejlődésének képét az antropozófia tanításának értelmében Krisztus mutatta meg az emberiségnek. Gárdonyi számára ez a személyes lelki-szellemi kapcsolata az élő Krisztussal lehetett az, ami elősegítette, hogy emlékezék erre a saját maga által választott küldetésére. Az alábbi két idézet, melyet Gárdonyi Géza cédulára jegyzett le saját magának, árulkodik arról, hogy nagyon is tudta, miről ismerhető meg egy ilyen érett, fejlett lélek.

 „Minél fejlettebb lélek valaki, annál kevésbé keresi a maga boldogulását mások boldogulásának rovására. S ha a … legmagasabb fokra jut valaki, akkor meg már éppen a maga kárával is segíti embertársainak boldogulását…”- Égre néző lélek

„A tömeg megérzi. Meglátja, habár csillagot nem hord a homlokán, s teste sem különb, mint másoké. De attól a perctől kezdve, mikor földi megérése befejeződött, figyel a szavára, mint felső régióból jövő lélek nyilatkozatára.” – 75.10.2. ltsz.

Feszty Árpádné Jókai Róza azon kevesek egyike volt, aki a láthatatlan Gárdonyit is ismerte. Nő létére ő volt az egyik legbizalmasabb barátja. Amikor még mint pályakezdő író Budapesten élt gyakori vendég volt a Feszty családnál. A ház úrnőjének későbbi visszaemlékezéseiben Gárdonyi jellemére úgy emlékszik vissza, mint aki maga volt az abszolút, rendíthetetlen nyugalom. „Soha sodrából ki nem zökkenő, egész lényén uralkodó, semmi máshoz nem hasonlítható nyugalom.” 

„Csak a szeme, az álommal, napfénnyel, madárénekkel teli tekintete és a szája szélén valami önmagába visszamosolygó kis vonás: ennyi árulta el a figyelmes szemlélőnek, hogy kiválasztottal áll szemben. Hogy ez a nagy ádámcsutkájú, szürke ember nem holmi kis falusi jegyző vagy néptanitó: hanem egy elhivatott.”(12)

A felsoroltak alapján lehet Gárdonyiról, mint antropozófusról, pontosabban, mint az antropozófia szellemiségétől áthatott íróról beszélni? Gárdonyi nem felnőtt korszakában köteleződött el Krisztus követése mellett. Húszévesen már komolyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy magára ölti a ferences rendi szerzetesi csuhát. Felvételi kérelmet is írt a pozsonyi Rendháznak. A karácsonyi ünnepek idejének Gárdonyi által írt egyik legismertebb egyházi éneke a Fel nagy örömre is ebből a Krisztus-impulzusból született. Amikor házassága miatt mély lelki válságon ment keresztül, 1886-ban a naplójában ezt jegyezte fel: „Önzetlenül csak egy ember szeretett: Krisztus. Elszédülök, ha rátekintek a keresztfára.” Gárdonyi világnézetének Krisztus volt a szegletköve, de emellett vallotta a reinkarnáció és a karma tanát, tisztelte Buddhát és a többi vallásalapítót, ami így együtt egyetlen történelmi egyház keretébe sem fér bele. A teozófia elfogadja ezeket ugyan, de ott Krisztusnak nincs kizárólagos szerepe. Az antropozófia az egyetlen olyan világszemlélet, amely ezt együtt tanítja.

Nagy Sándor professzor úr tanulmányában Gárdonyinak a Rudolf Steiner által létrehozott antropozófiával való kapcsolatát abban látja megalapozottnak, hogy világszemlélete nagyon hasonló annak a fejlődés- és szabadságelméletével.

Rudolf Steiner  a   magasabb világok megismeréséhez vezető beavatási út hét fokát különítette el az imagináció, inspiráció és intuíció fokozatai szerint. Idézzük a három utolsó fokot:  „…5. A  mikrokozmosz  és  makrokozmosz  viszonyainak a  megismerése.  6.  Eggyéválás a makrokozmosszal.  7. Az előző tapasztalatok összességének átélése, mint lelki alaphangulat.  A legmagasabb fokhoz vezető beavatási útról a következőket írja: A tanítvány a megfelelő fejlődési fokon megismeri saját lényének a világhoz való viszonyát. Ezen a fokon megtudja,  hogy a kis világ,  a mikrokozmosz,  vagyis az ember maga,  megfelel a nagy világnak,  a makrokozmosznak… Kezdi úgy érezni, hogy összenő az egész világépítménnyel, annak ellenére, hogy teljesen önállónak érzi magát.  Feloldódik az egész világban, eggyé válik vele, anélkül, hogy saját mivoltát elveszítené. (Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai.  Génius, Bp. én. 291-292.)” 

Újra idéznénk Rudolf Steiner Tolsztojra, illetve az antropozófia meghatározására vonatkozó mondatait. Az első: „Azt mondhatjuk, hogy megcsendül Tolsztojnál valami, amit Krisztus-impulzusnak nevezhetünk. Írásaiba belemélyedve láthatjuk, hogy betölti őt a Krisztus-impulzus.„(12) A második: „Az antropozófia a Krisztus-impulzus megújult, valóságos, mélyreható megértése.” A két ide vonatkozó Steiner-i idézet, valamint Gárdonyi írásai alapján a kérdésre adható válasz, hogy Tolsztojhoz hasonlóan, Gárdonyit is hasonló módon hatotta át az, amit az antropozófia Krisztus-impulzusnak nevez. Hitük ugyanabból a szellemi forrásból táplálkozott. Rudolf Steiner egyik tanítványa és legközelebbi munkatársa, Ita Wegman a Krisztus-impulzusról így ír jegyzeteiben: „nem pusztán a tökéletesebbé válásra kell törekednünk, hanem valami olyat befogadni magunkba, amelyre valóban igaz Pál mondata: nem én, hanem a Krisztus énbennem.”(14)

A japán zen-buddhista hagyományban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy amikor egy zen mester meghalni készül, melyek az utolsó szavai.  Egy egész élet kerül mérlegre. Egy egész emberi élet lényege sűrítődik bele ezekbe az utolsó szavakba. Gárdonyinál ez így hangzott: „Isten énbennem lakik.”

 

• Halász J. Attila

Hivatkozások:

1. Keller Péter: Az élő Gárdonyi arc, Szent István Társulat 2015. 287 p. Tordai Ányos: Amit nem tudunk Gárdonyiról. Jegyzetek Gárdonyi József: Az első Gárdonyi c. könyvéhez. Budapest, 1935.
2. Feszty Árpádné: A tegnap. Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt. kiadása 1924. Online: https://mek.oszk.hu/18600/18696/pdf/18696.pdf. 14 p.
3. Bilkei Ferenc: Gárdonyi és a buddhizmus. Székfoglaló az Egri Gárdonyi-társaság díszülésén. 1925. évi március hó 22-én felolvasta Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános. Székesfehérvár, Vörösmarty nyomda, 1926.
4. Notebooks of Paul Brunton > Category 17 : The Religious Urge > Chapter 7 : Beyond Religion As We Know It. 14. számú jegyzet. Forrás: Paul Brunton Philosophic Foundation weboldal
5. Hieroklész: Kommentár a püthagoreus Aranyvershez/ A gondviselés. Steiger Kornél fordításában. Gondolat Kiadó, Budapest 2018. 8 p.
6. Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai, Genius kiadó. A magasabb világok megismerése című fejezetben.
7. Lev Tolsztoj: Napló. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 654 és 674 p.
8. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Kairosz Kiadó. Budapest, 2008. 130 p.
9. Rudolf Steiner: Theosophy and Tolstoy, GA 53, 3 November 1904, Berlin. Translated by Dorothy S. Osmond. Forrás: https://rsarchive.org/Lectures/GA053/English/Singles/19041103p01.html
10. Rudolf Steiner: The Gospel of St. John in Relation to the Other Three Gospels GA 112. https://rsarchive.org/Lectures/GospJohn2/GosJn2_index.html. Az angol fordítás az eredeti 1909-es előadás fordítása. A későbbi kiadásokban megváltoztatták a teozófia megnevezést, antropozófiára vagy Krisztus-impulzusra. A magyar kiadás a Krisztus-impulzus kifejezést használja.
11. Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata IV. Genius Kiadó. 70 p.
12. Feszty Árpádné: A tegnap. Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt. kiadása 1924. Online: https://mek.oszk.hu/18600/18696/pdf/18696.pdf
13. Rudolf Steiner: A János-evangélium másik három evangéliummal, különösen a Lukács-evangéliummal való viszonylatában, Genius Kiadó. 103 p.
14. Peter Selg: Az utolsó három év. Ita Wegman Asconában 1940-1943. Pro Natura Kft. 2023. 102 p.

A Gárdonyi hagyatékban található jegyzet cédulák idézeteinek forrása:

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

– 73.5.1. ltsz. Vezércsillagok, 345 p.

– 73.13.1. ltsz.  Buddha, 345 p.

– 73.39.1. ltsz. Emberismeret, 360 p.

– 73.41.1. ltsz. Halhatatlanság, 360 p.

– 73. 51. 1. ltsz. Spiritizmus, 363 p.

– 74.26.1. ltsz. Buddha őrült volt. 382 p.

– 74.13.1. ltsz. c. Teremtés, 377 p.

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában II. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis 13. (1975)

– 74.56.1. ltsz. Természet, 248 p.

– 75.6.1. ltsz. Tolsztoj, 252 p.

– 75.10.2. ltsz. Égbenjárt ember. 254 p.

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve) Agria 23. – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1987.

• jegyzet az Isten rabjaihoz 565 p.

Felhasznált irodalom:

– Franklin Benjámin Számadása életéről. Európa Kiadó, Budapest, 1989. Fordította Bartos Tibor.

– Földesi M. Eszter: Gárdonyi Géza és a vallás. In: Az Esztergom-Vízivárosi Irgalmas Nővérek Érseki Boldog Margit Leánygimnáziumának évkönyve Esztergom, 1941.

– Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Kairosz Kiadó. Budapest, 2008. Első kiadása Dante Kiadó 1934.

– Gárdonyi Géza: Bibi. Budapest, Dante, 1929. https://mek.oszk.hu/04400/04484/index.phtml

– Gárdonyi Géza: Égre néző lélek. Gárdonyi Géza füveskönyv. Szeged, Lazi, 2004.

– Gárdonyi Géza: Titkosnapló. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.

–  Gárdonyi Géza: Boldog halál szekerén. Dante Kiadó, 1928.

– Keller Péter: Az élő Gárdonyi-arc. Budapest: Szent István Társulat, 2015.

– Király Júlia: Jegyzetek és feljegyzések a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában I. Agria 36. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 2000.

– Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I-IV. Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis (1973-1981)

– Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve) Agria 23. – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1987.

– Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában. Az Egri Múzeum Évkönyve Annales Musei Agriensis 14. (1976)

– Nagy Sándor: Gárdonyi közelében. Eger: Dobó Vármúzeum. 2000, Studia Agriensia.

– Steiner, Rudolf: A filozófia rejtélyei, I-II. ABG Rent kft. 2013.

– Steiner, Rudolf: A kereszténység, mint misztikus tény és az ókor misztériumai. Genius Kiadó. Év nélkül.

– Steiner, Rudolf: A János-evangélium másik három evangéliummal, különösen a Lukács-evangéliummal való viszonylatában. Genius Kiadó. Év nélkül.

– Steiner, Rudolf: A szellemtudomány körvonalai. Genius Kiadó. Év nélkül.

– Sz. Király Júlia: „Szenvedni akarok” Gárdonyi Géza az első világháborúban. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 2010.

– Varga Zita: Gárdonyi Géza könyvtára. Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Eger, 2000.

– Z. Szalay Sándor: Gárdonyi műhelyében. Budapest, Magvető Kiadó, 1970.

– Z. Szalai Sándor: Gárdonyi nagy útja. Budapest, Kairosz Kiadó, 2013.