A mozdulatlan tudat az egyetlen menedék. Új év, új élet. Ami azt illeti a zen gyakorlás számos változást hoz az emberek életébe, akár olyat is, hogy annyira megváltoznak a körülmények, elköltözés, magánéleti változás, gyerekek születése, és még számtalan egyéb, akár korábban elképzelhetetlen változás, hogy ez akár oda is vezethet, hogy valaki nem tud jönni gyakorolni, és/vagy egy rövidebb hosszabb szünetet kell tartania. Valahogy a pécsi csoport életében is épp ez történik, meg hát év eleje is van, éppenhogy ocsúdnak az emberek a karácsonyi újévi ünnepek után, szóval kicsit gyérebb számban vettünk részt a sesshinen. De végül is mit számít ez? Aki ott van az odateszi-e magát vagy nem? Ez a kérdés. Végül is egy egész életet el lehet üldögélni álmodozva, abban a hitben, hogy zent gyakorlunk. Mi történik a zendóban? Beleadom-e magam teljesen? Mindig ez a kérdés. És ez egy tágabb kérdéshez vezet. Merek-e felelősséget vállalni a döntéseimért, az életemért? Épp ezért nem számít az, hogy amikor változás van, akkor épp jár e gyakorolni valaki. Hiszen pont a gyakorlás hozta létre változást, és ez hozta létre az ezért való felelősség vállalását is, ami aztán az életünk átrendezéséhez vezet. Akik azonban csak a kellemes melegre vágynak, rettegve a változástól, azok meneküljenek!
0 hozzászólás