Sesshin Németország, 2022. 07.13 – 23.

Galéria: Kattints a képre!

Tél, tavasz, nyár, ősz, tél

Aki ismeri az ikonikus filmet, az tudja, hogy ez az évszakok változásával ábrázolt szimbolika egy teljes fejlődéstörténetet mutat be ebben a műben. Valahogy mi is így voltunk ez alatt az osesshin alatt Németországban mi is átéltünk hideget-meleget, szó szerint és szimbolikusan is. Előretolt ütegeink (Fukuden és Dokon) már előkészítették a magyarok bejövetelét, de sajnos a kokuhon csak nyolcan tudtunk ott lenni, mert már megint közbeszólt a Covid. Szerencsére a csapat másik három tagja – Kyo Pisti, Levi és Taskó Isti egy pár nap múlva tudtak csatlakozni, az amúgy is szűkebb létszámú elvonuláshoz (sajnos Kata nem jöhetett). A hazai csapat most is kitett magáért, fontos, stratégia pozíciókat foglaltunk el: Fokuden – main tenzo, Dokon – külső munkaszervező, Meisu – jisha lett. Rendet és fegyelmet tartottunk minden fronton! Kellett is a fegyelem, főleg a belső, mert az időjárás a bolondját járatta velünk: reggel 8-10 fokot lehetett mérni, majd volt olyan nap, hogy dél körül 38-40 fok is volt kint. De hősiesen bírta mindenki vagy hideg borogatással vagy a legvastagabb termo pulcsival. Névadó szertartás is volt: Gáborunk megkapta a GenMyo nevet, ami .Titokzatos Tudatot jelent. Ami még fontos történés volt: Roshi beírta piros tollal a naptárába, hogy januárba jön Nagyváradra! Úgyhogy a nyári elvonulás után, jöhet az őszi, majd a téli nálunk! 😀

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin, Németország, 2022. jún.

Akikért a Han szól

Már majdnem egy hete hazaérkeztünk a júniusi németországi sesshinről, de eddig nem tudtam mit írjak róla. Illetve ez így nem igaz. Szinte minden nap tudtam volna valamit írni, de a következő nap felülírta azt. Nézzük sorba. Az első nap este felé, amikor kiértünk a Hokuzanba (12 órás autópályás utazás után), még csak sesshin sem volt, hanem 8-10 ember békésen vacsizott a zendó előtt és nagy örömmel fogadott minket. Másnap egy rövid zazen után belevettettük magunkat a sesshin többi résztvevőjének fogadásának előkészítésébe, majd ebédnél már Roshival fogyaszthattuk el az ételt. Utána felpezsdült a kolostor, szinte óránként jöttek a kosesshinre a résztvevők. Voltak nagy örömködések, rácsodálkozások a sok-sok náció, nyelv és embercsoport között. Persze a kokuhó (sesshin nyitóbeszéd) után, mindenki átkapcsolt halkabb üzemmódba. A másnap reggel már vidáman ébredünk a kolomp szavára 3.30-kor majd a reggeli szútrázás és sós tea ivás után fel lehetett azonnal sorakozni sanzenre (személyes útmutatás) a Roshihoz. Miután egy párunkat egekbe repített az energiájával neki is láthattunk a kétnapos munkasesshin fő attarakciójának: aszfaltoznunk kellett a bekötő utat. Mesterünk Dokon (Viktor) úgy állta a sarat a főmérnöki pozícióban, mintha a fél Dunántúl autópályáit ő vezetésével épültek volna. Mi meg, mint markos legények adagoltuk az anyagot és simítottuk a betont. A harmincfokos melegben. A lányok is remek feladatot kaptak: a Hokousan kertészet terményeit szedték, válogatták és készítették elő az étkezéshez. Az ebéd és a szundi után nem maradhatott el a Teisó (tanítás), ami, mint tudjuk, sosem fejeződik be másfél óránál hamarabb 😀 Persze mi ez ahhoz képest, hogy vacsi után jön a Golden Hour, amikor egy óra alatt Roshi vagy eldönti hogy ad keisakut (vállra mért élénkítő ütés) vagy nem. Egyszer adott, aztán sohasem L. És ha még mindig állod a sarat, akkor jön az esi 5×25 perc, aminek a feloldása az alatta zajló szanzen. A nap vége felé, amikor a mester mindenki energetikai jólétéről gondoskodott, akkor (olyan fél 10 felé) visszatér a zandóba és jó hangulatban elfogyaszt velünk egy kis sareit (édesség) és a végén a ház elé vezetve a csapatot énekelve vetünk véget a napnak. Tulajdonképpen ez volt a menetrend minden nap 3.30 és 10.30 között. Mi változott? A fájdalom mértéke, a fájdalom helye. Az energetizáltság mértéke, a koncentráltság mélysége. Ami nem változott: a hétkor feltálalt okajó (túlfőzött rizs :D) és a hozzá tartozó 3-4 fajta „szósz”, amit minden egyes reggel enni kaptunk. Ez fix volt az életünkben. Az is, hogy reggel a baitónál (reggeli teaszertartás) hiába jelezzük a kezünkkel a jishanak (a sesshin menetét segítő 3-4 ember), hogy elég a tea, ő csak önti-önti-önti. Ami szintén sosem változik: Roshi atomenegia készlete, amit úgy szór a nap folyamán, hogy az ember csak úgy kapkodja a fejét (haráját). Persze a szokásos teázás, amit minden szanghának a héten egyszer beiktat Roshi, az is megvolt most is, ami azért is jó, mert ekkor végre azt gondolhatja az ember, hogy a Roshi is „csak” ember. Hiszen ekkor nagyon kedvesen és kedélyesen el tudunk vele beszélgetni hétköznapi és a zent érintő dolgokról. A kölcsönös ajándékozás most is meg volt: gyógyteánkért „cserébe” szélharangot kaptunk Roshi kalligráfiájával. Ami különleges volt, és szerencsére mostanra már hagyomány, az a tanítást kezdetét jelző dobszóló, ami egészen egyedi színezetet ad az eseménynek. Ami az egészet felborította, megkavarta és megszomorította az a Covid volt. Sajnos egyik társunk beteg lett már a sesshin elején és haza kellet vinnie Magyarországra Viktornak, majd egy másik emberről is kiderült, hogy vírusos, de ő ott karanténba végigcsinált a sesshint. Persze mindenkit azonnal leteszteltek Esan-ék, és mint kiderül, mi többiek negatívak lettünk. Evésnél prsze ezentúl is mindenki használt kézfertőtlenítőt és szútrázásnál is felvettük a maszkot, hogy csökkentsük az esetleges fertőzés terjedésének lehetőségét. Ám a baj beütött, igaz utólag. A hazafelé úton volt, aki nagyon rosszul lett, és mint kiderült rá egy-két nappal többen is pozitív tesztet produkáltak, kisebb nagyobb rosszulléttel. Talán csak páran úsztuk meg a covidot, de ki tudja, hogy egy gyors teszt milyen pontos. Az, hogy nem csak mi jártunk így, az abból is kiderül, hogy a mostani zoom sesshin elmarad, mert Shoe és a hamburgi csapat sincs rendben (gyanítom ez lehet a többi szanghánál is). Az biztos, hogy a júliusi alkalomnál még szigorúbban lesznek a védekezési intézkedések, és akik meg még most sincsenek jól, azokért szóljon a Han.  

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Újra indulnak a munkák

Galéria: Kattints a képre!

Újra kezdődnek a munkák a Sosei földön. Az első most előkészítésképpen az út kialakítása az erdő mellett, és az ottani rész megirtása. Bár tavaly már az irtás jó részét megcsináltuk azért még van életerő a szederben, csipkebogyóban gyalogakácban, s ha jót akarunk magunknak, akkor mindenképp rendbe kell tenni az erdő melletti részt. Az út levisz majd egészen a föld aljáig ott elfordul, és a túloldali útig fut majd, így meg lehet majd kerülni az egész területet, anélkül, hogy sértenénk a rét zöldjét, és a terület oldalán nagyobb teherautók is leszállíthatják az építőanyagot. Mert ennek az évnek a terve egy kiszendo/teaház a sátor helyén, és egy kis lakóház.

A jó hír még, hogy számos fa kihajtott, Dokon le is fényképezte őket. Némely fák még most ébredeznek. Sajnos néhány el is pusztult, a szarvasok kettétörték vagy egyszerűen csak nem tudtak gyökeret ereszteni. Míg a gép dolgozott Dokon és Taikyo megtrágyázta a fák tövét és némi komposzt is került alájuk. Danival és Benedekkel pedig felmértük, hogyan tervezzük át a vízvezetéket, hogy könnyebb legyen locsolni a fákat, azokat is, amelyeket még nem ültettünk el.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Németország, 2022.04.22-28.

Galéria: Kattints a képre!

Mint minden igazán jó és erős sesshin, ez sem volt mentes a turbulenciáktól. Turbulencia az, amikor a repülőgép a nagy sebesség és a körülmények miatt gyorsan változó körülmények közé kerül. A repülőgépet ilyenkor dobálják a léghullámok, s az öveket feltétlenül be kell csatolni!  Az események megbolydulnak, a karma csírái beérnek, folyamatok indulnak el. Régi dolgok, fájdalmak örömök felszínre kerülnek. Na, hát ez az amiből volt részünk bőven. Dolgok elvesztése, megtalálása, tévedések, eltévedések, aminek a mélyén a kitartás és az együttérzés van jelen.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Toronyalja, Szent Mihály pálos kolostor

A Sosei föld felé menet az út bal oldalán kis ösvény vezet be az erdőbe, a Toronyaljai Pálos kolostor romjához. Többek közt ennek a helynek a közelsége is döntő szerepet játszott abban, hogy itt építsük meg a Sosei meditációs központot.

A Szent Mihály nevére keresztelt kolostorról nem sok adat maradt fenn, az építtetőjét sem ismerjük, de feltételezések szerint a várnak és környékének (Toronyalja falu) birtokosa lehetett. A két létesítmény kapcsolatát erősíti, hogy az utóbbi építéséhez a torony köveit is felhasználták.

A pálos kolostor első írásos említése 1437-ből való, és ahogy a későbbi feljegyzések is, a kolostornak szánt adományok felsorolásából áll. A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínűleg legkésőbb a kolostor is ez idő tájt néptelenedett el, erre utal az is, hogy a törökök 16. század végi összeírásában Toronyalja már pusztaként szerepel. A kolostor egyszer még előkerül az iratokban, amikor 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki monostoraik, köztük a toronyaljai birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül.

Az 1980-as években végzett ásatások feltárták, hogy egy közepes méretű kolostor állhatott itt, amely a márianosztrai perjelséghez tartozott. A leletek szerint a keletelt templom építése a 14-15. század fordulójára tehető, támpilléres szentélyét később kibővítették. Az épülethez északról kapcsolódott a kb. 35×28 méteres, szabálytalan négyszög alakú kolostorszárny.

Egykor az udvaron lehetett az a közel 20 méter mély kút, amelyet a régészek feltárták: mára ez az egyetlen emlék maradt a kolostorból, más nem is látható a helyszínen. A kútból számtalan értékes lelet került elő, mint pl. fanyelű kés, sarló, szekéralkatrész, lakat, vasmacska, illetve egy ónkanna. Egy monda is kapcsolódik a kúthoz, miszerint a nosztrai és a toronyaljai kolostorokat titkos alagút kötötte össze, a törökök elől menekülő szerzetesek pedig ebbe, illetve a kút mélyére rejtették kincseiket.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A kész szerszámtároló

Galéria: Kattints a képre!

A szerszámtároló elkészült! Szerszámok, eszközök behordva, az oldalajtó feltéve, a nagy ajtó feltéve, a csatorna a helyén, és az egész lezárva, a sátrak elbontva, felrakva a tároló padlásterébe. És bizony rendet raktunk a területen, a hatalmas káoszt felszámoltuk, a maradék faanyagot, amit később hasznosítani tudunk, beleraktuk a tároló alá, hogy szárazon maradjon, a szemétet, hulladékot egy helyre hordtuk. A sátortetővel letakartuk az 50m2 -es platformot, ami a kiszendo alapja, és ne felejtkezzünk el, arról, hogy a kútkana is elkészült.

Történt mindez november 20-án, szombaton, fénylő napsütésben.

Ezt a félévet a munkák tekintetében lezárhatjuk. Gratulálhatunk magunknak, amit kitűztünk megvalósítottuk! Köszönet mindenkinek!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló, ősz

Galéria: Kattints a képre!

Mint ahogy a képeken láthatjátok, belefutottunk az őszbe. Az idő elromlott, de ezt megelőzően megajándékozott őszi napsütéssel, miközben a tároló ajtaját feltettük. Még le kell égetni, olajozni, pontosabban beállítani, de a helyén van. Azonban, amikor az épület sarkait lezártuk már nagyon megromlott az idő, hideg volt, s egész nap szitált a köd és az eső. De a lényeg, hogy már csak egy utolsó erőfeszítés van hátra, a kert felőli ajtó, az esőcsatorna, ja és alul szintre vágni az oldaldeszkákat, és lehet bepakolni. Mindjárt kész!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló heroic

Galéria: Kattints a képre!

Nem túlzás ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek, hogy heroic. Bár az idő kedvező volt, azért annyit dolgoztunk, mint az állat, s még ugyan nem sikerült befejezni a tárolót, de már látszik a formája. Annak, aki még sohasem épített szerszámtárolót, mondom, hogy pl. az ácsmunka olyan izmokat mozgat meg, főleg, ha a tetőn szegelget az ember, amelyeket soha nem használ. Nem kell ide edzőterem, meg body art, meg egyebek, csak jöjjenek ki ácsogalni szegelgetni egy kicsit, már estére meglesz a hatás. A zokniért nem bír lehajolni senki, az hét szentség. Csak egyenes háttal leguggolni lehet érte. Szóval legalább olyan, mint a lovaglás. Soha nem tudott izmok kezedenek el ordítva bejelentkezni, hogy hello barátom, ergo sum.  

Szóval a csapat két napon keresztül látástól vakulásig dolgozott, s sikerült is az egyik oldalfalat felszögelni, meg a tetődeszkákat, a tetőn kihagyva a csatorna vasak helyét, a falakon meg a szarufák alatti léceket, mert azok némi igaztásra szorulnak, be kell szabni őket a helyükre a szarufák alá.   

A nagy tett az andráskeresztek beszabása (történeti kitekintés: Szent András X alakú keresztre feszítették fel), hogy statikailag szilárd legyen az épület. Ha valaki arra adná a fejét, hogy hobbiból andráskereszteket szögelne – esetleg megfeszítés céljából, – mondanám neki, hogy asztalos irányú ismereteket igényel. Menő keresztünk lett az biztos, milliméterre! beszabva. Ezt a tárolót már nem dönti össze a magyar szél sem. Komolyan mondom, egyre inkább lennék ásó, hogy itt lakhassak. A panoráma is jó, meg a levegő is. 

Köszi, güzü csapat! 

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló folytatás

Galéria: Kattints a képre!

Nahát, ez a hétvége nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Az ok: az időjárás. Az első nap haladtunk szépen, de a második nap már esett, így ki sem mentünk az Újjászületés földjére. Hiába na, az eső nagy úr, különösen az Újjászületés földjén, ahol nagy tud lenni a sár. Azonban az első nap jól haladtunk, felkerültek a tetődeszkák, s jórészt a fóliák is, és az összes tetőléc leégetve! Kötélidegekkel! Mert azért változatosnak nem nevezhető az égetés a csiszolás és az olajozás sem. És az egész tető és az oldalfalak mind égetve lesznek. szóval nem kis meló, de megéri.

Itt akkor egy kis kitérő, mi is az az égetés: a Shou Sugi Ban (jelentése „égetett cédrus deszka”) egy tradícionális japán eljárás, amivel a fa bármilyen vegyszer használata nélkül legalább száz évre tartósítható. – A siker kulcsa egyszerű: lobbantsd lángra a faanyagot! shou sugi ban (vagy másnéven yakisugi) módszerrel kezelt fa ellenáll az időjárás viszontagságainak (tűz-, víz- és UV-álló), sőt az élősködők sem jelentenek rá veszélyt. Hát jó, mi fenyőt használunk, nem japán cédrust, megteszi nekünk az is. Szép lesz így is, csak győzzük türelemmel!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Kútakna és szerszámtároló 2.

Galéria: Kattints a képre!

A második hétvégén fölkerült az alapvázra a teljes szerkezet, a tető váza. Mondtam Ádámnak, aki az ácsmunkát vezette, és mellesleg matematikus hallgató az ELTÉ-n, hogy már bekerült az öröklétbe, mert ez a tároló legalább ezer évig fog állni, köszönhetően többek közt
a legkeményebb, és a legtöbb türelmet kívánó munkának az égetésnek, csiszolásnak, és olajozásnak, ami által időjárásállóvá tesszük a fát. Egy egy ilyen kis ház esetén is elképesztő mennyiségű fát kell kezelni. Aztán a tetőlécekbe bele kellett marni a vízelvető árkokat is. A szakma azonban a derékszögek, függőlegesek beállítása, valamint pontosan kell szabni az anyagot is! Ádámnak, mint alkalmazott matematikusnak szerencsére zsigerben van a függőleges és a víszintes.

Állati jó lesz az egész, és ami azt illeti úgy tűnik szép is. Nem csak egy ilyen tákolmány – sufni, aminek persze szintén meglehet a szépsége, ez azért egy kicsit mégis más lesz, ezen a hétvégén már adja a formáját. Jó sokan voltunk ezen a hétvégén is.  Köszönjük mindenkinek! Gyertek máskor is!

A háttérben folyt a munka a kútaknán is, ami már tényleg a végső fázisban van, a tető hiányzik róla, meg le kell kenni vízhatlanító anyaggal.

A mammutfenyő védelmét is meg kellett erősíteni, mert az egyik szarvas igen fente rá a fogát, jelentősen megcsócsálta, még a védőhálót-karókat is bedöntötte, annyira meg akarta kóstolni. Hát szarvas barátom, mi megvédjük azt a fát, dacolunk a kegyetlen evolúcióval!

És nem feledkezzünk meg  Marcellről és Sáriról, olyan állat pizzát csináltak Marci vezetésével, hogy nyugodtan nyithatnának egy pizzázót. Saját gyártású kis házi kemencében sütötték mindezt a helyszínen! A rukkola a kertből volt rá!

Tulajdonképpen olyan klassz lesz ez a tároló, hogy szívesen beköltöznék. Boldog szerszámok, irigyellek titeket!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta