Sesshin Németország, 2022. 07.13 – 23.

Galéria: Kattints a képre!

Tél, tavasz, nyár, ősz, tél

Aki ismeri az ikonikus filmet, az tudja, hogy ez az évszakok változásával ábrázolt szimbolika egy teljes fejlődéstörténetet mutat be ebben a műben. Valahogy mi is így voltunk ez alatt az osesshin alatt Németországban mi is átéltünk hideget-meleget, szó szerint és szimbolikusan is. Előretolt ütegeink (Fukuden és Dokon) már előkészítették a magyarok bejövetelét, de sajnos a kokuhon csak nyolcan tudtunk ott lenni, mert már megint közbeszólt a Covid. Szerencsére a csapat másik három tagja – Kyo Pisti, Levi és Taskó Isti egy pár nap múlva tudtak csatlakozni, az amúgy is szűkebb létszámú elvonuláshoz (sajnos Kata nem jöhetett). A hazai csapat most is kitett magáért, fontos, stratégia pozíciókat foglaltunk el: Fokuden – main tenzo, Dokon – külső munkaszervező, Meisu – jisha lett. Rendet és fegyelmet tartottunk minden fronton! Kellett is a fegyelem, főleg a belső, mert az időjárás a bolondját járatta velünk: reggel 8-10 fokot lehetett mérni, majd volt olyan nap, hogy dél körül 38-40 fok is volt kint. De hősiesen bírta mindenki vagy hideg borogatással vagy a legvastagabb termo pulcsival. Névadó szertartás is volt: Gáborunk megkapta a GenMyo nevet, ami .Titokzatos Tudatot jelent. Ami még fontos történés volt: Roshi beírta piros tollal a naptárába, hogy januárba jön Nagyváradra! Úgyhogy a nyári elvonulás után, jöhet az őszi, majd a téli nálunk! 😀

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin, Németország, 2022. jún.

Akikért a Han szól

Már majdnem egy hete hazaérkeztünk a júniusi németországi sesshinről, de eddig nem tudtam mit írjak róla. Illetve ez így nem igaz. Szinte minden nap tudtam volna valamit írni, de a következő nap felülírta azt. Nézzük sorba. Az első nap este felé, amikor kiértünk a Hokuzanba (12 órás autópályás utazás után), még csak sesshin sem volt, hanem 8-10 ember békésen vacsizott a zendó előtt és nagy örömmel fogadott minket. Másnap egy rövid zazen után belevettettük magunkat a sesshin többi résztvevőjének fogadásának előkészítésébe, majd ebédnél már Roshival fogyaszthattuk el az ételt. Utána felpezsdült a kolostor, szinte óránként jöttek a kosesshinre a résztvevők. Voltak nagy örömködések, rácsodálkozások a sok-sok náció, nyelv és embercsoport között. Persze a kokuhó (sesshin nyitóbeszéd) után, mindenki átkapcsolt halkabb üzemmódba. A másnap reggel már vidáman ébredünk a kolomp szavára 3.30-kor majd a reggeli szútrázás és sós tea ivás után fel lehetett azonnal sorakozni sanzenre (személyes útmutatás) a Roshihoz. Miután egy párunkat egekbe repített az energiájával neki is láthattunk a kétnapos munkasesshin fő attarakciójának: aszfaltoznunk kellett a bekötő utat. Mesterünk Dokon (Viktor) úgy állta a sarat a főmérnöki pozícióban, mintha a fél Dunántúl autópályáit ő vezetésével épültek volna. Mi meg, mint markos legények adagoltuk az anyagot és simítottuk a betont. A harmincfokos melegben. A lányok is remek feladatot kaptak: a Hokousan kertészet terményeit szedték, válogatták és készítették elő az étkezéshez. Az ebéd és a szundi után nem maradhatott el a Teisó (tanítás), ami, mint tudjuk, sosem fejeződik be másfél óránál hamarabb 😀 Persze mi ez ahhoz képest, hogy vacsi után jön a Golden Hour, amikor egy óra alatt Roshi vagy eldönti hogy ad keisakut (vállra mért élénkítő ütés) vagy nem. Egyszer adott, aztán sohasem L. És ha még mindig állod a sarat, akkor jön az esi 5×25 perc, aminek a feloldása az alatta zajló szanzen. A nap vége felé, amikor a mester mindenki energetikai jólétéről gondoskodott, akkor (olyan fél 10 felé) visszatér a zandóba és jó hangulatban elfogyaszt velünk egy kis sareit (édesség) és a végén a ház elé vezetve a csapatot énekelve vetünk véget a napnak. Tulajdonképpen ez volt a menetrend minden nap 3.30 és 10.30 között. Mi változott? A fájdalom mértéke, a fájdalom helye. Az energetizáltság mértéke, a koncentráltság mélysége. Ami nem változott: a hétkor feltálalt okajó (túlfőzött rizs :D) és a hozzá tartozó 3-4 fajta „szósz”, amit minden egyes reggel enni kaptunk. Ez fix volt az életünkben. Az is, hogy reggel a baitónál (reggeli teaszertartás) hiába jelezzük a kezünkkel a jishanak (a sesshin menetét segítő 3-4 ember), hogy elég a tea, ő csak önti-önti-önti. Ami szintén sosem változik: Roshi atomenegia készlete, amit úgy szór a nap folyamán, hogy az ember csak úgy kapkodja a fejét (haráját). Persze a szokásos teázás, amit minden szanghának a héten egyszer beiktat Roshi, az is megvolt most is, ami azért is jó, mert ekkor végre azt gondolhatja az ember, hogy a Roshi is „csak” ember. Hiszen ekkor nagyon kedvesen és kedélyesen el tudunk vele beszélgetni hétköznapi és a zent érintő dolgokról. A kölcsönös ajándékozás most is meg volt: gyógyteánkért „cserébe” szélharangot kaptunk Roshi kalligráfiájával. Ami különleges volt, és szerencsére mostanra már hagyomány, az a tanítást kezdetét jelző dobszóló, ami egészen egyedi színezetet ad az eseménynek. Ami az egészet felborította, megkavarta és megszomorította az a Covid volt. Sajnos egyik társunk beteg lett már a sesshin elején és haza kellet vinnie Magyarországra Viktornak, majd egy másik emberről is kiderült, hogy vírusos, de ő ott karanténba végigcsinált a sesshint. Persze mindenkit azonnal leteszteltek Esan-ék, és mint kiderül, mi többiek negatívak lettünk. Evésnél prsze ezentúl is mindenki használt kézfertőtlenítőt és szútrázásnál is felvettük a maszkot, hogy csökkentsük az esetleges fertőzés terjedésének lehetőségét. Ám a baj beütött, igaz utólag. A hazafelé úton volt, aki nagyon rosszul lett, és mint kiderült rá egy-két nappal többen is pozitív tesztet produkáltak, kisebb nagyobb rosszulléttel. Talán csak páran úsztuk meg a covidot, de ki tudja, hogy egy gyors teszt milyen pontos. Az, hogy nem csak mi jártunk így, az abból is kiderül, hogy a mostani zoom sesshin elmarad, mert Shoe és a hamburgi csapat sincs rendben (gyanítom ez lehet a többi szanghánál is). Az biztos, hogy a júliusi alkalomnál még szigorúbban lesznek a védekezési intézkedések, és akik meg még most sincsenek jól, azokért szóljon a Han.  

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Újra indulnak a munkák

Galéria: Kattints a képre!

Újra kezdődnek a munkák a Sosei földön. Az első most előkészítésképpen az út kialakítása az erdő mellett, és az ottani rész megirtása. Bár tavaly már az irtás jó részét megcsináltuk azért még van életerő a szederben, csipkebogyóban gyalogakácban, s ha jót akarunk magunknak, akkor mindenképp rendbe kell tenni az erdő melletti részt. Az út levisz majd egészen a föld aljáig ott elfordul, és a túloldali útig fut majd, így meg lehet majd kerülni az egész területet, anélkül, hogy sértenénk a rét zöldjét, és a terület oldalán nagyobb teherautók is leszállíthatják az építőanyagot. Mert ennek az évnek a terve egy kiszendo/teaház a sátor helyén, és egy kis lakóház.

A jó hír még, hogy számos fa kihajtott, Dokon le is fényképezte őket. Némely fák még most ébredeznek. Sajnos néhány el is pusztult, a szarvasok kettétörték vagy egyszerűen csak nem tudtak gyökeret ereszteni. Míg a gép dolgozott Dokon és Taikyo megtrágyázta a fák tövét és némi komposzt is került alájuk. Danival és Benedekkel pedig felmértük, hogyan tervezzük át a vízvezetéket, hogy könnyebb legyen locsolni a fákat, azokat is, amelyeket még nem ültettünk el.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Budapest, 2022.04.30.

Galéria: Kattints a képre!

Éljen május elseje? Nem!

Éljen április 30-a! Ekkor volt a Király utcában a hóvégi sesshin, amin majd húszan voltunk. Karcsi gondoskodott a táplálásunkról a remek, új perui recepttel és hozzá a hagyományos magyar Pilóta keksszel. De ne csak a világi hívságokról beszéljünk: szerencsére jelen tudott lenni több ember a mostani németországi csapatból, akiknek a fényéből a nap folyamán mi is táplálkozhattunk. Remek szellemi együttlét volt, mint a fotó is bizonyítja. Nekünk ez a nap volt a munka ünnepe, az önmagunkon való munka ünnepe.

Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Németország, 2022.04.22-28.

Galéria: Kattints a képre!

Mint minden igazán jó és erős sesshin, ez sem volt mentes a turbulenciáktól. Turbulencia az, amikor a repülőgép a nagy sebesség és a körülmények miatt gyorsan változó körülmények közé kerül. A repülőgépet ilyenkor dobálják a léghullámok, s az öveket feltétlenül be kell csatolni!  Az események megbolydulnak, a karma csírái beérnek, folyamatok indulnak el. Régi dolgok, fájdalmak örömök felszínre kerülnek. Na, hát ez az amiből volt részünk bőven. Dolgok elvesztése, megtalálása, tévedések, eltévedések, aminek a mélyén a kitartás és az együttérzés van jelen.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Pécs, 2022.04.10.

A kérdés az, hogy lehet-e azt mondani, hogy minden sesshin egyforma? Hát lehet, de csak annyiban, amennyiben minden ember egyforma. Ahogy Dogen mondja, két szeme és szája van mindenkinek, és orra. De milyen is az az orr? Ha már van az az orr, akkor tülkös, akár fitos, hogyan érzékel? Aztán ott a szem, hogyan lát a szem, a kék és a barna? Megkülönböteti-e a szépet a csúnyától? Eltávolodtunk-e már a rabságtól? „Bár sok elnevezés létezik, amely a bódhi-tudatra utal, mindegyik az ’egy-tudatra’ vonatkozik.” Mutassátok meg azt a helyet, ahol a fák virágoznak, a rügyek kipattannak – fény és árnyék nem válik el egymástól!

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Székesfehérvár, 2022.04.02.

Sesshin. Minden sesshin ugyanolyan? Aki már volt egynél több sesshinen az pontosan tudja, hogy két lélegzet között is különbség van, nemhogy két sesshin között. Valahogy gyakran megfeledkezünk arról, hogy ahhoz, hogy egyáltalán gyakorolni tudjunk, már megfelelő alapokkal kell rendelkeznünk. Ezek nem mások, mint azok az életelvek, amiket be kell tartanunk. (pl. a szándékos ártás kerülése, a hazugság kerülése, nem lopás…) Nem azért mert kötelező, hanem azért mert az életelvek betartása alapozza meg a meditációt, azt, hogy egyáltalán képesek legyünk 25 percig – egy sesshinen pedig napi 8 órán keresztül – csendben ülni és figyelni. Amennyiben nem alapoztuk meg kellőképpen a tudatunkat, abban az esetben képtelenek vagyunk zazent gyakorolni, mert a tudatunk nyugtalan. Az életelvek be nem tartása nyugtalanná teszi a tudatunkat, a mélyben áramló nem tudatos gondolatok, képek, érzelmek megakadályozzák azt, hogy nyugodtan üljünk, és ellenállhatatlan erővel dobják felszínre a felesleges gondolatokat, érzelmeket. Az alap tehát az életelvek megtisztítása. Erre kezdetben tudatosan kell törekednünk. Aki saját állítása szerint „nem tud meditálni”, az azért nem tud, mert a mélyben lévő lenyomatok ezt megakadályozzák, tehát mindenképp az életelvek betartásával kell kezdenie. Lehetnek persze olyanok, akik úgy gondolják, hogy betartják ezeket az elveket, mégis képtelenek koncentrálni. Ennek oka az, hogy a tisztulás még nem elégséges, a gyökerek mélyebben vannak. Ilyenkor egy könnyebb úttal kell kezdenünk, amellett, hogy betartjuk az életelveket, énismeretre kell szert tennünk, s közben tudattisztító gyakorlatokat kell végeznünk, (mantrák, imák, leborulás, önzetlen! jótékonykodás, … ) A zenben nem kifejezetten hangsúlyozzuk ezen alapelvek betartását. Ennek két oka van. Az egyik, hogy zent gyakorolni lehetetlen anélkül, hogy ezt valaki már  ne tette volna meg. Tehát a zen gyakorlásnak feltétele egy viszonylag nagyfokú tudati tisztaság. A másik ok az, hogy a gyakorlás során annyira átalakul a személyiség, hogy önkéntelenül betartja ezeket az alapelveket. Mindenki gyakorolhat zent, de mint ahogy bizonyos készségek nélkül nem válhat valaki festőművésszé, ugyanúgy nem válhat valaki zen gyakorlóvá, vagy egyáltalán olyanná, aki azt mondhatja, hogy „tud meditálni”. A zen az eredeti tudatunkra felébredésről, a megvilágosodásról szól. A megvilágosodás kapuja is zárva lesz azelőtt, aki nem készült fel.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Pécs-Szalánta, 2022.03.27.

Galéria: Kattints a képre!

Nincs jobb, mint egy újabb sesshin. Szalánta Pécstől mintegy 11 km-re fekvő település. A bölcsőde pont szomszédos Eszterék házával, Eszter pedig pont a pécsi csoport egyik oszlopa. A bölcsöde hátsó része pedig pont kihasználatlan. Mi adódik egy ilyen helyen? Sesshin.

Az egyik szomszédban 4 csodálatos kisgyerek, (apával) – ők Eszterék, mint fentebb kiderült – kakas tyúkokkal, – ők nem Eszterék – csak úgy vannak, csipegetnek, létezgetnek, ami a dolguk, a másik szomszédban láncfűrész (lovakkal). (Nem, nem a lovak láncfűrészelnek!) Finom ebéd, némi lábfájás, szétesés, ahogy ez már csak lenni szokott egy sesshinen, séta a gyönyörű virágzó parkban – ami korábban gyümölcsös lehetett. Bioalma felvágva, (ehető!) és a kemény mag, akik gyakorolnak. Mi kell még egy sesshinhez? Kávé! És még az is volt!

Ja, hát így feszegettük az énünk határait, a sesshin már csak ilyen.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Sesshin Kóspallag, 2022.03.26.

Galéria: Kattints a képre!

Megvolt az első sesshin Kóspallagon.  Művelődési ház, nevezzük kultúrteremnek, még színpad is van, de hát most a függönyre nem volt szükség nem lépett fel senki, vagyis hát néma előadás volt, mozdulatlan színház, ahol a teret csak a gyakorlók energiája tölti be.
A színészi jelenlétnek is ugyanaz az energiája, mint a zazennek. Még a szó is kifejezi, szép magyarul. Jelenlét. Ahogy a színész belép a színpadra, az hogy mennyire figyelnek fel rá a nézők, ettől a jelenléttől függ. Teljes lényével van-e jelen, vagy csak részben. A színház, különösen a No színház ezen a koncentráción és ezen a jelenléten, erőn alapszik. A színész a mozgásával, gesztusaival átrendezi az erőteret, átrendezi a nézők energiáját. A No (és antik görög) színházban a színész bár álarcban van, ez az energia megindítja a nézőket, és azok érzelmeket, katarzist, csendet élnek át.
A gyakorlók energiája is átrendezi a teret, nézők és színészek ugyanazok, maguk a gyakorlók. De ez az erőtér ott marad, miután vége az elvonulásnak, és még jó darabig hat. De hat a falakon túl is, hat a környezetre, az emberekre. A színház és  a zazen szakrális tevékenység. Megtisztulunk és megtisztítunk. Ahogy a tudat elcsendesedik, szétárad a csend.
Kóspallag csak 4 km Sosei földtől, és egy erős sesshin tere még ennél is nagyobb.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

4 napos sesshin Budapest, 2022.03.12-15.

Galéria: Kattints a képre!

Márciusi ifjak

Az elmúlt 4 napban rendhagyó módon ünnepeltük meg a 15-i szabadságharcot. Nem az utcára vonultunk, hanem a zendóba, nem Táncsicsot szabadítottuk ki börtönéből, hanem önmagunkat. A „talpra magyar” is csak akkor hangzott el, ha egy hosszabb ülés után, végre eljött a kinhin ideje. A kokárda színei is reprezentálva lettek, de ételek formájában: gyönyörű piros paradicsomleves, álomfehér rizs és a szezámmaggal megszórt zöld spenót. Amikor bementünk személyes beszélgetésre Kyo Pistihez, akkor tudtuk: „Itt az idő, most vagy soha”. A 12 pont helyett a Szív szútrát olvastuk fel, és Petőfi hevességével  mantráztuk el 33-szor az Enmei Juku Kannon Gyo-t. Ünnepi hangulat volt a zendóban: emelkedett, vidám, nyitott és érző szívvel teli.

Egy dologban különböztünk 48-as őseinktől: aki itt volt, akár csak fél napig is, az nem az álmát akarta megélni, hanem éppen azt szerette volna meghaladni és mindent megtenni azért, hogy végre felébredjen.
Szerző: Páli "Gentoku" Péter | Közzétéve: telt el a közzététel óta