Szerszámtároló, ősz

Galéria: Kattints a képre!

Mint ahogy a képeken láthatjátok, belefutottunk az őszbe. Az idő elromlott, de ezt megelőzően megajándékozott őszi napsütéssel, miközben a tároló ajtaját feltettük. Még le kell égetni, olajozni, pontosabban beállítani, de a helyén van. Azonban, amikor az épület sarkait lezártuk már nagyon megromlott az idő, hideg volt, s egész nap szitált a köd és az eső. De a lényeg, hogy már csak egy utolsó erőfeszítés van hátra, a kert felőli ajtó, az esőcsatorna, ja és alul szintre vágni az oldaldeszkákat, és lehet bepakolni. Mindjárt kész!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló heroic

Galéria: Kattints a képre!

Nem túlzás ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek, hogy heroic. Bár az idő kedvező volt, azért annyit dolgoztunk, mint az állat, s még ugyan nem sikerült befejezni a tárolót, de már látszik a formája. Annak, aki még sohasem épített szerszámtárolót, mondom, hogy pl. az ácsmunka olyan izmokat mozgat meg, főleg, ha a tetőn szegelget az ember, amelyeket soha nem használ. Nem kell ide edzőterem, meg body art, meg egyebek, csak jöjjenek ki ácsogalni szegelgetni egy kicsit, már estére meglesz a hatás. A zokniért nem bír lehajolni senki, az hét szentség. Csak egyenes háttal leguggolni lehet érte. Szóval legalább olyan, mint a lovaglás. Soha nem tudott izmok kezedenek el ordítva bejelentkezni, hogy hello barátom, ergo sum.  

Szóval a csapat két napon keresztül látástól vakulásig dolgozott, s sikerült is az egyik oldalfalat felszögelni, meg a tetődeszkákat, a tetőn kihagyva a csatorna vasak helyét, a falakon meg a szarufák alatti léceket, mert azok némi igaztásra szorulnak, be kell szabni őket a helyükre a szarufák alá.   

A nagy tett az andráskeresztek beszabása (történeti kitekintés: Szent András X alakú keresztre feszítették fel), hogy statikailag szilárd legyen az épület. Ha valaki arra adná a fejét, hogy hobbiból andráskereszteket szögelne – esetleg megfeszítés céljából, – mondanám neki, hogy asztalos irányú ismereteket igényel. Menő keresztünk lett az biztos, milliméterre! beszabva. Ezt a tárolót már nem dönti össze a magyar szél sem. Komolyan mondom, egyre inkább lennék ásó, hogy itt lakhassak. A panoráma is jó, meg a levegő is. 

Köszi, güzü csapat! 

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló folytatás

Galéria: Kattints a képre!

Nahát, ez a hétvége nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Az ok: az időjárás. Az első nap haladtunk szépen, de a második nap már esett, így ki sem mentünk az Újjászületés földjére. Hiába na, az eső nagy úr, különösen az Újjászületés földjén, ahol nagy tud lenni a sár. Azonban az első nap jól haladtunk, felkerültek a tetődeszkák, s jórészt a fóliák is, és az összes tetőléc leégetve! Kötélidegekkel! Mert azért változatosnak nem nevezhető az égetés a csiszolás és az olajozás sem. És az egész tető és az oldalfalak mind égetve lesznek. szóval nem kis meló, de megéri.

Itt akkor egy kis kitérő, mi is az az égetés: a Shou Sugi Ban (jelentése „égetett cédrus deszka”) egy tradícionális japán eljárás, amivel a fa bármilyen vegyszer használata nélkül legalább száz évre tartósítható. – A siker kulcsa egyszerű: lobbantsd lángra a faanyagot! shou sugi ban (vagy másnéven yakisugi) módszerrel kezelt fa ellenáll az időjárás viszontagságainak (tűz-, víz- és UV-álló), sőt az élősködők sem jelentenek rá veszélyt. Hát jó, mi fenyőt használunk, nem japán cédrust, megteszi nekünk az is. Szép lesz így is, csak győzzük türelemmel!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Kútakna és szerszámtároló 2.

Galéria: Kattints a képre!

A második hétvégén fölkerült az alapvázra a teljes szerkezet, a tető váza. Mondtam Ádámnak, aki az ácsmunkát vezette, és mellesleg matematikus hallgató az ELTÉ-n, hogy már bekerült az öröklétbe, mert ez a tároló legalább ezer évig fog állni, köszönhetően többek közt
a legkeményebb, és a legtöbb türelmet kívánó munkának az égetésnek, csiszolásnak, és olajozásnak, ami által időjárásállóvá tesszük a fát. Egy egy ilyen kis ház esetén is elképesztő mennyiségű fát kell kezelni. Aztán a tetőlécekbe bele kellett marni a vízelvető árkokat is. A szakma azonban a derékszögek, függőlegesek beállítása, valamint pontosan kell szabni az anyagot is! Ádámnak, mint alkalmazott matematikusnak szerencsére zsigerben van a függőleges és a víszintes.

Állati jó lesz az egész, és ami azt illeti úgy tűnik szép is. Nem csak egy ilyen tákolmány – sufni, aminek persze szintén meglehet a szépsége, ez azért egy kicsit mégis más lesz, ezen a hétvégén már adja a formáját. Jó sokan voltunk ezen a hétvégén is.  Köszönjük mindenkinek! Gyertek máskor is!

A háttérben folyt a munka a kútaknán is, ami már tényleg a végső fázisban van, a tető hiányzik róla, meg le kell kenni vízhatlanító anyaggal.

A mammutfenyő védelmét is meg kellett erősíteni, mert az egyik szarvas igen fente rá a fogát, jelentősen megcsócsálta, még a védőhálót-karókat is bedöntötte, annyira meg akarta kóstolni. Hát szarvas barátom, mi megvédjük azt a fát, dacolunk a kegyetlen evolúcióval!

És nem feledkezzünk meg  Marcellről és Sáriról, olyan állat pizzát csináltak Marci vezetésével, hogy nyugodtan nyithatnának egy pizzázót. Saját gyártású kis házi kemencében sütötték mindezt a helyszínen! A rukkola a kertből volt rá!

Tulajdonképpen olyan klassz lesz ez a tároló, hogy szívesen beköltöznék. Boldog szerszámok, irigyellek titeket!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Kútakna és szerszámtároló 1.

Nagy hajrával és sok előkészület után elérkezett a szeptemberi utolsó hétvége; végre lebetonoztuk a kútakna tetejét, ahol az áramfejlesztőnk is biztos helyen lehet majd. Márk szakértő segítsége mellett jól haladt a munka! 
A veteményes túloldalán Ádám kezdett neki az ácsmunkának, készül a szerszámoskamra is. Alkalmunk volt kipróbálni a japán égetéses-csiszolós-lenajos fa tartósítást. Meleg napsütésben szenvedtünk a lyukfúróval, hogy biztos lábakon álljon a házikó – a szikkadt, agyagos talaj alig puhább a betonnál.
 Az ebédet ismét a helyi veteményesből készítettük bográcsban, Ági és Marci (Dani jelenleg 14 éves fia) főzött ránk. Még két hétvége kitartó munka és áll a szerszámtárolónk a Sosei-en. Köszönjük minden önkéntes hozzájárulását, nélkületek nem tartanánk itt!
Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Saját és hóközi

Immáron beérett a kert, saját termelésű zöldségek fűszerek segítségével a hóközi sesshinen megettük az első ebédet, amelynek minden elemét (kivétel barnarizs) a kertből szedtük. Mindet! A kertből! Mi termeltük! Bio! És elképesztően finom, frissen szedett!

Hóközi sesshin volt a hétvégén, a padozat remekül működik, a sátor szuper, a szangha életében sesshin, sesshin hátán, folyamatosan, de most a legfontosabb, hogy immár van saját termelésű biozöldségünk, bioebédünk (bográcsban főtt!) hála a kertészeknek, s mindenkinek aki eddig a kertben dolgozott, Áginak, Jionnak, Gergőnek és mindenki másnak. Szangha,  – ez az!

A raguban volt hagyma, zöldbab, cékla, mángold, sóska, csillagtök, cukkini, paradicsom. Fűszerek: zsálya, borsikafű, tárkony, oregánó, citromos kakukkfű. A salátában céklalevél, porcsinrózsa és paradicsom. Csak sót, borsot, olajat és rizst kellett máshonnan beszerezni.
Hát erről van szó!
Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Első sesshin a Sosei kolostor földjén

galéria a képre kattintva.

Valójában nem ez volt az első sesshin, hiszen 2019-ben, a Földavatón már volt egy igen kemény sesshin a roshival. Azonban mégiscsak az első sesshin, a mi első önálló sesshinünk, amikor is a munkákon túl elkezdődött az igazi gyakorlás, miután a múlt alkalommal elkészült a sátor padozata. Azért még feltétel volt, hogy lecsiszoljuk a padlót, kis igazítás a csavarokon, hogy a deszkák szilárdan álljanak, aztán Jion készített egy kis oltárt is.

Az étkezésnél pedig már saját salátát ettünk!

A terep még kicsit rendezetlen és vicces, hogy az oltár mögött a betonkeverő áll, de valami mégiscsak elindul. Kezdődhet, ami elkezdődött a Földavatóval az most folytatódik és több száz, több ezer évig akár: gyakorlás, megtisztulás a Sosei kolostor földjén.

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Megvalósítás I.

Hát nem indult könnyen! Munkaanyag a helyén, szerszámok megvannak, 15 résztvevő. Csatlakozott Zsombor asztalos faipari tapasztalatokkal, Gábor, szuper asztalos cucokkal, de a vízszintezés nem egyszerű ügy, mondhatjuk a legnehezebb, jó pár órás küzdelem. Közben jelentős győzelmek a bogáncs és a gaz ellen a fűkaszával.

Igen, a rutintalanság még látható, de ez volt az első nagy igazi ácsmunka, ami jelentős előrelépés és győzelem.

Végül a második nap végére elkészült a az 50m2 sátor padozata és a komposzttároló. Lehet most már ülni, csodálni a tájat az árnyékban, feküdni az árnyékban,…és lehet Sosei földön sesshint tartani. Oké, még nem 100% a komfort, de kezdődhet az energetizáló szakasz.

Mindeközben estefelé a mezei nyulak békésen üldögélnek a Sosei földön, bámulva a naplementét.

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Felkészülés

Felkészülésként a hétvégére, elhoztuk az összes faárut, ami még szükséges a szerszámtároló építéséhez, valamint a két padló elkészítéséhez, lepakoltuk őket (Karcsi Jion, Taikyo),  Padló 1: a 4x5m sátorban, padló 2: a 10x5m-es sátorban. Ha elkészül már lehet rajta gyakorolni is, a sátor hűvösében.

Jó hír, hogy a legnagyobb melegben is lengedez itt némi szél, köszönhetően a közelben lévő erdőnek. A sátor árnyékában különösen kellemes.

Jion és Taikyo meglocsolta a palántákat, (sajnos igen megfeküdt néhány a nagy melegben), aztán Taikyo az istenkirály fűkaszával irtotta a bogáncsot és a gazt. Több óra munka után sajnos még mindig a gaz áll nyerésre. Azonban az utókornak feljegyezzük, hogy a kaszálás után a kaszálékot nem kell összegereblyézni, amúgy meg elterülve védi a talajt a nap hevétől és a kiszáradástól, valamelyest akadályozza a gyomot, mert az nem kap fényt, és lassú bomlásával a földet is táplálja valamelyest. Igen ráfér erre az agyagos földre!

Most különösen nem kell gereblyézni, pont elég volt lekaszálni, gereblyézze össze az Isten! (Remélem nem sértődik meg.)

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Munka sesshin

galéria a képre kattintva

Hát ez a sesshin nem pont úgy alakult, ahogy terveztük, de azért jó egynehány kitűzött cél megvalósult.

Nem a terv szerint kezdődött, mert faanyag hiány van jelenleg, s hiába terveztük meg a szerszámtárolót centire, a faanyag hiány miatt a fatelepen számítógép, papír és ceruza nélkül, fejben kellett átalakítani a terveket. Ami ugye, mint tudjuk, sok kockázatot rejt magában. Aztán miután sikerült kiválogatni az anyag jó részét, nem bírtuk elhozni a teherautóval, mert egyszerűen nem fért rá, annyi anyag van, a nagy teherautó meg egyelőre nem tud feljönni a földre.

Nahát épp emiatt a hétvégén vettünk 160 db kis méretű vasúti talpbetont, amit majd az útba fogunk berakni, hogy kritikus helyeken könnyebb legyen feljönni a földre, mégha sár is van.

A lényeg, a faanyag nagy része leszállítva, 160 db talp felpakolva, lepakolva – ami azt illeti látványra nem tűnik soknak ez a 160 talpbeton, de 5 forduló + garantált izomláz. (az autóra egyszerre csak 30-at lehet feltenni, nem bír el többet).

Közben megjött jóadag komposzt is, így a kert is szépült, plusz karók is kerültek a palánták mellé!

Felállt az 50m2-es sátor is, betontalpakkal rögzítve, hogy ne fújja el a szél. A kisebbik sátor is áll, jelenleg tárolóként használjuk.

A következő sesshinen végre megépítjük a tároló házikót és a padozatot a nagyobbik sátorba, hogy már lehessen ülni. (30-an fognak elférni!)

Amúgy ha valaki nem tudná elképesztően nehéz kivízszintezni a talajt, hogy az épület vízszintesen álljon, s a sarkok is derékszögek legyenek!

Aztán elkezdtük (Jion-Béci, Gergő, Viktor) a kútakna alapozását is.

Fukuden (Rozó) pedig mindkét nap okayuval kedveskedett a szanghatagoknak, és azért volt egy titkos erőforrás is a nagy erőfeszítést végzőknek Máté kolbászos lecsója. Hát hiába, kell néha a kolbász is, az emeli a talpbetont.

Gergő pedig vett a szanghának egy istenkirály fűkaszát! Annyira állat, hogy elgondolni sem tudjátok mennyire hasznos és szuper. Azzal már elkezdtük a bogáncsot írtani. Ha valaki nem tudná, a bogáncsnak legalább 2 ujjnyi vastag szára van, és marha nehéz irtani, kézi kaszával lehetetlen is, a másik érdekessége, hogy amilyen szúrós, annyi víz van benne. A vágás során permeteztek belőle a vízcseppek, tárol egy csomó vizet, s ebben a  tekintetben hasonlít a kaktuszra, és a szamáron kívül más állat nem képes megenni. Micsoda nyelve lehet egy szamárnak!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta