Galéria: Kattints a képre!
Zen gyakorlás Pécsen. A több éves érlelődés eredményeképpen a rendszeres zen gyakorláson kívül elindultak a rendszeres! zen elvonulások is Pécsen. A jógastúdió, ami helyet ad a heti zazennek alkalmas, hogy egy 1 napos elvonulást is tartsunk ott.
Még az is előfordul, hogy kis testmozgással kiegészítjük a zent.:) Kemény csapat!
Nagyítás: Kattints a képre!
Szokásos hóvégi sesshin.A délelőttiek elmentek, mielőtt kép készülhetett volna. Amikor ülünk, akkor nem nagyon jut eszébe az embernek, hogy fényképezzen:)
A szerszámtároló elkészült! Szerszámok, eszközök behordva, az oldalajtó feltéve, a nagy ajtó feltéve, a csatorna a helyén, és az egész lezárva, a sátrak elbontva, felrakva a tároló padlásterébe. És bizony rendet raktunk a területen, a hatalmas káoszt felszámoltuk, a maradék faanyagot, amit később hasznosítani tudunk, beleraktuk a tároló alá, hogy szárazon maradjon, a szemétet, hulladékot egy helyre hordtuk. A sátortetővel letakartuk az 50m2 -es platformot, ami a kiszendo alapja, és ne felejtkezzünk el, arról, hogy a kútkana is elkészült.
Történt mindez november 20-án, szombaton, fénylő napsütésben.
Ezt a félévet a munkák tekintetében lezárhatjuk. Gratulálhatunk magunknak, amit kitűztünk megvalósítottuk! Köszönet mindenkinek!
Galéria: Kattints a képre!
Mint ahogy a képeken láthatjátok, belefutottunk az őszbe. Az idő elromlott, de ezt megelőzően megajándékozott őszi napsütéssel, miközben a tároló ajtaját feltettük. Még le kell égetni, olajozni, pontosabban beállítani, de a helyén van. Azonban, amikor az épület sarkait lezártuk már nagyon megromlott az idő, hideg volt, s egész nap szitált a köd és az eső. De a lényeg, hogy már csak egy utolsó erőfeszítés van hátra, a kert felőli ajtó, az esőcsatorna, ja és alul szintre vágni az oldaldeszkákat, és lehet bepakolni. Mindjárt kész!
Galéria: Kattints a képre!
Nem túlzás ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek, hogy heroic. Bár az idő kedvező volt, azért annyit dolgoztunk, mint az állat, s még ugyan nem sikerült befejezni a tárolót, de már látszik a formája. Annak, aki még sohasem épített szerszámtárolót, mondom, hogy pl. az ácsmunka olyan izmokat mozgat meg, főleg, ha a tetőn szegelget az ember, amelyeket soha nem használ. Nem kell ide edzőterem, meg body art, meg egyebek, csak jöjjenek ki ácsogalni szegelgetni egy kicsit, már estére meglesz a hatás. A zokniért nem bír lehajolni senki, az hét szentség. Csak egyenes háttal leguggolni lehet érte. Szóval legalább olyan, mint a lovaglás. Soha nem tudott izmok kezedenek el ordítva bejelentkezni, hogy hello barátom, ergo sum.
Szóval a csapat két napon keresztül látástól vakulásig dolgozott, s sikerült is az egyik oldalfalat felszögelni, meg a tetődeszkákat, a tetőn kihagyva a csatorna vasak helyét, a falakon meg a szarufák alatti léceket, mert azok némi igaztásra szorulnak, be kell szabni őket a helyükre a szarufák alá.
A nagy tett az andráskeresztek beszabása (történeti kitekintés: Szent András X alakú keresztre feszítették fel), hogy statikailag szilárd legyen az épület. Ha valaki arra adná a fejét, hogy hobbiból andráskereszteket szögelne – esetleg megfeszítés céljából, – mondanám neki, hogy asztalos irányú ismereteket igényel. Menő keresztünk lett az biztos, milliméterre! beszabva. Ezt a tárolót már nem dönti össze a magyar szél sem. Komolyan mondom, egyre inkább lennék ásó, hogy itt lakhassak. A panoráma is jó, meg a levegő is.
Köszi, güzü csapat!
Galéria: Kattints a képre!
Nahát, ez a hétvége nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Az ok: az időjárás. Az első nap haladtunk szépen, de a második nap már esett, így ki sem mentünk az Újjászületés földjére. Hiába na, az eső nagy úr, különösen az Újjászületés földjén, ahol nagy tud lenni a sár. Azonban az első nap jól haladtunk, felkerültek a tetődeszkák, s jórészt a fóliák is, és az összes tetőléc leégetve! Kötélidegekkel! Mert azért változatosnak nem nevezhető az égetés a csiszolás és az olajozás sem. És az egész tető és az oldalfalak mind égetve lesznek. szóval nem kis meló, de megéri.
Itt akkor egy kis kitérő, mi is az az égetés: a Shou Sugi Ban (jelentése „égetett cédrus deszka”) egy tradícionális japán eljárás, amivel a fa bármilyen vegyszer használata nélkül legalább száz évre tartósítható. – A siker kulcsa egyszerű: lobbantsd lángra a faanyagot! shou sugi ban (vagy másnéven yakisugi) módszerrel kezelt fa ellenáll az időjárás viszontagságainak (tűz-, víz- és UV-álló), sőt az élősködők sem jelentenek rá veszélyt. Hát jó, mi fenyőt használunk, nem japán cédrust, megteszi nekünk az is. Szép lesz így is, csak győzzük türelemmel!
Galéria: Kattints a képre!
A második hétvégén fölkerült az alapvázra a teljes szerkezet, a tető váza. Mondtam Ádámnak, aki az ácsmunkát vezette, és mellesleg matematikus hallgató az ELTÉ-n, hogy már bekerült az öröklétbe, mert ez a tároló legalább ezer évig fog állni, köszönhetően többek közt
a legkeményebb, és a legtöbb türelmet kívánó munkának az égetésnek, csiszolásnak, és olajozásnak, ami által időjárásállóvá tesszük a fát. Egy egy ilyen kis ház esetén is elképesztő mennyiségű fát kell kezelni. Aztán a tetőlécekbe bele kellett marni a vízelvető árkokat is. A szakma azonban a derékszögek, függőlegesek beállítása, valamint pontosan kell szabni az anyagot is! Ádámnak, mint alkalmazott matematikusnak szerencsére zsigerben van a függőleges és a víszintes.
Állati jó lesz az egész, és ami azt illeti úgy tűnik szép is. Nem csak egy ilyen tákolmány – sufni, aminek persze szintén meglehet a szépsége, ez azért egy kicsit mégis más lesz, ezen a hétvégén már adja a formáját. Jó sokan voltunk ezen a hétvégén is. Köszönjük mindenkinek! Gyertek máskor is!
A háttérben folyt a munka a kútaknán is, ami már tényleg a végső fázisban van, a tető hiányzik róla, meg le kell kenni vízhatlanító anyaggal.
A mammutfenyő védelmét is meg kellett erősíteni, mert az egyik szarvas igen fente rá a fogát, jelentősen megcsócsálta, még a védőhálót-karókat is bedöntötte, annyira meg akarta kóstolni. Hát szarvas barátom, mi megvédjük azt a fát, dacolunk a kegyetlen evolúcióval!
És nem feledkezzünk meg Marcellről és Sáriról, olyan állat pizzát csináltak Marci vezetésével, hogy nyugodtan nyithatnának egy pizzázót. Saját gyártású kis házi kemencében sütötték mindezt a helyszínen! A rukkola a kertből volt rá!
Tulajdonképpen olyan klassz lesz ez a tároló, hogy szívesen beköltöznék. Boldog szerszámok, irigyellek titeket!
Immáron beérett a kert, saját termelésű zöldségek fűszerek segítségével a hóközi sesshinen megettük az első ebédet, amelynek minden elemét (kivétel barnarizs) a kertből szedtük. Mindet! A kertből! Mi termeltük! Bio! És elképesztően finom, frissen szedett!
Hóközi sesshin volt a hétvégén, a padozat remekül működik, a sátor szuper, a szangha életében sesshin, sesshin hátán, folyamatosan, de most a legfontosabb, hogy immár van saját termelésű biozöldségünk, bioebédünk (bográcsban főtt!) hála a kertészeknek, s mindenkinek aki eddig a kertben dolgozott, Áginak, Jionnak, Gergőnek és mindenki másnak. Szangha, – ez az!
Valójában nem ez volt az első sesshin, hiszen 2019-ben, a Földavatón már volt egy igen kemény sesshin a roshival. Azonban mégiscsak az első sesshin, a mi első önálló sesshinünk, amikor is a munkákon túl elkezdődött az igazi gyakorlás, miután a múlt alkalommal elkészült a sátor padozata. Azért még feltétel volt, hogy lecsiszoljuk a padlót, kis igazítás a csavarokon, hogy a deszkák szilárdan álljanak, aztán Jion készített egy kis oltárt is.
Az étkezésnél pedig már saját salátát ettünk!
A terep még kicsit rendezetlen és vicces, hogy az oltár mögött a betonkeverő áll, de valami mégiscsak elindul. Kezdődhet, ami elkezdődött a Földavatóval az most folytatódik és több száz, több ezer évig akár: gyakorlás, megtisztulás a Sosei kolostor földjén.