Kőszedés, 2023.04.22.

Galéria: Kattints a képre!

Virágba borult a fennsík
követ rejt a zöld levél
Zoli kirakta Gentokut.

A Soseien gyönyörű idő, a Dunakanyar lélegzet elállító panorámája és az ezerszínben virágzó rét látványa fogadott minket.
És persze a kövek. A fehér kövek tömege. Kicsi, nagy, lapos, éles, birka kaka formájú – hoppá az lehet, hogy tényleg az volt –, göcsörtös. Mind nagyon várták, hogy végre kupacba rendezze őket valaki így biztonságos teret adhassanak a traktor szárzúzójának. De sajnos, csak az 5cm felettiek csoportosulhattak. Ez van, a szabályok fontosak, nincs kivétel.
Ez volt idén az első lépés, hogy gondozni tudjuk a leendő elvonuló központunk területét.
A 6,2 hektáros mezőn a virágok megannyi fajtája ontja most az illatát és ember legyen a talpán, aki ebben a lenyűgöző látványban és illatorgiában a heverészésen és a felhők bámulásán túl hajlandó lenne megfogni a kapát vagy tolni a talicskát.
De a zeneseknek hiába „énekelnek a szirének”, így a kövek nemsokáig rejtőzhettek nyugalomban, a koncentrált, állhatatos tudat feltár minden illúziót, fellebbenti a fátylakat.

13 harcedzett zenessel nekiláttunk a keresésnek és megfeszített izzasztó munka árán felkutattuk és összegyűjtöttük a fokozottan veszélyes kövek jelentős részét.
Persze nem kell megijedni, nem számoltunk le velük végleg, hamarosan új helyre kerülnek. Beépülnek az útba, hogy eső esetén is járható ösvényt biztosítsanak nekünk.
Azért azt meg kell említeni, hogy a közös ebéd alkalmával engedtünk kicsit a rét és a gasztronómia csábításának. Így a fűben ülve kóstoltunk Ecuadori kakaó babot, házi lecsót, és mochit. Bármilyen kevés is volt, minden körbe ment, senki sem maradt éhes. A felhők látványa pedig mindünket lenyűgözött.
Zoli kreativitásának hála még egy ritka esemény részesei is lehettünk. Megünnepeltünk egy születésnapot a születésnapos jelenléte nélkül.
Boldog 50-et GenToku.

U.i.: Pár kavics lehet kicsúszott a markunkból, de ezúton üzenjük nekik: nincs menekvés, májusban újra jövünk!

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Mérföldkő – traktor és traktor időszámítás

Mérföldkő. Már amennyiben egy traktor lehet mérföldkő. Mivel a Soseiföld meglehetősen nagy, és mivel a természet ereje hatalmas, így a gaz és a növényzet folyamatosan nő, és bár szép a méhlegelő, de azért jön és nő a növényzet, mindenféle növény, amit nem lehet kézi erővel kezelni – eddig több száz munkaóra van benne – valamint a későbbi munkák, árokásás, ágdarálás, kaszálás miatt elkerülhetetlen volt, hogy a szangha vegyen egy traktort. Balázs barátunkkal, aki a traktorok szakértője, végül sikerült egy használt Kubota traktort vásárolni (gyártották Oszakában, a Sogenjitől 200 km-re), és sikerült vennünk hozzá egy szárzúzót is, amely aztán hivatott az aprított növényzettel növelni a föld humuszrétegét. Tehát traktorunk innentől átveheti a kézierő szerepét. Egyes kulturákban léteztek párhuzamos időszámítások, nálunk is új időszámítás kezdődik tehát a Soseiföldön, eddig Tei. (Traktor előtti idő) volt, most Tui-re (Traktor utáni idő) változott.  Hogy mi a  másik párhuzamos időszámítás, arra tavasszal visszatérünk.

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Mérföldkő – alapozás

Igen ez egy mérföldkő. Bekerültek a földbe a leendő kiszendo- teaház alapjai, bekerültek az oszlopokat tartó kelyhek is. A munkák jó részét Taikyo, Taskó Isti, Dani, Szentesi Márk és segítőként Benedek végezte. Amíg persze valaki nem építkezett nem tudja mekkora munka is ez, egy régebbi bejegyzésben már írtuk, hogy egyáltalán mennyi mindent kellett elvégezni, hogy a betonozó autó egyáltalán be tudjon oda jönni, arról nem is beszélve, hogy ezentúl aztán kézzel kellett betenni még betont , hogy minden alap a lehető legbiztosabb legyen. Korábban még az volt a terv, hogy még az idén felállítjuk az épületet, de ezt az esős időjárás miatt halasztottuk tavaszra, azóta persze száraz az idő, szóval talán még meg is tudtuk volna csinálni. De pont erre mondják, hogy eső után köpönyeg. Vagy nem erre mondják?

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Alapozás, kiszendo-teaház

Galéria: Kattints a képre!

A Pusztító Hőségben is folynak a munkák a Soseiföldön, kb. négy naponta öntözünk, a kiépített vezeték nagyon jól működik, de sajnos a szarvasok egyelőre győzelemre állnak, sikerült újabb zöldellő fát (locsolás!) kitörniük, úgyhogy ősszel a faültetésen túl, ki kell húznunk egy villanypásztort is, na, az se lesz könnyű munka! kb. 400 karó, 4000m= 4km vezeték!

De!, ami megvan:
– parlagfű levágva 40 fokban 3 nap traktorral, (köszi a traktort Balázs!)
– + 1 nap fűkaszálás,
Nem mindenütt vágtuk le a füvet, mert az óvja a talajt a kiszáradástól, de a parlagfüvet, ahol lehetett megszárzúzósztuk.
– a kiszendo teaházhoz az alapozó gödrök kijelölve, (köszi Tokudo, Töős Gyuri, Taskó Pisti),
– a fák ágai levágva, hogy a betonszállító be tudjon jönni az erdőn keresztül vezető úton (köszi, Taskó Pisti!), – iszonyat meló volt- az alapokhoz szükséges gödrök kiásva (munkagéppel, köszi Dani a szervezést!)
– a kútakna részben betemetve, tereprendezve
– azért csak részben, mert a vízvezeték még nem a szabvány szerint lép ki a kútaknából, ezt még meg kell csinálni majd,
meg még majd be kell tenni az aggregátort is a kútaknába, de ez is folyamatban.

Szóval mire nekiálltam ennek a bejegyzésnek, kicsit elveszett az ihlet, úgyhogy picit száraz lett, mint az időjárás, aszályos beszámoló, de azért látjátok: haladunk, haladunk!
Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Vízvezeték a fákhoz

Galéria: Kattints a képre!

Úgy tűnt eddig, hogy nem sok minden történik a Sosei kolostor földjén, azonban jóval inkább arról van szó, hogy nem volt időnk blogot írni, képet készíteni meg főleg, annyi munkát végeztünk. Az aszály miatt újra kellett tervezni a a fák öntözését, készítettünk egy tartályálványzatot a csepegtető öntözéshez (Meishu – Máté), – s bár locsoltunk is, (Vera, Zoli) –  kb. 2 km vezetéket húztunk ki, (Taskó Pisti, Dani, Bobák Zoli, Tokudo Gergő) kitisztitottuk a területet, hogy körbe lehessen menni autóval, lekentük a szerszámtárolót lenolajjal (Csabi, Bence), írtottuk, kaszáltuk a feltörekvő szedret, csipkebogyót, és még nincs is vége, mert le kell irtani a parlagfüvet, ki kell jelölni az kiszendóhoz az alapozáshoz a gödör helyeit, ki kell önteni betonnal, és ahhoz, hogy a betonkeverő ki tudjon jönni, le kell metszeni a fák ágait az út mentén az erőben. Tovább nem is sorolom.
A lényeg, hogy most minden fához és ültetőgödörhöz közvetlenül odamegy a vezeték! és ősszel lehet pótolni az eddig elpusztult fákat és a beültetni azokat, amiket még nem ültetünk be. Az derült ki az idők folyamán, hogy sokkal több fát is ültethetünk, főleg úgy, hogy a vezeték mellé most már akár 2 méterenként lehet egy fát ültetni. A nyár folyamán az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak lehet, hanem kell is több fát ültetni, mert ahogy a nyarak melegszenek egyre nagyobb szükség lesz az árnyékra és arra, hogy a Sosei föld vízháztartása megfelelő legyen, ne száradjon ki túlságosan, és ennek feltételei, hogy fák legyenek. 2km vezetéket tettünk ki! Iszonyú nagy munka volt, szinte felfoghatatlan: 2 km. Biztos meg lehetett volna úszni kevesebbel is, de biztosra mentünk és hosszú távra tervezünk. A vezeték gödreit kiásni lehetetlen lett volna, nem működött az árokásó, végül egy Suzuki Vitarával (köszi Balázs!) szántottunk egy lófogatú ócska ekével egy barázdát és abba tettük a vezetéket. Nézzétek meg a képeket!
Elkészült még az aknafedő is. Dokon heggesztette a helyére.
A nehézségekről alapból nem írnék, de ha egy  tanulsága van a mostani munkánknak, az az, hogy használt traktort nem szabad venni! Ne vegyetek használt traktort!!!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Újra indulnak a munkák

Galéria: Kattints a képre!

Újra kezdődnek a munkák a Sosei földön. Az első most előkészítésképpen az út kialakítása az erdő mellett, és az ottani rész megirtása. Bár tavaly már az irtás jó részét megcsináltuk azért még van életerő a szederben, csipkebogyóban gyalogakácban, s ha jót akarunk magunknak, akkor mindenképp rendbe kell tenni az erdő melletti részt. Az út levisz majd egészen a föld aljáig ott elfordul, és a túloldali útig fut majd, így meg lehet majd kerülni az egész területet, anélkül, hogy sértenénk a rét zöldjét, és a terület oldalán nagyobb teherautók is leszállíthatják az építőanyagot. Mert ennek az évnek a terve egy kiszendo/teaház a sátor helyén, és egy kis lakóház.

A jó hír még, hogy számos fa kihajtott, Dokon le is fényképezte őket. Némely fák még most ébredeznek. Sajnos néhány el is pusztult, a szarvasok kettétörték vagy egyszerűen csak nem tudtak gyökeret ereszteni. Míg a gép dolgozott Dokon és Taikyo megtrágyázta a fák tövét és némi komposzt is került alájuk. Danival és Benedekkel pedig felmértük, hogyan tervezzük át a vízvezetéket, hogy könnyebb legyen locsolni a fákat, azokat is, amelyeket még nem ültettünk el.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Toronyalja, Szent Mihály pálos kolostor

A Sosei föld felé menet az út bal oldalán kis ösvény vezet be az erdőbe, a Toronyaljai Pálos kolostor romjához. Többek közt ennek a helynek a közelsége is döntő szerepet játszott abban, hogy itt építsük meg a Sosei meditációs központot.

A Szent Mihály nevére keresztelt kolostorról nem sok adat maradt fenn, az építtetőjét sem ismerjük, de feltételezések szerint a várnak és környékének (Toronyalja falu) birtokosa lehetett. A két létesítmény kapcsolatát erősíti, hogy az utóbbi építéséhez a torony köveit is felhasználták.

A pálos kolostor első írásos említése 1437-ből való, és ahogy a későbbi feljegyzések is, a kolostornak szánt adományok felsorolásából áll. A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínűleg legkésőbb a kolostor is ez idő tájt néptelenedett el, erre utal az is, hogy a törökök 16. század végi összeírásában Toronyalja már pusztaként szerepel. A kolostor egyszer még előkerül az iratokban, amikor 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki monostoraik, köztük a toronyaljai birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül.

Az 1980-as években végzett ásatások feltárták, hogy egy közepes méretű kolostor állhatott itt, amely a márianosztrai perjelséghez tartozott. A leletek szerint a keletelt templom építése a 14-15. század fordulójára tehető, támpilléres szentélyét később kibővítették. Az épülethez északról kapcsolódott a kb. 35×28 méteres, szabálytalan négyszög alakú kolostorszárny.

Egykor az udvaron lehetett az a közel 20 méter mély kút, amelyet a régészek feltárták: mára ez az egyetlen emlék maradt a kolostorból, más nem is látható a helyszínen. A kútból számtalan értékes lelet került elő, mint pl. fanyelű kés, sarló, szekéralkatrész, lakat, vasmacska, illetve egy ónkanna. Egy monda is kapcsolódik a kúthoz, miszerint a nosztrai és a toronyaljai kolostorokat titkos alagút kötötte össze, a törökök elől menekülő szerzetesek pedig ebbe, illetve a kút mélyére rejtették kincseiket.

Szerző: One Drop Szangha | Közzétéve: telt el a közzététel óta

A kész szerszámtároló

Galéria: Kattints a képre!

A szerszámtároló elkészült! Szerszámok, eszközök behordva, az oldalajtó feltéve, a nagy ajtó feltéve, a csatorna a helyén, és az egész lezárva, a sátrak elbontva, felrakva a tároló padlásterébe. És bizony rendet raktunk a területen, a hatalmas káoszt felszámoltuk, a maradék faanyagot, amit később hasznosítani tudunk, beleraktuk a tároló alá, hogy szárazon maradjon, a szemétet, hulladékot egy helyre hordtuk. A sátortetővel letakartuk az 50m2 -es platformot, ami a kiszendo alapja, és ne felejtkezzünk el, arról, hogy a kútkana is elkészült.

Történt mindez november 20-án, szombaton, fénylő napsütésben.

Ezt a félévet a munkák tekintetében lezárhatjuk. Gratulálhatunk magunknak, amit kitűztünk megvalósítottuk! Köszönet mindenkinek!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló, ősz

Galéria: Kattints a képre!

Mint ahogy a képeken láthatjátok, belefutottunk az őszbe. Az idő elromlott, de ezt megelőzően megajándékozott őszi napsütéssel, miközben a tároló ajtaját feltettük. Még le kell égetni, olajozni, pontosabban beállítani, de a helyén van. Azonban, amikor az épület sarkait lezártuk már nagyon megromlott az idő, hideg volt, s egész nap szitált a köd és az eső. De a lényeg, hogy már csak egy utolsó erőfeszítés van hátra, a kert felőli ajtó, az esőcsatorna, ja és alul szintre vágni az oldaldeszkákat, és lehet bepakolni. Mindjárt kész!

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Szerszámtároló heroic

Galéria: Kattints a képre!

Nem túlzás ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek, hogy heroic. Bár az idő kedvező volt, azért annyit dolgoztunk, mint az állat, s még ugyan nem sikerült befejezni a tárolót, de már látszik a formája. Annak, aki még sohasem épített szerszámtárolót, mondom, hogy pl. az ácsmunka olyan izmokat mozgat meg, főleg, ha a tetőn szegelget az ember, amelyeket soha nem használ. Nem kell ide edzőterem, meg body art, meg egyebek, csak jöjjenek ki ácsogalni szegelgetni egy kicsit, már estére meglesz a hatás. A zokniért nem bír lehajolni senki, az hét szentség. Csak egyenes háttal leguggolni lehet érte. Szóval legalább olyan, mint a lovaglás. Soha nem tudott izmok kezedenek el ordítva bejelentkezni, hogy hello barátom, ergo sum.  

Szóval a csapat két napon keresztül látástól vakulásig dolgozott, s sikerült is az egyik oldalfalat felszögelni, meg a tetődeszkákat, a tetőn kihagyva a csatorna vasak helyét, a falakon meg a szarufák alatti léceket, mert azok némi igaztásra szorulnak, be kell szabni őket a helyükre a szarufák alá.   

A nagy tett az andráskeresztek beszabása (történeti kitekintés: Szent András X alakú keresztre feszítették fel), hogy statikailag szilárd legyen az épület. Ha valaki arra adná a fejét, hogy hobbiból andráskereszteket szögelne – esetleg megfeszítés céljából, – mondanám neki, hogy asztalos irányú ismereteket igényel. Menő keresztünk lett az biztos, milliméterre! beszabva. Ezt a tárolót már nem dönti össze a magyar szél sem. Komolyan mondom, egyre inkább lennék ásó, hogy itt lakhassak. A panoráma is jó, meg a levegő is. 

Köszi, güzü csapat! 

Szerző: taikyo | Közzétéve: telt el a közzététel óta