Szerszámtároló heroic

Nem túlzás ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek, hogy heroic. Bár az idő kedvező volt, azért annyit dolgoztunk, mint az állat, s még ugyan nem sikerült befejezni a tárolót, de már látszik a formája. Annak, aki még sohasem épített szerszámtárolót, mondom, hogy pl. az ácsmunka olyan izmokat mozgat meg, főleg, ha a tetőn szegelget az ember, amelyeket soha nem használ. Nem kell ide edzőterem, meg body art, meg egyebek, csak jöjjenek ki ácsogalni szegelgetni egy kicsit, már estére meglesz a hatás. A zokniért nem bír lehajolni senki, az hét szentség. Csak egyenes háttal leguggolni lehet érte. Szóval legalább olyan, mint a lovaglás. Soha nem tudott izmok kezedenek el ordítva bejelentkezni, hogy hello barátom, ergo sum.  

Szóval a csapat két napon keresztül látástól vakulásig dolgozott, s sikerült is az egyik oldalfalat felszögelni, meg a tetődeszkákat, a tetőn kihagyva a csatorna vasak helyét, a falakon meg a szarufák alatti léceket, mert azok némi igaztásra szorulnak, be kell szabni őket a helyükre a szarufák alá.   

A nagy tett az andráskeresztek beszabása (történeti kitekintés: Szent András X alakú keresztre feszítették fel), hogy statikailag szilárd legyen az épület. Ha valaki arra adná a fejét, hogy hobbiból andráskereszteket szögelne – esetleg megfeszítés céljából, – mondanám neki, hogy asztalos irányú ismereteket igényel. Menő keresztünk lett az biztos, milliméterre! beszabva. Ezt a tárolót már nem dönti össze a magyar szél sem. Komolyan mondom, egyre inkább lennék ásó, hogy itt lakhassak. A panoráma is jó, meg a levegő is. 

Köszi, güzü csapat!