Kútakna és szerszámtároló 2.

A második hétvégén fölkerült az alapvázra a teljes szerkezet, a tető váza. Mondtam Ádámnak, aki az ácsmunkát vezette, és mellesleg matematikus hallgató az ELTÉ-n, hogy már bekerült az öröklétbe, mert ez a tároló legalább ezer évig fog állni, köszönhetően többek közt
a legkeményebb, és a legtöbb türelmet kívánó munkának az égetésnek, csiszolásnak, és olajozásnak, ami által időjárásállóvá tesszük a fát. Egy egy ilyen kis ház esetén is elképesztő mennyiségű fát kell kezelni. Aztán a tetőlécekbe bele kellett marni a vízelvető árkokat is. A szakma azonban a derékszögek, függőlegesek beállítása, valamint pontosan kell szabni az anyagot is! Ádámnak, mint alkalmazott matematikusnak szerencsére zsigerben van a függőleges és a víszintes.

Állati jó lesz az egész, és ami azt illeti úgy tűnik szép is. Nem csak egy ilyen tákolmány – sufni, aminek persze szintén meglehet a szépsége, ez azért egy kicsit mégis más lesz, ezen a hétvégén már adja a formáját. Jó sokan voltunk ezen a hétvégén is.  Köszönjük mindenkinek! Gyertek máskor is!

A háttérben folyt a munka a kútaknán is, ami már tényleg a végső fázisban van, a tető hiányzik róla, meg le kell kenni vízhatlanító anyaggal.

A mammutfenyő védelmét is meg kellett erősíteni, mert az egyik szarvas igen fente rá a fogát, jelentősen megcsócsálta, még a védőhálót-karókat is bedöntötte, annyira meg akarta kóstolni. Hát szarvas barátom, mi megvédjük azt a fát, dacolunk a kegyetlen evolúcióval!

És nem feledkezzünk meg  Marcellről és Sáriról, olyan állat pizzát csináltak Marci vezetésével, hogy nyugodtan nyithatnának egy pizzázót. Saját gyártású kis házi kemencében sütötték mindezt a helyszínen! A rukkola a kertből volt rá!

Tulajdonképpen olyan klassz lesz ez a tároló, hogy szívesen beköltöznék. Boldog szerszámok, irigyellek titeket!