Galéria: Kattints a képre!

Megvolt az első sesshin Kóspallagon.  Művelődési ház, nevezzük kultúrteremnek, még színpad is van, de hát most a függönyre nem volt szükség nem lépett fel senki, vagyis hát néma előadás volt, mozdulatlan színház, ahol a teret csak a gyakorlók energiája tölti be.
A színészi jelenlétnek is ugyanaz az energiája, mint a zazennek. Még a szó is kifejezi, szép magyarul. Jelenlét. Ahogy a színész belép a színpadra, az hogy mennyire figyelnek fel rá a nézők, ettől a jelenléttől függ. Teljes lényével van-e jelen, vagy csak részben. A színház, különösen a No színház ezen a koncentráción és ezen a jelenléten, erőn alapszik. A színész a mozgásával, gesztusaival átrendezi az erőteret, átrendezi a nézők energiáját. A No (és antik görög) színházban a színész bár álarcban van, ez az energia megindítja a nézőket, és azok érzelmeket, katarzist, csendet élnek át.
A gyakorlók energiája is átrendezi a teret, nézők és színészek ugyanazok, maguk a gyakorlók. De ez az erőtér ott marad, miután vége az elvonulásnak, és még jó darabig hat. De hat a falakon túl is, hat a környezetre, az emberekre. A színház és  a zazen szakrális tevékenység. Megtisztulunk és megtisztítunk. Ahogy a tudat elcsendesedik, szétárad a csend.
Kóspallag csak 4 km Sosei földtől, és egy erős sesshin tere még ennél is nagyobb.